A kerületi beporzókat vizsgálják ökológusok

A méhlegelők hatásainak tudományos igényű felderítésére kérte fel a Hegyvidéki Zöld Iroda az Ökológiai Kutatóközpontot. Az intézet munkatársai őszig több alkalommal számlálják a viráglátogató rovarokat a kijelölt XII. kerületi zöld területeken.

Tarkalepke

Dr. Kovács-Hostyánszki Anikó, a kutatást végző csapat ökológusa lapunknak elmondta, hogy tizenkét kerületi méhlegelőt választottak ki, ezek mindegyikén magról vetett egynyári virágok nyílnak. A fajösszetételük sem egyforma, ugyanis néhány helyen egy külföldi, főleg kerti virágokat tartalmazó magkeveréket használtak, többségében pedig hazai vadvirágok magjaiból összeállított magkeveréket vetettek a kertészek. A vizsgálat tehát nemcsak általában mutatja meg a méhlegelők hasznosságának mértékét, hanem a magkeverékek összehasonlító elemzésére is lehetőséget ad. Az egyes kutatási pontok közelében kontrollterületeket is kijelöltek a szakemberek, ahol – szintén közterületen – a hagyományos fajösszetételű és kezelésű városi zöld területek rovarvilágát lehet monitorozni.
A többségében nyírt gyep és méhlegelő párosokon tavasztól őszig öt-hat alkalommal történik mintavétel. A rovarok kímélete érdekében nem fogják be az egyedeket, csupán a kijelölt két méter átmérőjű mintaterületekre berepülő vadméhek, zengőlegyek, pillangók és társaik összeírásával gyűjtik a terepi adatokat. Az adott időegység alatt feljegyezhető rovarlátogatások számából jó következtetéseket lehet levonni a beporzók lokális egyedsűrűségére vonatkozóan, különösen hogy elsődlegesen nem az abszolút értékek, hanem az összehasonlítás lehetősége a vizsgálat célja.

Bundásbogár

Az Ökológiai Kutatóközpont részt vesz egy vidéki nagyváros zöld felületeinek beporzóvizsgálatában, valamint monitorozza a FŐKERT által tavaly elindított „Vadvirágos Budapest” program területeinek rovarlátogatottságát is. Ebbe a programba olyan kevésbé frekventált fekvésű területek kerültek, ahol a korábbi öt-nyolc fűnyírás helyett évi egyre lehetett csökkenteni a kaszálás gyakoriságát. A Hegyvidéken az idén a BAH-csomópont terelőszigetén, valamint a XII. kerület határain kívül eső, de közeli Vérmezőn és Tabánban is vannak ilyen extenzív, vadvirágos rétek.
Az Ökológiai és Botanikai Intézet tudományos főmunkatársa a kutatással kapcsolatban kiemelte, hogy a beporzók táplálkozását szolgáló virágok akár pár száz méterről odavonzhatják a rovarokat, amelyek nem feltétlenül a méhlegelőkön szaporodnak majd. A talajban fészket készítő fajok esetében nem is kedvez az utódnevelésnek az évente elvégzett földmunka és újravetés. A ritkán kaszált gyepek kevesebbet nyújtanak virágból és általában táplálékból, ugyanakkor sok rovarfajnak zavartalan fészkelőhelyet biztosítanak.

Dongó

A méhlegelők szaporodásra gyakorolt hatásának megítélésére egyébként is kevés egyetlen évet vizsgálni, hiszen az azokon táplálkozó rovarok utódai többnyire – konkrét példaként említve a rovarhoteleket előszeretettel belakó faliméheket – báb/fiatal imágó alakban telelnek, és csak jövőre repülnek ki. Vannak azonban más stratégiát követő poszméhek, amelyeknek a királynője áttelel az avarban, majd tavasszal egyedül kezd neki a peterakásnak és a család gyarapításának. A kikelő leánygenerációk segítségével az anyától már az adott évben is nagyobb számú utód származhat, mint táplálékban szegény élőhelyen.
Dr. Kovács-Hostyánszki Anikó hangsúlyozta, hogy mi, hegyvidékiek, szintén sokat tehetünk a viráglátogató rovarok létszámának megőrzéséért, gyarapításáért, hiszen a virágládába, erkélyre vagy kertekbe ültetett lágyszárúak, a virágzó bokrok és fák is táplálékai a rovaroknak. A beporzóktól nem kell félni, nem ragadozók, a virágok érdeklik őket. A „rettegett” társas darazsak számára a rovarhotel nem vonzó hely, fészkeiket félreeső padlásokra, garázsokba építik. A monitoring eredményéről késő ősszel beszámolunk lapunkban.

Rózsabogár

(Barta)