Levendula, kicsit másképp
A levendula méltán közkedvelt kerti virág, amely egyszerre dísz- és gyógynövény, továbbá alapanyaga az otthon készülő kézműves illatszereknek. A hagyományos molyriasztó zsákocskák mellett szappan és szörp, fagylalt és gyertyadísz is készülhet belőle.
Az ezüstös levélkékből álló lombot nevelő délszaki levendulát, szabatosan keskenylevelű levendulát nem kell bemutatni senkinek. Talán éppen ez járt a kertészek fejében, amikor a közeli rokonnal, az eltérő kinézetű francia levendulával bővítették kínálatukat.
A füzéres levendulaként is ismert dísznövény (Lavandula stoechas) szintén a Földközi-tenger partvidékéről származik, aminek annyi relevanciája van a kerti gondozás tekintetében, hogy melegkedvelő és fagyérzékeny. A nyári nap nem károsítja, a szárazabb, aszályos periódusokat is jól viseli, viszont a téli hidegek – már amikor valóban fagyos a tél – tönkretehetik a töveket. Ennek megelőzésére takarjuk lombbal, szalmával a szabad földbe kiültetett példányokat.
Bokrai zöldebbek a hagyományos levenduláénál, virágszárai jellemzően alacsonyabbak, de a választékban találunk kifejezetten hosszú kocsányú, nemesített változatokat is. A virágzat kinézete teszi könnyen megkülönböztethetővé a francia levendulát, mert lila szirmai nagyobbak, és zászlószerűen, messzire kilógnak a tömött virágzatból.
Illatuk nemcsak számunkra, de a viráglátogató, beporzó rovarok számára is ugyanolyan vonzó, mint a hagyományos levendula esetében, ezért aztán felhasználási területe is megegyezik az elterjedtebb fajéval. A kertészetekben már május elején felbukkannak a virágzó egyedek, amelyek közül az alacsonyabbak akár egy nagyobb cserépben vagy dézsában is nevelhetők, így a teraszon, erkélyen vagy ablakpárkányon is elférnek.
B.