Varrott vásznak üzenetei

• Alkotásaiban megragadott, mennyire női minőség a textillel való munka, a szövés, varrás, hímzés. Miért éppen a textil érdekelte?
• Valóban, a textil nagyon női és természetes; nálam a családi élet és a munka nem különül el. Azért is érdekel, mert átélt élményeket, személyes témákat viszek a hímzésekbe, attól tudnak hitelesek is lenni. Nagycsaládos életet éltünk, a háztartási dolgokkal voltam elfoglalva. Most már egy kicsit több az időm, a gyerekeim felnőttek, hat unokám van. Szóval ez a kiállítási anyag nagyon illik az általam élt élethez, így a magam részéről nem is választanám szét a művészetet és a háztartáshoz tartozó foglalatosságot.
• Szabadon bánik a technikákkal. Nehezen kategorizálható, semmivel össze nem hasonlítható textilmunkákat, varrott vásznakat láthatunk a Hegyvidék Galériában. Hogyan születnek a művei?
• A kiállításon a gyógyítás témája dominál, ehhez is kapcsolódik, de ettől függetlenül is mindig textilben gondolkodtam. Az összes munkafolyamat – varrás, szövés, áztatás – nagyon lassú, és azért szeretek textillel dolgozni, mert nem kell gyorsan megcsinálni, hagyhatom érlelődni. A munka tulajdonképpen egy kicsit terápiás is: ami foglalkoztat, azt varrom meg. Azzal, hogy elmélyülten varrok, és áztatom, vagy újraáztatom a vásznakat, s nézem a folyamatot, feldolgozom magamban is azt a kérdést, amit felvet a munka.
• A gyógyítás kapcsán a spirituális dimenzió kap főszerepet önnél, a gyógyítást kiterjeszti a jézusi csodákig. Az elmúlt másfél évben, a járvány idején készültek a művek, nyilván ennek is van jelentősége.
• Mindenkit megérintett a betegségtől való szorongás és a bezártság, biztos, hogy ez is benne van. Én áttettebben gondolok a betegségre, és leginkább a lelki szorongás fajtáit sorolom fel a képeken, merthogy olyan sokirányú a szorongattatás; a betegségtől is félünk, az anyagi nehézségtől is, a környezet tönkretétele miatt is aggódunk – de nem lehet így élni! Ezekre a szorongásokra kerestem üzeneteket, és az egyik sorozatnál az evangéliumból emeltem ki mondatokat, amiket ráírtam a textilekre. Nagyon érdekes, hogy ezek a kétezer éves üzenetek – „Ne aggodalmaskodjatok!”, „Ne féljetek!” – mennyire aktuálisak ma is. Ezt mondja Jézus, amikor megszánja az elgyötört és elesett tömeget, amely várja, hogy tanítson, gyógyítson. Úgy gondolom, éppen a bajok és a betegség által irányul rá az emberek figyelme az Istennel való kapcsolatra. Előtérbe kerülnek a fontosabb dolgok, a lényeglátás, le tudjuk vetkőzni a kicsinyességet, és ha nyitottak vagyunk erre a kapcsolatra, a bajok, a betegség akár jó irányba is fordíthatják az életünket. A kiállítás címében feltett kérdés – „Akarsz-e meggyógyulni?” – a bethesdai gyógyításnál hangzik el, amikor is ez az ember már nagyon régóta ott fekszik a gyógyító tó mellett, de már nem hiszi, hogy meggyógyulhat. Akkor válik világossá, hogy saját akarat is kell hozzá, hogy megtalálja a kapcsolatot Istennel, a gyógyulással, a lelki tisztulással. Az egyéni felelősséget nagyon fontosnak gondolom.
• Milyen technikákkal viszi át a művekbe ezt a folyamatot?
• A Lerakódás sorozat például a letisztulás folyamatát, az érlelődést ábrázolja. Varrásokat csinálok a vászonra, bádog áztatóedénybe teszem, leöntöm vízzel vagy sós vízzel. Rozsdásodik, újabb rétegek kerülnek rá, majd az egész összeáll egy letisztultabb, nagyvonalúbb anyaggá, csillogó kristályos felülete lesz a képeknek a sótól. A keretes munkák és a térbe lógatott vásznak szintén egy-egy sorozat, az utóbbi felülete varrott és növényekkel nyomtatott. A pici, kerek képeken kézmozdulatokat ábrázoltam: tördeli az ember a kezét, aztán eljut egy megnyugvó mozdulatig.
• A kéz fontos motívum önnél. Miért?
• Nagyon jól kifejezi az érzelmeket, a lelkiállapotokat. Ezért állandóan visszatérő elem a munkáimon.
• Nagyon különös a Jel című vászon…
• Ez a kép a betegség és gyógyulás témájára készült, háromméteres, térbe lógatott, körbejárható vászon. Az egyik oldalon mindenféle sérülések, műtétek, betegségek nyomaival, a másik oldalon pedig az látható, ahogyan ezek begyógyulnak; fentről lelógó aranyszálak lepik el az emberalakokat, a gondoskodó és együttérző figyelem jelenléteként.
• Figyelemre méltó, ahogy tűket is beépít a képekbe.
• Van, hogy beszúrt gombostűkkel írok a vászonra, vagy belevarrom, vagy drótból rávarrom a szöveget, és azt rozsdásítom, de van, hogy visszaszedem, és akkor csak rozsdából lesz az írás. Azon a képen, amin gombostűk fejével írtam ki a szöveget, a másik oldalról csak egy tűhalmaz felülete látszik. „Ha akarod, megtisztíthatsz engem” – áll a tűfolt alatt, rozsdával írva, a másik oldalon tűkből, csillogó, ezüstszínben ez látható: „Akarom, tisztulj meg!” Más a hangulata a két oldalnak. Az üzenet alig észrevehető, mégis megkapjuk, de nem biztos, hogy jól értelmezzük, mert nem olyan egyértelmű segítségek ezek. Tehát nem elég csak a gondviselő segítség, rá is kell hangolódni, oda is kell fordulni, mert a tisztulás lehetősége csak akkor jut el hozzánk, ha mi is nyitottak vagyunk rá.

Szepesi Dóra

A kiállítás március 4–30-ig, keddtől péntekig 10–18, szombaton 10–14 óráig látogatható a Hegyvidék Galériában (XII., Királyhágó tér 10.). Richter Sára tárlatvezetést tart március 17-én 18 órától. Ezen részt venni, valamint a kiállítást megtekinteni 200 forintos regisztrációs jegy megvásárlásával lehet. Jegyek kaphatók a hegyvidekgaleria.jegy.hu oldalon és a Hegyvidék Galériában. Maszk viselése kötelező!