A hegyvidékiek szeretik a virágokat
A Hegyvidéki Önkormányzat által szervezett legutóbbi program iránti érdeklődést látva legalábbis nehéz lenne cáfolni a címbéli állítást. A kétévnyi kihagyás után ismét megrendezett virágosztásnál az asztalok előtt hosszan kígyózó sorok igazolták, hogy a kezdeményezés továbbra is tetszik az embereknek.
Tizenhat évvel ezelőtt a magáningatlanok kertjeinek, teraszainak és ablakpárkányainak virágosítása volt a cél. A Hegyvidéki Önkormányzat akkor a közterületek virágkiültetéseit akarta ilyen módon kiterjeszteni a magánterületekre.
Az eredeti szándék azóta sem változott, ám az idén újabb szemponttal egészült ki: választani lehetett ugyanis a hagyományos muskátlik és az olyan egynyári virágok között, amik illatukkal, nektárjukkal kifejezetten vonzzák a beporzó rovarokat. A XII. kerület számos pontján ültetett méhlegelőkkel sikerült elérni, hogy a nagyüzemi mezőgazdálkodás miatt vidéken megritkuló rovarállomány számára a városi környezetben jöjjön létre szaporodásra alkalmas élettér.
A négy-négy bársonyvirágot (avagy büdöskét), mézvirágot és lisztes zsályát tartalmazó tálcákon szétosztott növények ezeket a méhek és rokonaik számára táplálékot biztosító területeket növelik meg, immár a kerítéseken belül. Persze nem kell attól tartani, hogy a dísznövények körül zavaró rovarrajok zúgnak-búgnak majd. A virágok vonzzák a beporzót, de számukra sokkal fontosabb, hogy célzottan, a megporzásra alkalmas időben legyen döngicsélés a bibéjüknél. Egyébként – mondhatnánk – a virág csak nekünk szép.
A szervezők a lapunkban megjelent növényismertető dacára is tartottak attól, hogy az érdeklődők inkább a jól ismert muskátlikat választják majd az újdonságok helyett. A napsütéses májusi délelőttön azonban gyorsan bebizonyosodott az ellenkezője, váratlan nyitottság és érdeklődés mutatkozott az egynyáriak, különösen a büdöske iránt. Többen jelezték, hogy csak ebből a fajból szívesen vinnének egy egész tálcányi palántát. Az előre elkészített vegyes beültetés miatt erre most nem volt lehetőség, de talán jövőre bővülhet a választék.
Sokan érdeklődtek a virágok szaporítása iránt. Az egynyáriak fagyérzékenyek, így csak az első őszi hidegekig élnek, addig viszont nagyon gazdagon virágoznak. Ha a büdöskén meghagyunk néhány elhervadt virágot, akkor rengeteg magot gyűjthetünk róla, és ezeket a következő tavasszal helyben vetve felnevelhetjük a saját büdöskemezőinket.
A mézvirág apró magjait nehéz összeszedni, viszont – különösen a fagymentes helyen teleltetett virágládákban – a tő körül magától elszóródó magvak jövőre spontán csíráznak, és gyorsan bokrosodó töveket nevelnek. A lisztes zsálya esetében a magról történő szaporítás körülményesebb, viszont érdemes kísérletet tenni a megerősödő tövek teleltetésével.
A részben a Hegyvidéki Önkormányzat vezetői által szétosztott 1500 tálcán cseperedő 13 000 palántából később remélhetőleg nemcsak a beporzó rovarok találnak meg sokat, hanem mi is gyönyörködhetünk a szűkebb vagy tágabb szomszédságunkban felbukkanó dísznövényekben!
(b.)