Lebilincselő meténg

A kora tavaszi növények egyik legszebbje a gyakran télizöldként is ismert meténg. Kék virágai nemcsak a kertekben, hanem a közeli erdők alján is felbukkannak, igazolva, hogy jól érzi magát Közép-Európában.
A „lebilincselő” jelző mindenképpen találó ezzel a lágy szárú kúszónövénnyel kapcsolatban, hiszen tudományos neve (Vinca) is a csomózásra, béklyózásra utal. A magashegyekből ismert tárnicsokkal rokon nemzetségnek összesen hat faja ismert, ezek Európában és a Földközi-tenger partvidékén honosok. Az, hogy mára Amerikába és Ausztráliába is eljutott, főleg a kertészkedésnek köszönhető. A távoli tájakon azonban nem örülnek annyira, hogy a kedves kerti virág, a kerítésen átjutva, nagy területeken inváziós fajként gyomosít. Ami tehát a mi erdeinkben természetesnek mondható, máshol veszélyes jelenség.Régen keresett gyógynövény volt vérzéscsillapító, sebösszehúzó hatása miatt. Mára elvesztette jelentőségét, de hatóanyagai megmaradtak, és ha sokat fogyasztanánk belőle – miért tennénk? –, enyhe mérgezést okozhatna.
A meténg ötszirmú virágai megszokott látvány az öreg hegyvidéki villák és társasházak kertjeiben éppúgy, mint az új építésűekben. Sőt, a közterületeken is kiterjedt állományai élnek, például a Szent Orbán téri méhlegelő szomszédságában. Népszerűségét ellenálló képességének köszönheti. Megmarad szinte minden talajon és fényviszonyok között, terjedve ráadásul télen is zöld levélszőnyeggel borítja be a talajt.
Az elfekvő hajtások a talajfelszínre érve gyökeret eresztenek, így a meténgszövedék egyre sűrűbb és nagyobb kiterjedésű lesz. Házikerti szaporítása legegyszerűbben az idősebb tövek osztásával történhet. Elég a már gyökeres és bokrosodásnak induló fiatal töveket leválasztani az anyatőről, és óvatosan kiásni.
Két faj – a kis és a nagy meténg – rengeteg levélmintázatban, -színben és virágárnyalatban elérhető változatának beszerzése, gondozása nem állítja nehézség elé a kertészt. Arra viszont ügyelni kell, hogy az egyre gyakoribb nyári szárazságban alkalmi locsolást igényel.

-B-