Az egész bolygót érinti az éghajlatváltozás

Az éghajlatváltozás volt a témája a Klímabarát Esték legutóbbi összejövetelének, amelyen a mintegy negyven résztvevő először a globális trendekkel ismerkedhetett meg. A múltra vonatkozó tényadatok után jelenlegi helyzetünk fenyegető jeleiről, a felmelegedésről, a csapadékeloszlás változásáról és az erdőtüzekről beszélt dr. Pálvölgyi Tamás klímakutató, aki végül bemutatta a jövőre vonatkozó különböző szakértői prognózisokat is a Hegyvidéki Kulturális Szalonban rendezett programon.
A talán már sokak által ismert adatok elemzéséből arra az egyébként tudományosan is megalapozott következtetésre juthatunk, hogy az éghajlatváltozás hatásai az egész bolygón megjelennek. Ezek a nagy léptékben mindenütt egymáshoz hasonlóan fellépő hatások azonban települési szintre vetítve egészen szélsőségesen különböző társadalmi hatásokat válthatnak ki.
A Magyarország területét valószínűleg az átlagosnál jobban sújtó következmények akár néhány kilométer távolságban is eltérő súlyosságban jelentkezhetnek. A bemutatott előrejelzés szerint a Balaton-felvidék – talán a tó temperáló hatása és a vízfelszínről visszaverődő sugárzás miatt – az egyike lehet a legjobban felmelegedő országrészeknek, miközben a néhány kilométerre fekvő bakonyi erdők a leghűvösebbek közé tartozhatnak.
A felmelegedés legfőbb okaként számontartott üvegházhatású gázok legjelentősebb forrása világviszonylatban az energiaipar, majd azt követően a lakossági közlekedés. A sokak által kárhoztatott nehézipar, az áruszállítás vagy a repülés csak ezek után következnek. Hazánkat vizsgálva megállapítható, hogy a közeljövőben jelentős kibocsátás-visszaesést elérő energiatermelés után a lakossági fűtés és közlekedés áll a sorban: ezek adják a teljes kibocsátás bő harmadát.Ha ugyanezt a rangsorolást szűkebb lakókörnyezetünkre, a Hegyvidékre is elvégezzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy a lakosság által okozott szén-dioxid-terhelést – ipar és mezőgazdaság hiányában – csak a szolgáltatóépületek kibocsátása előzi meg. Nincs büszkélkednivalónk az egy főre vetített szén-dioxid-kibocsátási tabellán sem, hiszen a XII. kerületi érték megegyezik az országos átlaggal, azaz itt, a környéken a lakosság egymagában annyit termel, mint máshol a társadalom és a gazdaság együtt!
Az adatok jól mutatják, hogy sok iparágban már lezajlottak a kibocsátás csökkenését eredményező fejlesztések, nem lehet tehát bűnbakként rájuk mutogatni. Az embereknek a saját házuk táján kell megtenni a következő lépést – vonta le a tanulságot a szakértő. A legjobb és legtartósabb, ha a változás a problémák és megoldások ismeretéből fakad. Amennyiben az egyénben kialakul a belső szándék, akkor rengeteg egyszerű változtatási lehetőség kínálkozik: például egyetlen fokkal csökkentve a lakás hőmérsékletét a fogyasztás – és a kibocsátás – 9%-át spórolhatjuk meg.
A hallgatóság soraiból érkező kérdésre az előadó rávilágított, miért olyan sokszor emlegetett klimatikus probléma a húsfogyasztás. A tányérra kerülő steak, sonka vagy szalámi ugyanis – nem magától értetődő módon – az állat hízlalása során rengeteg erőforrást (vizet, takarmányt, energiát) emészt fel. Egyes tudományosan megalapozott számítások szerint ha a világ vegetáriánussá válna, ezzel az egyetlen lépéssel megelőzhető lenne a klímaváltozás, és semmi mást nem kellene elhagynunk a megszokott fogyasztási, életviteli, közlekedési szokásainkból. Szemléletes összehasonlításban: az állati eredetű táplálkozás környezeti terhelése akkora, hogy a húsevő biciklista az éghajlatváltozás szempontjából károsabb, mint a vegán autós!
Az előadás után sok kérdés felvetődött, ezek az atomenergia megítélése mellett nagyobbrészt az egyén szerepét és lehetőségeit puhatolták. A klímakutató válaszaiból kitűnt, hogy – bár Magyarország teljes kibocsátása elenyésző a világ egészéhez képest – mégsem lehet megkerülni a személyes felelősség problémáját. Ha tiszta lelkiismerettel szeretnénk gyermekeink szemébe nézni, akkor nem várhatunk nemzetközi konferenciák, vagy politikusok által felkínált megoldásokra, nekünk, a saját életünkben kell megtennünk a szükséges lépéseket!

(Barta)