Látni is tanítson meg az ünnep!
Az ünnep közelebb hoz bennünket egymáshoz, alkalmat nyújt arra, hogy a lényegi jót lássuk meg egymásban – vallja Bodor György, a Zugligeti Szent Család Plébánia plébánosa. Karácsonyra készülődve az advent várakozással teli heteiről, az ünnep misztériumáról és kicsit a gyerekkor emlékeiről is beszélgettünk vele.
- Katolikus papként mennyire tudja szétválasztani a hivatását gyakorló lelki vezetőt és a magánembert olyan jeles ünnepeken, mint amilyen például a karácsony?
- Semennyire. Ha meg tudnám tenni, az azt jelentené, hogy szerepet játszom. A papi identitásom önmagammal azonos, ezért nem párhuzamosan élem meg az ünnepet, hanem teljes valómmal. A katolikus hitnek két nagy ünnepköre van. A karácsonyi, a születés ünnepe és az arra felkészítő advent, valamint a húsvét és a feltámadás. Bár a húsvét a feltámadás révén jelentősebb, magasztosabb „mérföldkő”, mégis a karácsony, a maga mérhetetlen érzelmi töltetével, sokkal fontosabb.
- Miért?
- Mert ilyenkor mindnyájan jobban kinyitjuk a szívünket; mindünkben egy kicsit újraébred a gyermek, az örömvárás és örömszerzés varázsa tölt el bennünket, az ünnep fényei, a Betlehem, és elárasztanak a gyerekkori emlékek.
- Önnek mi a legemlékezetesebb a gyerekkori karácsonyokból?
- Amikor kisgyerek voltam, szenteste délutánján édesapámmal elmentünk megnézni a pásztorjátékot. Ezalatt édesanyám feldíszítette a fát, és várta, hogy mikor érkezünk meg. Amikor a lakásba léptünk, nagy lármát csapott, ablakot csapkodott, és bizonygatta nekem, hogy éppen abban a pillanatban ment el az angyal, aki a karácsonyfát hozta, ő próbálta megállítani, de nem sikerült. Akkor szentül megfogadtam, hogy legközelebb, a következő évben jobban sietek majd haza, hogy én is láthassam. Aztán ahogy idősödtem, már tudtam, ki is volt a karácsonyfával meglepő igazi angyalunk.
- Most, plébánosként, hogyan telik a készülődés?
- Reggelente rorátémisével, a mi plébániánkon, reggel fél héttől. A roráté a római katolikus egyházban advent első vasárnapjától karácsony első napjáig mindennap hajnalban tartott szentmise Szűz Mária tiszteletére és a Jézus eljövetele utáni vágy kifejezésére. Latin énekkel indítjuk, magyarul így kezdődik: „harmatozzatok egek onnan felülről”. Erre egyre több hívünk jön karácsony közeledtével, örvendetesen sokan. Vannak, akik minden hajnalban. Ez a korán kelés is egy olyan áldozatvállalás, amivel az ünnepet, a születésvárást tiszteljük meg. Emellett advent minden napjára készítek egy videót, amit a YouTube-csatornámon lehet megnézni. Ez a napi közel másfél perces kisfilm előző napon nekem mindig csaknem egyórás munkát jelent, de nem érzem fáradságnak, mert szeretem csinálni. Hiszen a misén jó esetben száz hívő vesz részt, egy-egy videót viszont ennek a többszöröse lát! Sok visszajelzést kapok, tényleg megragadja az embereket, a másfél percnyi időnél sokkal nagyobb hatása van.
- Gyönyörű a zugligeti templom, ennél szebb díszletet el sem lehet képzelni ennek az ünnepnek.
- Szerencsére ezt mások is így gondolják, az idén két iskola is nálunk készül a karácsonyi ünnepségre.
- Mi történik szenteste?
- A pásztorjátékkal kezdődik az ünnep, délután három órakor. Nagyon sok, ötszáz, sőt ezer gyerek is meg szokott itt fordulni ilyenkor, persze főleg a kisebbek. A hittancsoportommal minden évben dramatizálunk egy-egy bibliai jelenetet, azt adják elő. A játékot megelőzi egy beszélgetés a szülőkkel. Arról, hogy miért is jó, ha a gyerekek hittanra járnak.
- Erre feltehetően olyan szülők mennek el, akik maguk is hittanra járatják a gyereküket. Tud számukra újat nyújtani a beszélgetés?
- Reményeim szerint nem gyakorló hívők is érdeklődnek majd, vagy a barátaikon keresztül eljut hozzájuk is a beszélgetés híre. Ilyenkor egyébként olyanokat is lát az ember, akiket amúgy még sohasem, nekik szól ez az esemény. Az ünnep azokat is megszólítja, akik nem szoktak templomba járni. Az áldott nagymamák tudnak valamit! Elhintik bennünk a hit magvait, amelyek lehet, hogy csak harminc év múlva szökkennek szárba, de előbb-utóbb beérnek.
- Az éjféli misére is járnak még az emberek?
- Sokan. Nem tudni, kit mi indít, a legtöbb embert a hit és az ünneplés vágya, hogy az Istennel való találkozást élje meg – de minden évben sokan vagyunk. Tudják a hívek, hogy igazi, valós értéket közvetítünk. Olyan ez, mint a művészet: csak a valódi számít. Giccset nem is tűrök magam körül, mert az olyan, mint a hamis arany. Aki eljön a templomunkba, igazi művészeti értékeket lát. Például egy akkora mozaikképet, amekkora csak Olaszországban van. Ez a késő szecessziós stílusban készült műalkotás, amely a Szent Családot ábrázolja, számomra a karácsony legszebb megjelenítője. De van két gyönyörű üvegablakunk is, az egyik a Szent Család Egyiptomba menekülését mutatja be, a másik egy születéskép.
- Ön szerint mi a karácsonyi ünnep üzenete?
- Mindenképpen ez: a látás az, amit a szem nem lát. Ne ragadjunk le a látványnál, a csillogásnál, a díszeknél és a külsőségeknél. Lássunk mélyebben! Szeretteinkben is lássuk meg Isten szeretetének jelenlétét.
A. I.