A templomot és a sávszélességet is bővíteni kell!

• Mi mindent érintettek az átalakítási munkák a templomukban?
• Az átépítés fő oka az volt, hogy kicsinek bizonyult a templomtér, ezért mindenképpen szükségessé vált a bővítése. A munkálatok során lebontottuk a korábbi, fából készült tornyot, és egy rendes, falazott torony épült a helyére. Ebbe került egy új harang is, a régi mellé. Az egész épületet korszerűsítettük: a közel százéves épületgépészetet kicseréltük, tehát a fűtést, világításrendszert, vízhálózatot is teljesen felújítottuk. A kapcsolódó helyiségeket, a gyülekezeti termet, a cserkészotthont, az ifjúsági termet, a hittantermeket is megújítottuk. A templomtér alatti, alagsori területet közösségi célokra alakítottuk át, így a korábbi, 1200 négyzetméternyi hasznos alapterület mintegy 1700 négyzetméterre bővült. Átrendeztük az udvart, új kapukat is készíttettünk. Tervezzük, hogy a későbbiekben a kapukhoz illő stílusú kerítést építünk, de van még jó néhány dolog, amit szeretnénk megcsinálni.
• Ilyen az orgona is?
• Igen, az orgona is beépítésre vár. A tervek megvannak, az előmunkálatok megkezdődtek, reményeink szerint ennek az évnek a végére, tehát az előttünk lévő adventre elkészül.
• Minden építkezésnek megvannak a nehézségei, de az egyházközség az átlagosnál is több bonyodalommal szembesülhetett. A decemberi templomavató istentiszteleten arról beszélt, hogy kivitelezőváltás is történt, mert az első vállalkozó csődbe ment…
• …meg a második is. Belekóstoltunk a mai magyar építőipar összes gyötrelmébe. A jelenleg érvényes közbeszerzési szabályok rendkívüli módon megnehezítik a váltást, ha egy vállalkozó esetleg csődbe megy, vagy kifogás van a munkája kapcsán. Ilyenkor minden leáll, új eljárásokat kell indítani. Sajnos ez történt a mi esetünkben is, emiatt bő egy évvel tovább tartott a kivitelezés. E helyütt is szeretném megköszönni mindazok türelmét, főleg a szomszédokét, akiknek el kellett viselniük az építkezés kellemetlenségeit. A gyülekezetnek is nehéz volt, hiszen mindig máshol kellett tartani az istentiszteleti alkalmakat. Nagyon örülünk, hogy a végére értünk az építkezésnek, és nem történt baleset.
• Hogyan segítette a gyülekezet a templomépítést?
• A gyülekezet tagjai, sőt mások is megindító módon adakoztak, mert nyilvánvaló volt, a kormányzati támogatás nem lesz elég arra, hogy minden elkészüljön. A költözésnél, a takarításnál, a bútorok összeszerelésénél, amikor nem szerződött munkákra kellett embert találni, mindig számíthattunk a tagjaink segítségére. És hát a sok imádságot is megemlíteném: hiszünk abban, hogy imádságok hordozták az építkezést, és ebben nagyon sok támogatást kaptunk a gyülekezeti tagoktól.
• Megerősítette a közösségüket az építkezés?
• Rendkívüli mértékben megerősített bennünket a közös munka, a közös odafigyelés és a közös imádság. A mögöttünk hagyott két évben mindenféle közösségépítés azzal a nehézséggel nézett szembe, hogy a koronavírus-járvány miatt nem nagyon lehetett közösségi alkalmakat szervezni, bizonyos időszakokban pedig csak online tarthattunk istentiszteletet.
• Hogyan hatott a járvány a közösségre?
• Azt vettük észre, hogy nagyon nagy közösségvágya van az embereknek. Ha a járvány valamit megmutatott, azt biztosan, hogy a digitalizáció hihetetlenül sokat segít az információk továbbadásában, a kapcsolattartásban, az emberek, gondolatok, események összekötésében, ugyanakkor egyáltalán nem váltja ki, nem pótolja az élő emberi közösséget.
• A vírus miatt sokakat elvesztettek a gyülekezeti tagok közül?
• Azok, akiket a közösségünkből temettünk, több mint 25 százalékban COVID-szövődményben haltak meg. Ez az elmúlt év rendkívül megrendítő, nyomasztó adata számunkra.
• Mennyire hagytak nyomot az emberek gondolkodásában a pandémia eddigi hullámai?
