Ahol a szürke gém is megpihen

A kertkaputól csak néhány lépcsőfok, és máris messzire távolodunk a városi forgalomtól. Egy oázisban találjuk magunkat a Mártonhegyi úton, ahol legutóbb jártunk kertmustrán. A ház 130 éve épült; abban az időben disznókat és teheneket is tartottak az akkor még a szomszédos telkeket is magában foglaló kertben.
Ennek ma már semmi nyoma, de az egykori, kibetonozott, kacsa formájú kerti tó medrének maradványait néha még ma is kifordítja az ásó. Akkortájt csírázhatott ki az a két impozáns feketefenyő, amely ma a ház fölé magasodva uralkodik a környéken, és fenséges jelenlétére emlékeztetve teleszórja tobozaival a helyet. Az öles törzsek alatt százszorszépekkel tarkított gyep kanyarog, kitöltve az ágyások és kerti bútorok közötti területet.A látogató tekintetét az első pillanatban a kerti tó vizének csillogása ragadja meg. A piros, fehér, fekete, foltos aranyhalak csapata némi eleséget remélve üdvözli az idegent. A meder elég mély ahhoz, hogy a népes kolónia biztonságban áttelelhessen. Sötét mélyéről most vízitök levelei sejlenek, a buzogányszerű bimbók még a színüket sem mutatják, de már a felszín fölé emelkednek.
A víz visszatükrözi az aranyeső éppen nyíló sárga virágfürtjeinek és a korallberkenye élénkvörös hajtásainak színét. Nem kell sok idő, hogy a fás bazsarózsa sötétrózsaszín virágai vonják majd magukra a figyelmet. A kertben egyébként vagy féltucatnyi tő él, köztük magról kelt, fehér virágú különlegesség is.
Az északi oldalt, a kerítés vonalát követve, fák szegélyezik. A foghíjban egy fiatal hárs növekszik, bambuszrudakkal szabályos és a legkevésbé árnyékoló formára alakítva. Alatta, egy terméskövekkel szegett ágyáson a kutyatejgyűjtemény néhány darabja osztozik tulipánokkal, gyöngyikékkel és már virító szarkalábbal.A gyepen több virágágy is helyet kapott szimmetriát nélkülöző, szabad és természetes elrendezésben. A legszembetűnőbb, kerek magaságyás alapját kockakövek adják, de a tetején természetközeli sziklakert ébredezik, vásárolt kökörcsinek gyapjas virágaival. A napon felmelegedő bazaltkockák rései a gyíkok számára képeznek bevehetetlen és kiismerhetetlen várlabirintust.
Az ágyás melletti lapos kőtálban víz várja a madarakat, amelyek közül a dolmányos varjak a leggyakoribb vendégek. Párpercenként érkeznek, és hoznak valamit, amit – ki tudja, miért – beáztatnak a vízbe, mielőtt megennék.
A kertvégi komposztálóban giliszták után kutató rigók nem jelentenek konkurenciát a kőtálnál, mert megtanulták, hogy a tó felszínén úszó hínárokra ráállva remek fürdőzési alkalom nyílik számukra. A kert legkülönlegesebb látogatója egy szürke gém volt, amely a vendégjoggal visszaélve elfogyasztotta a kisebb tocsogóból a vízi lófarkak között egykor szép számban úszkáló halakat.
Külön említést érdemel az önkormányzati komposztálóosztás sikerét is bizonyító komposztálósarok. A fa- és műanyag gyűjtők nemcsak gyorsan telnek, hanem a forgatás és rostálás útján gyorsan ürülnek is.A gyenge minőségű, köves, hegyvidéki talajon mindig szükség van a rostos, tápanyagban gazdag közegre. Egy ültetés előtt az előkészítés sokszor tízszer annyi energiát emészt fel, mint végül a friss jövevény elhelyezése. A jótékony hatás viszont letagadhatatlan! A haszonkert életerős sóskái az idén már kétszer lettek betakarítva, a rebarbara óriási levelei sötétzöldek, a szeder hajtásai 6-7 méter hosszúak, az egyetlen ribizlibokorról évente 10 kiló termés kerül a befőttesüvegekbe. Jól terem a magyar nemesítésű Néró és Palatina muskotályos szőlő is.
Végezetül essék szó a kert közepén álló, távol-keleti hangulatot idéző kőszoborról is! A szabályos kockák és természet adta formák kreatív kombinációjából épp egy kacsa állt össze (vagy teve – döntse el a szemlélődő). Ám a szobor nem marad így örökre – ha előkerül egy alkalmasabb formájú vagy izgalmasabb színű, textúrájú kődarab, az egész kompozíció átalakul.
Persze nem ez az egyetlen pont, ahol fel lehet ismerni a belsőépítész arányokat és harmóniákat teremtő kezének munkáját. A statikus, mesterséges terekhez képest itt többletet ad az idő múlása, ami folytonos változásban, forgásban láttatja a növényanyagot. A sok örökzöld hivatott télen is széppé, vonzóvá és használhatóvá tenni a kertet. A virágos dísznövények nyílásának egymásutánisága gondoskodik arról, hogy a tenyészidőszak teljes hosszában mindig legyen mit nézni, és sose váljon unalmassá a látvány.A most még csak apró, piros rügyeket bontó, legalább tízéves gránátalma sűrű bokra majd két hónapon át bontja virágait. A tó is megváltozik nyár derekára, most még szabad felületét beterítik a tavirózsa levelei és virágai, árnyékot nyújtva a hőségben a halaknak. Kell is egy kis nyugalom, hogy zavartalanul növekedhessenek az évről évre kikelő ivadékok.
A kerttulajdonos vágya, hogy a felhalmozódó tudást és a megannyi magról kelő dísznövényt megoszthassa a környékbeli kertbarátokkal, hogy a kipróbált és bevált növényekért és módszerekért cserébe hasonlókkal gazdagodhasson, és hogy a „Kertemben a természet” pályázat által bemutatott sok értékes kert az élő ismeretátadás bázisává válhasson a résztvevők és mindannyiunk örömére!

(Barta)