Hogy vannak ma a gyerekek?
„Még mindig, már megint” címmel tartott interaktív online előadást Stáhly Kata pszichológus a Hegyvidéki ONvédelem program Szülői Akadémiája keretében. A Hintalovon Alapítvány munkatársát ennek kapcsán arról kérdeztük, mire érdemes figyelnie a gyerekes családoknak a jelenlegi vírushelyzetben.
Az utóbbi két év a koronavírus miatt tele volt bizonytalansággal, ami nemcsak a felnőtteket, hanem a gyerekeket is érintette. Alapjaiban változott meg az életük, attól kezdve, hogy éppen mehettek-e óvodába, iskolába, vagy otthon kellett maradniuk.
Ez a helyzet pedig stresszt és számos egyéb problémát szült, ráadásul a karantén idején rengeteg rossz szokás rögzült, amiknek a nagy része meg is maradt. Ezért is kell beszélni a COVID lelki és szociális hatásairól, mert a járványhelyzetnek, sajnos, még mindig nincs vége – mondta el lapunknak Stáhly Kata pszichológus, aki szerint a gyerekeknél a biztonság amúgy is lényegi kérdés. Ebbe beletartozik, hogy kapjanak élelmet, járjanak iskolába, legyen otthonuk, legyenek baráti kötődéseik, de ugyanennyire fontos az érzelmi biztonságuk is.
Az „online túlhasználat” szintén olyan negatív változás, ami rossz irányba terelte a fiatalokat, és azok a szülők is nehéz helyzetbe kerültek, akik ezt eddig kordában tudták tartani. Az alsósok korábban nem ültek órákig a számítógép előtt, nem használták folyamatosan a mobiltelefonjukat – ez most megváltozott.
A Hintalovon Alapítvány munkatársa azt emelte ki, hogy a fokozatosságra kell törekedni: az online használatot ne egyik napról a másikra akarjuk a járvány előtti szintre csökkenteni. Szerinte túl gyorsan történt a visszatérés az iskolába, a gyerekek hirtelen kaptak nagy terhelést. Részben ennek eredménye, hogy rengetegen szorulnak pszichológus vagy pszichiáter segítségére. Már csak ezért is lényeges, hogy az iskola a járványhelyzettől függetlenül is helyezzen nagyobb hangsúlyt a diákok szociális kapcsolatainak követésére, mert egyáltalán nem mindegy, milyen a viszonyuk egymáshoz és saját magukhoz.
Anyagi, munkahelyi és családi problémák árnyékában nem egyszerű jobban odafigyelni a gyerekekre, pedig a szülőkhöz fűződő kapcsolat, a kötődés minősége meghatározza a jóllétüket. A pszichológus azt javasolja, hogy töltsünk minél több minőségi időt gyermekeinkkel, ne csak a napi átlag hét percet.
Az odafigyelés nem azt jelenti, hogy mindennap nagyon komolyan el kell beszélgetni velük valamiről, sokkal inkább azt, hogy valóban odafigyeljünk arra, amit mond, bármi legyen is az. Többet hallgassunk, kevesebbet beszéljünk. A jó kérdések személyesek és konkrétak. Érdeklődjünk például arról, mit szólt a tanár az utolsó dolgozatához, vagy megkapta-e a barátja azt a ruhát, amit szeretett volna.
Ami az online tér veszélyeit illeti, Stáhly Kata arra hívta fel a figyelmet, hogy a 3–6 éves korú gyerekek ne használják önállóan a számítógépet, a mobiltelefont. Sose hagyjuk őket egyedül az internet előtt! Mesenézés közben legyünk látó- és hallótávolságra, mert nem lehet tudni, milyen reklámot „dobnak fel” a különböző oldalak.
A nagyobbak esetében készüljön stratégia az internethasználatra, és ebbe vonjuk be a gyerekeket, hiszen a szűrőprogramok önmagukban nem elegendők. Beszéljük meg velük az internet árnyoldalait, hogy mit szabad, és mit nem szabad. Riasztó adat, hogy a netes tartalmak 60 százaléka pornográf, így könnyű rátalálni ezekre.
Beszélgessünk tehát arról, mit csinál gyermekünk a neten, nyissuk ki az egymás közötti kaput, és akkor jó eséllyel elmondja, ha a többiek netán online zaklatják, kiközösítik, vagy nem megfelelő oldalakra téved. Előbbi egyébként gyakoribbá vált a járvány idején, az iskolai bántalmazás áttevődött az online térbe.
Vannak azért pozitív következményei is az internetes oktatásnak. Azoknak a gyerekeknek, akik nem érezték jól magukat az iskolában, mert teljesítményszorongásuk volt, vagy esetleg nem jöttek ki társaikkal, tanáraikkal, szinte megváltást jelentett a távoktatás. Szárnyaltak az online térben, végre a saját tempójukban tudtak haladni, vagy csak örültek, hogy több időt tölthettek a családjukkal.
Mindennek az a tanulsága, hogy az iskolának nemcsak a tananyag átadására, a teljesítményre, hanem a szociális kapcsolatokra, azok megtanítására is gondot kell fordítania. Valamint arra, hogy a gyerekek szívesen járjanak be oda. Ehhez pedig elengedhetetlen a törődés és az odafigyelés, hogy legyen valaki, aki meghallgatja őket, akihez fordulhatnak, amikor szükségét érzik.
MM.