„Ezt a pályát a gyerekek teszik széppé”

• Hogy érzi magát?
• Pihentebben, ugyanakkor sok-sok gondolattal, hogy mi történik most. Milyenek lesznek a napjaim, hogyan alakul az időbeosztásom…? Mondanom sem kell, nagyon hiányoznak a gyerekek, az óvodai légkör, a közösség. Nem a gondok, bajok, bár azokból szerencsére kevés akadt.
• Mire gondol?
• Az utóbbi években rengeteg energiát elvettek a COVID-dal kapcsolatos problémák és általában a folyamatos feladatmegoldás. A betegségek miatti munkaerőpótlás, vagy a szülőkkel való kapcsolattartás a vírushelyzetben. Bizony, az kellemetlen, ha értesíteni kell a szülőt, hogy nem jöhet oviba a gyermeke.
• És a COVID előtt?
• A kollégák minősítése, a tanfelügyeleti ellenőrzések jelentették a legnagyobb feladatot. Minden más inkább napi gond volt, ezeket szinte könnyedén tudtam, tudtuk kezelni.
• Sosem volt nagyobb baj az óvodával?
• Nem! De ehhez állandóan topon kellett lenni, rengeteget dolgozni azon, hogy minden rendben menjen. Nemcsak rólam van szó, hanem a kollégákról, a Süni-közösségről. Elcsépelten hangzik, de tényleg ez a helyzet: mi számíthattunk egymás segítségére. Amikor nemrégiben egyszerre két kolléga ment el nyugdíjba, és egy pályakezdő éppen akkor más hivatást választott, na, az tényleg nem volt egyszerű. De a segítség, amire utaltam, megint csak házon belülről érkezett.
• Mi történt?
• Visszahívtam két nyugdíjas munkatársunkat, akikre mindig számíthattunk. Ők ma is az óvodában dolgoznak. Aztán jött egy új fiatal kolléganő, aki sikeresen pályázott hozzánk. Úgyhogy egyelőre megvan a létszám.
• Ennyire nehéz óvónőt találni?
• Jót biztosan. Elsősorban az anyagi megbecsülés hibádzik, hiszen egyetemi végzettséggel más munkahelyen magasabb jövedelmet kaphatnak a fiatal szakemberek. Ráadásul nagyon komoly elvárások vannak az óvónőkkel szemben. Állandó ellenőrzés alatt állnak, miközben lassan haladnak előre a ranglétrán.
• A szakma szépségei nem kárpótolnak valamennyire?
• Ha ez nem így lenne, talán senki sem menne óvónőnek, óvó bácsinak. Ezen a pályán minden a szívből jövő szeretetről szól. Ha azt csinálhatod, amit szeretsz, ha az a munkád, akkor azt szívvel és lélekkel csinálod. Ezt a pályát a gyerekek teszik széppé, a velük való foglalkozás, az a szeretet, amit tőlük kapsz, és amit viszonozhatsz.
• Mindig szerette a gyerekeket?
• Óvodáskorom óta óvónő akartam lenni. Ezt a tündéri óvónőmnek köszönhetem, akinek minden szavát ittam. Ő határozta meg az életem útját. Klári néninek hívták. Bízott bennem, megkaptam tőle az egyéni bánásmódot. Nagyszájú, cserfes kislány voltam. Ő azt mondta: ha sokat beszélsz, rendben van, alvás alatt, gyere, mesélj a gyerekeknek. Én pedig meséltem. Az, hogy az álmomat valóra válthattam, életem legnagyobb eredménye.
• Hogyan történt?
• Középiskola után, 1975-ben kezdtem a Süni Óvodákban, pontosabban akkori nevén a Piros Óvodában dolgozni, méghozzá Klári néni mellett. Igen, abba az óvoda jöttem, és maradtam itt 65 éves koromig, ahol óvodás voltam. Édesanyám itt dolgozott, úgyhogy általános iskolásként és kereskedelmi szakközépiskolásként is bejártam. Ha belegondolok, 62 éves a mi kapcsolatunk.
