A szépség esztétikája

Sokan és régen vártuk ezt az ünnepi eseményt, így aztán két egymást követő estén is megtelt a MOMkult színházterme. A két évtizede Berlinben élő, a nemzetközi zenei világban is magasan jegyzett, Kossuth- és Liszt-díjas Snétberger Ferenc gitárművész új triójának lemezbemutatója zárta volna az V. GetCloser Jazzfesztivált 2020. március elején. Kis híján a vírusjárvány első hazai kulturális „áldozatává” vált ez a gálakoncert, de a rutinos művész frenetikus sikerű szólóelőadással lett úrrá a nem várt nehézségeken. Az elmúlt két évben többször is halasztást szenvedett a bemutató, de most végre telt házas koncerteken ismerhette meg a hazai közönség a Titok című lemez csodaszép zenéjét.

A formáció jól reprezentálja a jazz nemzetközi zenei nyelvvé válását, hiszen a magyar gitáros két társa a neves svéd bőgős, Anders Jormin és az amerikai jazzszcéna kiemelkedő dobművésze, Joey Baron. Az albumot pedig a jazzvilág első számú kiadója, a müncheni ECM jelentette meg, amely csak a legegyénibb stílusú muzsikusokat favorizálja, mint Keith Jarrett, Jan Garbarek, vagy épp a mi Snétberger Ferencünk…

A MOMkult-ban hömpölygő zenefolyam szebbnél szebb dallamai úgy épültek egymásra, mint egy mesebeli palota kövei. A szívet-lelket gyönyörködtető kompozíciók és a mesteri improvizációk óriási sikert arattak, mindegyiket külön-külön vastaps követte.

Snétbergert teljesen egyedi, letisztult stílusa teszi azonnal felismerhetővé a nemzetközi színtéren szereplő számos kiváló gitáros között. Mély érzelmekkel teli dallamvilága, meleg tónusú gitársoundja senkiével nem összetéveszthető, magas szintű technikai tudása egyedülálló. Ezúttal is feltárultak szerteágazó zenei gyökerei: a roma népzenei hagyományok, a nagy klasszikusok motívumkincse, a latin hatások és persze a vérbeli jazz esszenciája. Mindezt páratlan ízléssel gyúrta egybe a rá jellemző virtuóz passzázsokkal és díszítőelemekkel.

A bőgőssel történő zenei „párbeszédek” mindkét részről kiemelkedő szólókat eredményeztek, és a finomságokra fogékony dobos cizellált játékát is élmény volt hallgatni. A három egyenrangú zenész produkciója a művészi alázat és az egymás iránti végtelen tisztelet iskolapéldája volt.

A nem szűnő ovációt a végén egy népszerű amerikai jazzsztenderd, az Alone Together előadásával jutalmazták, amely előadásukban oly’ szervesen illeszkedett a programba, mintha csak ez is Snétberger-szerzemény lett volna… Felejthetetlen este volt!

Márton Attila