Karácsonyi köszöntő

Tisztelt Hegyvidéki Polgárok!

Tavaly karácsonykor élt bennünk a remény, hogy túl vagyunk a nehezén. Bár a koronavírus-járvány még velünk volt, de már látszott a kiút, egyre többen megkapták a vakcinát, joggal bízhattunk abban, hogy járvány dúlta karácsonyaink után az idei újra a régi fényében tündököl majd, és a kizökkent idő helyreigazodik.
Nagyobbat nem is tévedhettünk volna. Éppen amikor elkezdtünk a világgal együtt talpra állni a járvány okozta megrázkódtatásból, ránk tört az Oroszország által kirobbantott háború, amely Ukrajnában mérhetetlen pusztítást okozott, és változó mértékben ugyan, de mindenütt válság közeli állapotokat teremtett. A következmények itthon is súlyosak, most nem is venném sorba ezeket, hiszen nap mint nap másról sem folyik a szó.
Amiről viszont szólnék, az, bár a karácsonyi gondolatkör lényegi része, a mostani, különleges időkben túlmutat egy szokványos ünnepi köszöntő keretein. A karácsony legtöbbet használt szava a szeretet, de ha ennek nem adunk világos tartalmat, könnyen közhellyé silányulhat. Ezekben a nehéz napokban a szeretet elsősorban a figyelemben tud megnyilvánulni, mert szaporodik azoknak a száma, akik komoly nehézségekkel szembesülnek megromlott életkörülményeink miatt. Nyilván mindenkinek meg kell tennie minden tőle telhetőt, de leginkább a bajbajutottak közvetlen környezetének felelősségteljes figyelme kell ahhoz, hogy az esetenként szükséges segítség és támogatás a megfelelő helyre kerüljön.
S bár a karácsony arról is szól, hogy kicsit elfordulva a világtól, tekintetünket befelé vetve, visszahúzódunk a család belső köreibe, most mégis, amikor boldog és békés karácsonyt kívánok mindannyioknak, egyben, az elmondottak szerint, szeretném óvó figyelmüket is kérni.