• Hogyan lett óvodavezető?
• Eleinte képesítés nélküli óvónő voltam, aztán megszereztem az akkori Tanítóképző Főiskolán az óvodapedagógusi oklevelet. Az évek során voltam gyermekvédelmi felelős, szakmai munkaközösség-vezető és -vezetőhelyettes. 1987-ben nyugállományba ment a vezetőnk, én pedig megpályáztam a pozíciót. Én voltam az első abban a rendszerben, aki pályázat útján nyert el óvodavezetői megbízatást.
• Megérte a nagyobb felelősség?
• Világéletemben felelősségteljes ember voltam. Így végeztem a munkámat. Azt vallom, mindig ki kell tűzni célokat. Ha eldöntöm, hogy ezt az utat akarom járni, akkor megtalálom hozzá a megoldást, a feladatokat. Száz százalékra törekedtem. Nem mindig sikerült, de így álltam hozzá.
• Volt olyan pillanat, amikor úgy érezte, elég volt?
• Most jött el. A legkomolyabban mondom. A koromnál fogva itt volt az idő, és egyébként is, a járványidőszak már nagyon megterhelt. Nem mentem kedvezményesen nyugdíjba, de úgy éreztem, át kell adni a stafétabotot.
• Jó helyre került a bot?
• Bizony, örömmel tölt el, hogy a nevelőtestületünkből Szép Alexandra az óvodavezető, aki hagyománytisztelő, értékkövető, és felkészülten áll a vezetői feladatok, kihívások elé.
• Még így sem lehet könnyű elszakadni az óvodától, hogy tudja, jó kezekben hagyta.
• Így van! Itt töltöttem szinte az egész életemet. Részese lehettem megannyi nagyszerű pillanatnak. Ezektől nem lehet csak úgy elköszönni, elfelejteni. Szerintem soha nem is lehet. A gyerekeket szeretni, terelgetni, megölelni, elindítani őket azon a hosszú úton, amin mindegyikünk végigmegy, a legnagyszerűbb élmény. Nem beszélve arról a közösségről, amit együtt felépítettünk.
• Milyen ez a Süni-közösség?
• Az igaz, hogy minden évben változik egy kicsit, mert jönnek és mennek a gyerekek, de volt, van egy törzsgárda, amelyik biztosítja az állandóságot. Évtizede az óvodában dolgozó kollégák vettek körül, legyen technikai munkatárs, vagy óvodapedagógus, konyhás. Ők jelentik a Süni Óvodákat, és mindazok, akik ide jártak: a gyerekek és a szüleik. Egy nagy család vagyunk.
• Mit jelent ez a gyakorlatban?
• Aki ide bejön, úgy érzi, megérkezett. Mindig arra törekedtünk, hogy a Süni a második otthon legyen, és ez sikerült. A szülők tudják, nyugodtan ránk hagyhatják gyermeküket, elengedhetik a kezét, mert szeretetben és biztonságban van nálunk. Úgy, mintha a nagyszülőknél lenne. Ezt ezerszer hallottuk a szülőktől. Nálunk mindenkinek mindig bőven jutott mosolyból, ölelésből, szeretetből.
• Ha jól számolom, legalább ezerötszáz gyermeket ismert meg óvodapedagógusként. Emlékszik mindegyikük nevére?
• Az összes piciére talán nem, de rengeteg név van a fejemben. Rendszeresen összetalálkozom a régi óvodásainkkal, sokan már nagymamák. Jókat beszélgetünk a régi időkről. Voltak kedvencek is, de ez nem azt jelentette, hogy ők más bánásmódban részesültek. Na jó, esetleg picit többet pillantottam rájuk… Nos, az ő nevükre kivétel nélkül emlékszem. Pötyi baba az első, Jocika – neki mindig folyt az orra –, Veronika, és sorolhatnám. Valamennyi Süni-óvodás itt van a szívemben.
• Mi a legkedvesebb élménye?
• Hú, ez tényleg nehéz kérdés, annyi van! