Élő pipereszappan az illatos jezsámen

A jezsáment sokszor jázminként azonosítják, pedig csak a virág színe és illata hasonlít, a növény egészen más rendszertani csoportba tartozik. Május végétől egy hónapon át virító fehér bokrai a hegyvidéki kertekben is gyakoriak.
Előkelő tudományos nevét (Philadelphus coronarius, azaz görögül „testvérkedvelő”) II. Ptolemaiosz Philadelphosz egyiptomi királyról kapta. A hortenziák rokona, de jó hír a kertbarátoknak, hogy messze nem olyan igényes, mint színes virágfejeket nevelő társa. Jól fejlődik a kerület köves, gyakran gyenge termőképességű talajain, és elviseli a félárnyékos, sőt az árnyékos termőhelyeket is. Igaz, ilyen körülmények között hajtásai megnyúlnak, bokra kevésbé kompakt.
Puha szövetű levelei sok szaponint tartalmaznak, vízben annyira felhabzanak, hogy akár kézmosáshoz is használhatók. Az illatos virágok tovább fokozzák a piperehatást; nemcsak a kertben, hanem a kivont illóolajok kozmetikai felhasználása miatt a drogériákban is találkozhatunk illatával. Szárított szirmaik házi készítésű potpurikban használhatók.A Délkelet-Európában őshonos jezsámen gondozásának legfontosabb eleme a metszés, amit érdemes a virágzást követően elvégezni. A visszavágott hajtások gyorsan kifejlődnek, és a következő évben már virágokat is nevelnek. Ajánlják, hogy minden évben belülről kifelé haladva ritkítsuk, fiatalítsuk a bokrokat az ágak harmadának metszésével, így időnként az egész tő megújul és folyamatosan virágzik. Metszéskor a gyökérhajtásokat is eltávolíthatjuk, ha kordában szeretnénk tartani terjedését. Az ilyen hajtások segítségével könnyen szaporíthatjuk is a jezsáment, de szinte a teljes tenyészidőszakban dugványozható, és a magvetése sem okoz csalódást (habár a virágmisztikában éppen ennek az érzésnek a szimbóluma).Ű
Négyszirmú, illatos virágfürtjeinek tömege és egyszerű kezelése miatt ideális dísznövény. A Hegyvidék felhagyott, elvadult kertjeiben élő tövei bizonyítják, hogy évtizedekkel ezelőtt sokkal gyakoribb volt errefelé, mint manapság.

B.