„A hagyomány csak akkor marad fenn, ha megéljük”
Sváb ínyencfalatok, helyben sütött rétes, kézműves portékák és színvonalas színpadi produkciók várták az idei Svábhegyi Pünkösdi Búcsú vendégeit. Természetesen nem hiányozhatott a sramlizene sem, és a családokra is gondoltak a szervezők: a Budapest Hegyvidék XII. kerületi Német Nemzetiségi Önkormányzat, a Svábhegyi Hagyományőrző Egyesület és a Jókai Klub közös rendezvényén számtalan vidám gyerekprogram, koncertek, bábelőadások, népi játékok színesítették a kínálatot. Az utolsó napon a résztvevők a Hősök emlékművénél rótták le tiszteletüket.
Több mint huszonöt éves múltra tekint vissza a Svábhegyi Pünkösdi Búcsú, amely a Hegyvidék egyik legrégibb, rendkívül népszerű közösségi rendezvénye. A koronavírus miatti két év kényszerű kihagyás után végre ismét megtelt a Diana park – erről is beszélt nekünk Herczeg Józsefné, aki elmondta, hogy igyekeztek minden korosztályt megszólítani a három nap alatt. A Jókai Klub vezetője kiemelte: a családias, a sváb hagyományokat élővé tevő programsorozat alkalmat adott a színvonalas szórakozásra és a meghitt beszélgetésekre is.
Szombaton a Kalamajka Bábszínház és a Heimattöne Kapelle indított, másnap pedig Kovács Lajos önkormányzati képviselő hivatalosan is megnyitotta a búcsút. A Normafa Óvoda, a Jókai Mór iskola és a Tamási Áron iskola nemzetiségi tánccsoportjainak produkciói után a Mezőfalvi Német Nemzetiségi Tánccsoport, a Zsámbéki Lochberg Regionális Tánccsoport, a Katáng együttes és a Zwickl Polka Party gondoskodott a hamisítatlan sváb hangulatról. A gyerekeket a Tatay Színház előadása, kézműves foglalkozások és változatos játékkalandok várták.
Hétfő délelőtt a legkisebbeknek mesélt a Lara Mesék Társulat, és zenélt a Picuri Muri, míg a felnőtteknek a Szomorer Jungs biztosította a talpalávalót. A Szent László-templomban tartott délutáni ünnepi mise részeként Lourdu atya a Hősök emlékművénél arra hívta fel a figyelmet, hogy a hazáért nemcsak élni kell, hanem meghalni is lehet. „Azokra emlékezünk, akik feláldozták magukat azért, hogy mi békében élhessünk. Értük, hőseinkért imádkozunk, hogy példamutatásuk megmaradjon az utókornak” – fogalmazott a verbita szerzetes.
A Hegyvidéki Önkormányzat képviseletében koszorúzó Fonti Krisztina alpolgármester köszöntőjében emlékeztetett: a Svábhegyi Pünkösdi Búcsú a vidámság ideje, de ilyenkor sem feledhetjük el a háborúban életüket vesztő emberek áldozatvállalását. Fontos az emlékezés, mert hajlamosak vagyunk a jelennek élni, és figyelmen kívül hagyni múltunkat. Pedig a jelent őseink példái határozzák meg: a hazaszeretet, a család tisztelete, a hit és a becsület. Ezek taníthatók és tanulhatók, továbbadhatók az utókornak – emlékeztetett az alpolgármester, kiemelve, hogy a hősiesség más természetű, a cselekvés pillanatában születik, ezért annyira értékes és tiszteletre méltó.
Sajnos azonban elég egy apró tévedés ahhoz, hogy az emlékezésre árnyék vetüljön. Ez történt a Hősök emlékművével is, amikor kiderült, hogy két nevet méltatlanul véstek fel rá – hívta fel a figyelmet Fonti Krisztina, hozzátéve, hogy fél éve kéri az önkormányzat a szobrot tulajdonló fővárost, távolítsa el ezeket a talapzatról. Eddig ez nem történt meg, ami sérti a mártírok emlékét és mindazokat az értékeket, amikért ők az életüket adták.
„A hagyományt nem kell ápolni, mert nem beteg, és nem kell őrizni sem, mert nem rab, viszont csak akkor marad fenn, ha megéljük” – jelentette ki Kövesdiné Martin Nóra, a Budapest Hegyvidék XII. kerületi Német Nemzetiségi Önkormányzat vezetője, aki szerint ilyen alkalom a pünkösd is, amely az egyház és a közösségek születésének ünnepe. Közel három évtizeddel ezelőtt azért is indították útjára a helyi német önkormányzat képviselői és támogatóik a Svábhegyi Pünkösdi Búcsút, hogy lehetőséget adjanak a hagyományok átadására. „Jó úton járunk – zárta szavait Kövesdiné Martin Nóra –, hiszen a rendezvény ma is aktuális, és ugyanolyan népszerű, mint a kezdetkor.”
MM.