Egy csepp hegyvidéki víztörténelem
A forrásokban gazdag Hegyvidék az egyetlen olyan budai kerület, aminek nincs Duna-parti része, ugyanakkor itt mindig is létfontosságú szerepet játszott a víz – erről is mesél a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény új időszaki kiállítása a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban. Nemcsak kerületünk vizes helyeit, vízgyógyintézeteit vagy a Duna-víz-árusokat ismerhetjük meg közelebbről, hanem a régmúlt idők tisztálkodással, mosással kapcsolatos szokásaira is rácsodálkozhatunk.
A World Resources Institute jelentése szerint a globális felmelegedés miatt az utóbbi években több víz párolog el a tárolókból, miközben a szükséglet nő. São Paulóban egy évvel azután, hogy csaknem kimerültek a vízkészletek, áradások pusztítottak; Csennaiban négy éve a túl sok víz drámája elevenedett meg, majd néhány hónappal később akkora aszály volt, hogy vagonokkal szállították oda az ivóvizet.
Fokvárosban vészesen közel volt már a Day zero: a nap, amikor a csapokat el kellett volna zárni. De nem kell messzire menni: 2018-ban a Duna bizonyos szakaszai szinte teljesen kiszáradtak. A Földön több mint 1,5 milliárd ember él, aki nem jut tiszta, egészséges ivóvízhez.
A víz érték. Napjaink folyékony kincse, ami az aranyhoz, az olajhoz, és más árutőzsdei termékekhez hasonlóan a Wall Streeten is fontos szerepet kapott.
Az élethez elengedhetetlen fontosságú természeti erőforrásnak a múltban is komoly jelentősége volt – ezt üzeni a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény új időszaki kiállítása is, amely nemcsak a jelen problémáira hívja fel a figyelmet, hanem azt is megmutatja, hogyan segítik a patakok és a források több száz éve kerületünket.
A Budai Napló 1928. december 16-i lapszámában például arról írtak, hogy: „József nádor is a svábhegyi városkút forrásából hozatta ivóvizét és ezért Buda város közgyűlése, hogy a jeles nádor emlékezete, aki a főváros emelése és szépítése érdekében annyit fáradozott, e szép virányú tájon is fenn tartassák, a városkutat Nádorkútnak nevezte el.” Sőt, Erzsébet királyné is kifejezetten szerette a svábhegyi forrásokat, ezért innen hordták neki a vizet.
A „Hegyvidék2O – Egy csepp történelem” című kiállításon szemügyre vehetjük kerületünk vízrajzát, megismerhetjük a vízgyógyintézeteket, a Duna-víz-árusokat, a vízhordó embereket, a lóitatók és a ciszternák történetét. „A kezembe került egy térkép, amin feltűnt, hogy bár a Hegyvidék nem élvezheti a Duna kincseit, a beszámolók szerint a budai várnak is nagy szüksége volt a svábhegyi forrásokra. Régen sokan panaszkodtak arról, hogy a rókák a jégvermekből csenték az élelmet. Ezen a kiállításon azt szeretnénk megmutatni, hogy a víznek nemcsak napjainkban, hanem a múltban is fontos szerepe volt” – beszélt a tárlat ötletéről Földváry Gergely, a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény vezetője, aki azt is hozzátette, hogy a legfőbb cél felhívni a fiatalabb generációk figyelmét a jövő kihívásaira.
„A víz szeretete nemcsak a múltban volt fontos tényező, hanem napjainkban is kiemelt szerepet kell tulajdonítanunk neki – hangsúlyozta a megnyitón dr. Éder Katalin, a Budapesti Történeti Múzeum–Vármúzeum igazgatója. – Talán manapság nem értékeljük eléggé a tiszta, iható víz jelenlétét az életünkben. Természetesnek vesszük, hogy bármikor hozzájuthatunk, és talán nem halljuk meg az aggódó hangokat, amik arra figyelmeztetnek, hogy mindennapjaink nélkülözhetetlen alapeleme komoly veszélyben van. A kiállítás rendezői erre is felhívják a figyelmet, és közösen reméljük, hogy a tárlat segítségével minél többen átérzik ennek fontosságát.”
„Minden téma érdekes, de engem a Mátyás-korabeli vízvezeték fogott meg a leginkább – mondta Pokorni Zoltán polgármester. – Van valami lenyűgöző abban, hogy ötszáz évvel ezelőtt innen, a Svábhegyről, egy vízvezetéken keresztül jutott el a víz a várba, ami nemcsak az ivóvízellátást szolgálta, hanem az ott található vörös márvány szökőkút is a hegyvidéki forrásból táplálkozott. Napjainkban klímavédelmi szempontból minél több vizet kellene a felszínre hoznunk, hiszen egy kis kerti tó nyáron tökéletesen hűti a környezetét, arról nem is beszélve, hogy a víz szemet gyönyörködtető látvány.”
A polgármester arról is szólt, hogy az önkormányzat is kiemelt figyelmet fordít a jelen problémáira: „A megváltozott időjárási viszonyok miatt gondot jelentenek a nagy nyári záporok. A tetőkről lezúduló vízre megoldást jelenthetnek a kis házi ciszternák, tárolók. Ennek jó mintája a Normafa úti fejlesztés, amelynek részeként az új Eötvös út alatt egy hosszabb, 1600 milliméter átmérőjű záportározót építettünk. Az önkormányzat igyekszik példát mutatni, hiszen fontos, hogy úrrá legyünk a lezúduló csapadékvíz okozta problémákon.”
Pokorni Zoltán végül megemlítette, hogy a Gyógyfű utcában elkészült az új útburkolat, amely speciális kialakításának köszönhetően víztározó közegként is funkcionál.
Boussebaa Mimi