• Szerintem eddig – bár sokan állítják az ellenkezőjét – nemigen változott a világ a járvány miatt. Amikor ellaposodik egy hullám, és a statisztikák azt mutatják, hogy már „csak” harminc ember van lélegeztetőgépen, már „csak” tízen haltak meg a COVID szövődményeiben, börtönéből szabadult sasként azonnal fölszárnyal mindenki, hogy úgymond visszaszerezze, bepótolja azt, amit kényszerűségből a járvány miatt nem kaphatott meg. Miközben azt mondjuk, már nem élhetünk úgy, ahogy eddig éltünk, azt látom, hogy az emberek úgy akarnak élni, ahogy eddig éltek. Hogy ebből az összeütközésből mi kerül ki győztesen? Majd érlelődik egy józan belátás, hogy bizonyos dolgokat el kell engedni. A mai kor etikai kérdése nem az, hogy mit tud megcsinálni az ember, hanem hogy megcsinálja-e azt, amit meg tud csinálni. Mi még úgy tanultuk az általános iskolában, a negyedikes környezetismereti könyvünk első mondata az volt, hogy az ember legyőzi a természetet. Valóban le tudjuk győzni – roncsokat, romhalmazt, tönkretett világot hagyunk magunk körül. Néha az az érzésem, az emberiség úgy érzi magát, mint a rossz kisfiú, akit szobafogságra ítéltek, kukoricára térdepeltettek, de ez letelik majd, és nem azt forgatja a fejében, hogy nem csinálom többet, amit eddig, hanem majd ügyesebben csinálom, hogy ne vegyék észre, hogy ne bukjak le, ne buktasson le a természet. Eddig hússzor kellett leírnom, hogy nem rosszalkodom, most ötvenszer kell ugyanezt, de nem baj, ha ez az ára, hogy folytathassam tovább azt, amit csináltam. Ez a rövid táv. Én hosszú távon látok esélyt arra, hogy elmélyülnek a gondolatok, a tapasztalatok, visszafelé természetszerűen mindig bölcsebb az ember.
• Említette, hogy a járvány bizonyos időszakaiban online tartották a kapcsolatot a hívekkel. Hogyan működött ez?
• Igyekeztünk a megbetegedettekkel, a karanténban lévőkkel interneten, telefonon kapcsolatot tartani. A korlátozások idején a személyes jelenlétet igénylő közösségi alkalmak kiváltására nagy segítséget jelentett a közösségi média. Messze többen nézték az online istentiszteleteket, mint amennyien „békeidőben” el szoktak jönni a templomba vasárnaponként. Az internetes közvetítéseknek hatszáz-nyolcszáz, olykor ezer nézője, hallgatója is volt, kialakult tehát egy online gyülekezet. Ha vége lesz a járványnak, nagy kérdés, hogy akik YouTube-on vagy Facebookon nézték az istentiszteleteket, az élő közösséghez is csatlakoznak-e majd. Azt azért látjuk, hogy amint lappad a járványhullám, személyesen is visszatérnek hozzánk azok, akik korábban jelen voltak gyülekezetünkben. A negyedik hullám végén, karácsony estéjén is szép, népes gyülekezeti közösségben lehettünk együtt. Most, az ötödik járványhullám küszöbén ismét egy kicsit óvatosabbak az emberek.
• Vannak még online igehirdetéseik?
• Jelenleg nem szervezünk ilyeneket. Úgy döntöttünk, csak akkor tartunk ismét online igehirdetést, ha személyesen nem, vagy csak nagyon korlátozottan lehet megjelenni a templomban, nem célunk ugyanis, hogy online gyülekezetté alakuljunk. Arra a rendre álltunk vissza, ami korábban is volt: az istentiszteletet nem közvetítjük az interneten, de az igehirdetés hanganyagát meg lehet hallgatni utólag a honlapunkon. A médiában, a digitalizációban meglévő eszközöket, lehetőségeket arra használjuk, amire valók: az élő kapcsolatokat kívánjuk erősíteni.
• Néhány évvel korábban, még a koronavírus-járvány kezdete előtt arról beszélt lapunknak, hogy az aktuális divatirányzatoknak nem jó behódolni, hiszen „ha az egyház a korszellemmel köt házasságot, akkor korai özvegységre ítéli magát”. Az egyház online jelenléte, ami a kezdetekben még valamiféle hóbortnak tűnt, egyre inkább nélkülözhetetlennek látszik…
• A vírus miatt nagyon sok gyülekezet, ahol volt rá mód, megjelent az online térben. Emiatt elindult az egyházunkban egy nagy vita: mi lesz velünk, innentől kezdve az emberek nem járnak majd templomba, hanem mindenki otthon, a több száz internetes címből választja ki a neki megfelelő istentiszteletet? Mint az adatok mutatják is, lényegesen több embert értünk el ily módon. Ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy az ember mégiscsak úgy van megszerkesztve, hogy élő közösség nélkül nem bírja ki, tehát keres magának egyet. Ezért az a tanulság, hogy a templomot és a sávszélességet együtt kell bővíteni, a kommunikáció személyes és online csatornáit is értelmes és fontos dolgokkal kell megtölteni! Az egyházak is nyugodtan vállalhatják azt, hogy a szó jó értelmében influenszerek legyenek.
• El tudná képzelni magát az online térben aktív egyházi influenszerként?
• Ezt a fiatalabbaknak hagynám meg. Ez egy életmód, ami azzal jár, hogy mindig a kamera előtt kell lenni. Az egyházban is vannak ilyen kezdeményezések, főleg a fiatalabbak között, akik ezt könnyebben csinálják, jobban áll nekik, természetesebben mozognak ebben a közegben. Az egyház egyébként mindig is „influenszerkedett”: a prédikálás, a családlátogatás, a misszió ugyanannak a meghatározott üzenetnek, az evangéliumnak az átadását jelenti.

n.