Téli viharkárok után
Bár a böjti szeleknek még nincs itt az ideje, a frontok elég sűrűn járnak mostanában, és a viharos szél is gyakori. Ez adta az apropót, hogy megnézzük, mi a helyzet a kert növényeivel ilyen időben.
Amikor a szoba melegéből az ablakon át szemléljük, hogy a mostanában gyakori viharos szél tépi a kerti növényeket, okkal gondolkodhatunk el azon, vajon melyik ág vagy akár teljes fa bizonyul gyengének a heves légmozgással szemben. Persze sokszor előfordulnak erős széllökések, és nem dől ki rögtön minden nagyobb fa, de a hajladozó fenyők, vagy az ilyenkor a hegyvidéki utakra hulló vaskos ágak láttán nem annyira megnyugtató ez az érvelés.
Az elmúlt hetekben nemegyszer hallhattuk az időjárás-jelentésben, hogy riasztást adtak ki az erős szél miatt, és többször le is csapott a vihar a fővárosra, megdőlt a szélsebességi rekord is. Ilyenkor a beteg, korhadt törzsű fák és ágak törnek el először. Sajnos a XII. kerületben is több esetben történt intézkedés épületre, kerítésre vagy úttestre dőlt fák miatt.
Vészhelyzetben a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság mellett a Budapest Önkéntes Mentőszervezet tagszervezetei is az utcára vonulnak, hogy mihamarabb eltávolítsák, feldarabolják a kidőlt fákat. A viharkárok lehető leggyorsabb elhárítása után a megelőzés kerül előtérbe. A beteg, gyönge fákat a FŐKERT Nonprofit Zrt. munkatársai derítik fel rendszeresen végzett vizsgálatokkal. A törzs belső állapotát feltáró eljárások alapján a kívülről esetleg egészségesnek tűnő növényekről is kiderülhet, hogy erősen meggyengült a stabilitásuk, csak a kivágásukkal lehet megelőzni a valószínűsíthető viharkárokat.
A szél a kertben is fúj, itt a tulajdonosok feladata a felkészülés. A téli viharoknak az örökzöldek jobban ki vannak téve, mint a lombhullatók, mert a levelek tömegébe könnyebben bele tud kapaszkodni a szél, mint a csupasz ágakba. A fenyők a legveszélyeztetettebbek, mert azok gyakran olyan magasak, hogy kikandikálnak az épületek szélárnyékából. Szerencsére tisztában is vannak ezzel, és évezredek alatt alkalmazkodtak a helyzethez.
A túlélés érdekében rugalmas törzset nevelnek, és gyökereikkel erősen kapaszkodnak a talajba. Ezek azonban nem függőlegesen törekszenek lefelé, hanem a sekély, felszíni termőrétegbe kúsznak. Tapasztalt favágók szerint addig nincs baj, amíg a törzs körül a sugárirányban szétfutó gyökerek – a felszínen is jól látható módon – stabilan kapaszkodnak. Ha azonban a gyökerek és a talaj között rést látunk, akkor már nemcsak a törzs mozog, hanem a gyökérzet is, és eljött a favágás ideje.
A kisebb termetű örökzöldek – mint a tiszafa, vagy a tuják – ritkán károsodnak a szélben. Őket inkább a vastag és nehéz hótakaró, vagy a lombra fagyó ónos eső fenyegeti. Egy koros, 30-35 éves tuja esetében a téli nehezék már nemcsak az ágak tartós széthajlását okozhatja, hanem az egész növény kidőlését is. Az őshonos tiszafáknál és a kisebb örökzöldeknél a gyökérzet, valamint a stabilabb törzs és ágszerkezet miatt egészen ritkák a téli károk.
Ha tehát egy kerti fenyő aggasztóan kileng a szélben, vizsgáljuk meg alaposan a felszínen látható gyökereket, és hívjuk fel a kertész figyelmét a helyzetre! Amennyiben a talaj nem repedezik a gyökerek körül, akkor valószínűleg még nem kell aggódni.
B. I.