Ünnepre hangolva – örömzenélés a zeneiskolai növendékekkel

• Milyen emlékeket őriz gyerekkora karácsonyairól?
• Budapesten születtem, itt is nőttem fel. Egyedüli gyerek voltam, mégis nagycsaládos ünnepként élhettem meg a karácsonyt. Összejöttünk Törökszentmiklóson, ahol apai nagyszüleim éltek, és Budapesten is, édesanyám családjával. Bár a törökszentmiklósi nagyszüleim télen a városi házukban laktak, a kívánságunkra karácsonykor a tanyájukon találkoztunk, annyira szerettünk ott lenni. Szívet melengető hangulat volt a tanyasi házban, amit a petróleumlámpa fénye és a kemencében sütött mézeskalács illata töltött be. Jó érzéssel emlékezhetek vissza a budapesti karácsonyokra is, különösen a fa körüli örömzenélésekre. Anyai nagyapám adventista lelkész volt. Felnőttként én is tagja lettem az adventisták budai gyülekezetének, amelyben kórust alapítottam, közel negyven évig vezettem az együttest. Karácsonykor a kisgyerekek bevonásával rendszeresen szerveztünk egyházzenei koncerteket.
• A szép élményeket tovább tudta örökíteni a gyermekeinek?
• A gyerekkori karácsonyok a mai napig meghatározó emlékek, az akkori, bensőséges hangulatot felnőttként igyekeztem visszaadni két gyermekemnek. Mindig feldíszítettem a lakást, a gyerekekkel, ahogy régen, diót festettünk. A közös éneklés sem maradt el sohasem. Otthon is, akárcsak a kórusban, több szólamban énekeltünk, mert a családban mindenki tanult zenélni.
• Mostanában hogyan ünnepelnek?
• A korábbi években nálam jött össze a család. Miután megszületett az unokám – ő most 2 éves –, édesanyámnál karácsonyozunk, nála találkozik a család négy generációja. Anyám már 88 éves, de jól tartja magát, olyannyira, hogy a vacsorakészítés feladatát sem hajlandó kiadni másnak. Az előkészületekhez, persze, megadunk minden segítséget, a bevásárlást mi intézzük.
• Az elmúlt évtizedekben aktív szervezője volt a zeneiskolai koncerteknek, műsorvezetőként is gyakran találkozhatott önnel a közönség. A karácsonyi előadások közül melyekre emlékszik vissza a legszívesebben?
• 1978-tól tanítottam a XII. kerületi zeneiskolában, ahol korábban növendék is voltam. Negyvennégy éven át dolgoztam itt, sokáig az elmélet tanszakot vezettem. Ebben az iskolában a karácsony mindig is kiemelt ünnepet jelentett. A kezdeményezésemre hosszú időn át a MOM Kulturális Központ színháztermében szerveztünk karácsonyi műsort a zenei tanulmányaikat kezdő előképzős gyerekeknek, akik az ünnephez kötődő népszokásokat mutatták be. Amikor a MOM az átépítés miatt bezárt, ez a program átkerült tavaszra, de az előképzősök azóta is minden évben előadják nagyszabású produkciójukat. A zeneiskolában természetesen nem ez az egyetlen jelentős fellépés, a tanév egészében, különösen karácsonykor sok koncertje van a hangszeres növendékeknek. A nagyobb hangversenyeket általában én konferáltam, zenetörténet-tanárként rendszeresen engem bíztak meg a műsorvezetéssel.
• Hogyan hangolta rá az ünnepre a szolfézs- és zeneirodalom-óráira járó gyerekeket?
• Az év utolsó, karácsony előtti órájára mindig egy szépen terített asztallal készültem, amelyre az adventi díszek mellett általam sütött mézeskalács is került. Az iskolákban – a pályám során a Németvölgyiben, a Virányosban, az egykori Kiss János altábornagy utcai iskolában, az Aranyban, valamint legutoljára az ELTE gyakorlóiskolájában tanítottam – a karácsonyi szolfézsóra mindenekelőtt az örömzenélésről szólt, a gyerekek erre az alkalomra elhozták a hangszereiket, és játszottak egymásnak. Ezenkívül beszélgettünk a karácsony történetéről, a téli napfordulóról, az ehhez kapcsolódó néphagyományokról, valamint a gyerekek is elmesélték, ők hogyan ünnepelnek otthon.
• A zenepedagógusok és tanítványaik között sokszor szinte baráti viszony alakul ki az együtt töltött évek alatt. Ezt ön is így érzi? Karácsony alkalmából megkeresik a régi tanítványai?
• Valóban, a zeneiskolai tanárok és növendékeik között rendszerint szoros bizalmi viszony jön létre, a gyerekek nagyon kötődnek a pedagógusaikhoz, ezt én is megtapasztalhattam a munkám során. Közel százötven tanítványom került zenei pályára, többségük művész vagy szolfézstanár lett. A Soltiból négy szolfézsos kollégát is én tanítottam. Sok régi növendékemmel tartom mind a mai napig a kapcsolatot személyesen vagy a közösségi oldalakon. A karácsony pedig kiváló alkalom arra, hogy gondoljunk a többiekre, megkeressük egymást a jókívánságainkkal.

sz.