Munkácsy Mihály-díjas képzőművészek kiállítása
Az 1950-ben alapított Munkácsy Mihály-díj kiemelkedő képzőművészeti tevékenység elismerésére adományozható állami kitüntetés, amelyet legfeljebb hét alkotó kaphat meg egy évben. A Hegyvidék Galéria a pandémia miatt két esztendő után adott otthont újra a kitüntetett képzőművészek országos jelentőséggel bíró csoportos kiállításának.
Pokorni Zoltán polgármester köszöntőjében először arról szólt, hogy e helyen huszonöt évvel ezelőtt Szabó Ervin könyvtár, aztán háromszintes gyógyszertár működött, végül az önkormányzat úgy döntött, legyen itt egy galéria. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatóinak kiírt pályázat alapján szokatlan, amorf padlózattal összekötött tér született e „kisváros” főterén.
A Munkácsy Mihály-díjas alkotók meghívása jó ötletnek bizonyult, mert a művészeket nemcsak névről, hanem alkotásaikon keresztül is megismerhetik a látogatók. Az is cél volt, hogy ne csak a díjátadón találkozzanak a főszereplők, hanem egy ilyen ünnepi kiállításon is.
„Laikusként nem tudom megmondani, melyik a jó kép, és melyik nem, azt viszont észrevettem, hogy egy jó képre másképp kezdek figyelni, mint általában. Ezt a fajta megkülönböztetett figyelmet aztán alkalmazhatjuk embertársainkra is, és ez mindenképpen a képzőművészek szakmáját dicséri” – zárta köszöntőjét a polgármester.
Az idén jellemzően a középgeneráció tagjai, jeles tanárok kapták meg a díjat. Mind a heten kilépnek a saját művészeti ágaik szorosan vett kereteiből, ami tipikus kortárs művészi magatartás. Az pedig, hogy a hétből ketten, Erdei Kvasznay Éva és Matl Péter kárpátaljai gyökerűek, jelképesen is rendkívüli – mondta szakmai bevezetőjében Feledy Balázs művészeti író, hozzátéve, hogy a hétből négyen nem budapestiek.
A kiállításmegnyitó június 16-i időpontja történelmi és irodalmi szempontból is jeles dátum. Nagy tisztelettel és fájdalommal emlékezünk Nagy Imre kivégzésére, míg a James Joyce-rajongók világszerte Bloom napjaként (Bloomsday) tartják számon, mivel az Ulysses főszereplője, Leopold Bloom dublini történetét ezen a hétköznapi napon, 1904. június 16-án meséli el a szerző.
Feledy Balázs részletesen is bemutatta a díjazottakat és kiállított műveiket. Erdei Kvasznay Éva festőművész munkáin a pasztell izgalmas alkalmazásával találkozunk, irodalmi vénáját is mutatva villantja fel alkotói teljességét. Habil. Ernszt András DLA festőművész varázslatos, egyedi életmű létrehozója, egy széttördelt világ egységteremtő erejét érezni munkáin. Elvont és konkrét, gazdag rétegezettség, izgalmas transzparencia jellemzi látványos, vonzó világát.
Koronczi Endre képzőművész grafika szakon végzett, és kísérletező alkattá vált. Egészen különleges eredményekre jutott installációk megvalósítójaként, az intermedialitásban, a környezetalakításban (Landart). Az ő műve a galériába befüggesztett fólia, amelynek a mozgása már a leheletünktől izgalmas vizuális élményt nyújt. A „szélrajzokban” olyan jelenséget ragad meg, amiben az újabb értelmezés fontosságát láthatjuk: mert a képzőművészet az állandóság művészete, vagyis egy kép, egy szobor, egy grafika. Koronczinál viszont a kortárs képzőművészet egy pillanatig nem a statika, hanem a dinamika, a mozgás, ami által teljesen új értelmezés születik meg.
Az Egyesült Államokban is élő, a magyar–amerikai képzőművészeti kapcsolatokat szervező Széchy Beáta sorozata a japánkertről az alkotó technikai sokféleségét tárja elénk. (Vele készült beszélgetésünket 2022. június 28-i lapszámunk 8. oldalán olvashatják – a szerk.)
Szegedi Csaba kolorista más értelemben innovatív: Gerzson Pál növendékei közül nőtte ki magát, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatója is. Képes a folyamatos megújulásra; a Hegyvidék Galériában most a Flow sorozatából állít ki.
A Munkácson élő Matl Péter szobrászművész, a Vereckei-hágó-emlékmű alkotója nem tudott eljönni a megnyitóra, jelenleg menekült ukrán művészek fogadásával foglalkozik. A Hegyvidék Galériában egy plasztikáját láthatjuk, amelynek a címe: Suttogók.
A békési születésű szobrász, Veres Gábor Szombathelyen töltött évtizedeket a művészetoktatásban, miközben létrejött az életműve. Weöres Sándortól II. János Pálig sok hírességet megformált köztéri szoborként, a legismertebb talán a Szombathely főterén álló James Joyce-szobor. Itteni munkái a „Mentés másként”, a Napraforgó és a porcelánra applikált öntött bronz.
Koronczi Endre művészetéhez kapcsolódva Feledy Balázs zárásként Petőfi Sándor A szél című versének utolsó szakaszát olvasta fel, ami nagyban emelte a megnyitó hangulatát. Nem kevésbé Mautner-Zsida Ramóna hegedűművész és Majorné Palojtay Ágnes csellóművész játéka.
Szepesi Dóra
A kiállítás július 16-ig megtekinthető a Hegyvidék Galériában (XII., Királyhágó tér 10.) 200 forintos regisztrációs jegy megvásárlásával. Jegyek kaphatók a hegyvidekgaleria.jegy.hu internetes oldalon és a Hegyvidék Galériában. (Hegyvidék kártyával ingyenes.)