Természetközeli angolkert patakkal és aranyhalakkal

Ha időrendben szeretnénk írni az általunk meglátogatott díjnyertes kissvábhegyi kertről, akkor mindenképpen a tekintélyes hárssal kell kezdeni, amely már majdnem száz éve áll itt. Terebélyes lombja jótékony árnyékba burkolja a ház és a kert egy részét is. Alatta, a félárnyékban lágy szárú talajtakarók és cserjék zöldellnek a hűvös atmoszférát erősítő faragott kő dísztárgyak körül. A japán juhar leendő, elegáns lombja már épp kezd kihajtani, a kecskerágókon viszont még a tavalyi bogyók piroslanak.Itt ered a patak is, amely a fa öles törzsét megkerülve kanyarog a természet adta domboldalon. Útja során nagy kövekből rakott rézsűn bukdácsol lefelé, a tóba érkezve, apró vízesésként, egy mélyebb medencébe hullik vize. Megnyugtató csobogása megtölti a kert levegőjét, és finoman hozzájárul a patakból ivó kőgalambok romantikus hangulatához.
A tó jellegzetessége, hogy nem igényel semmilyen kezelést, vegyszert. A benne élő aranyhalak – amelyek miatt létesült – nem kapnak enni, abból táplálkoznak, amit találnak. Azt, hogy mennyire nem spártaiak a körülmények, a rendszeres szaporulat mutatja a legjobban. A halak végzik a szúnyogirtást is: innen biztosan nem kel ki egyetlen vérszívó sem!
A néhány négyzetméteres vízfelület a madarakat is vonzza. Az ivás és fürdés lehetőségével sok környékbeli szárnyas él. A béketűrő, zsemleszínű retriever kint felejtett labdájával éjszaka a róka játszik, a mókus diókat rejt a mulccsal takart ágyásokba, és sünök járőröznek a bokrok alatt. Egyszer egy egész erdeiegér-család vendégeskedett a kertben, de őket azért a spájz felfedezése előtt a közeli erdőbe száműzték a tulajdonosok. Vaddisznócsalád szerencsére még nem járt erre, bár a közeli kiserdőben már látták őket.A tó körül tavasszal gyönyörűen virítanak a boglárkafélék. A mocsári gólyahír kerti rokonainak tündöklő, napsárga szirmai a vízben tükröződve még szebbek. A legtöbb vízi növény később kezd kihajtani, de a part mellett néhány telt virágú nárcisz, jácint és szívvirág már ilyenkor is virágzik.
A magnólia bimbói is duzzadnak, az ereszcsatornán futó lilaakác pedig már virágfürtjeit neveli. Korábban nagy tuják is nőttek a kertben, de kiöregedtek, megbetegedtek, ezért ki kellett vágni őket. Most egy páfrányfenyő áll a legnagyobb jövő előtt, amely akár a hársfát is túlélheti, bár ma még csak karvastagságú a törzse, és alig három méter a magassága.
Az előkert védett völgyet képez, ahová ritkán süt be a nap – ez az árnyékliliomok és páfrányok birodalma. Mindkét növényből kisebb gyűjteményt lehetne összeállítani, annyiféle bújik meg a kövekből rakott támfal réseiben és kis tisztásain. A bejárat melletti kővázában az idén is hunyorok nyílnak, amelyek elvirágzás után a kert árnyas részébe költöznek, más látványosságoknak adva át a helyüket.A kőpadjaival, védett és árnyékos fekvésével és halkan csobogó patakjával elcsendesülésre csábító kert nyújtotta élményt három különböző stílusú terasz egészíti ki. Az egyik kicsit a kert meghosszabbítása is lehetne, hiszen itt leülve csak a környék fáinak lombja látszik. A második a mediterrán növények otthona, ahol a szabadban áttelelő leanderek, citrusfélék, olajfa, hibiszkuszok és társaik érzik jól magukat. A harmadik pedig a – főleg nyáron – akár trópusinak is nevezhető tetőkert, ahol csak az öntözőrendszer segítségének köszönhető a bőséges napfényben fürdő kaspókba ültetett bokrok burjánzása.
Tíz év munkája van a kert és a teraszok kialakításában, de ahogy a legtöbb esetben lenni szokott, a tulajdonosok szerint még most sincs kész. A párás környezetben gombás megbetegedésre hajlamos tujákat permetezni kellene a megelőzés érdekében, a magnólia rügyei most kisebbek, tehát meg kell trágyázni, a füvet pedig fel kellene újítani. A kert mindig ad munkát, ami egyeseknek talán nyűg, másoknak viszont megnyugvást biztosító, kedves időtöltés.Egy kertet nem elég egyszer megnézni, mivel minden évszakban más arcát mutatja. Ide is érdemes lesz visszatérni nyár elején vagy ősszel, és újra kinyitni a kertkaput, amely mellett ott virít büszkén a „Kertemben a természet” pályázat színes táblája.

B. I.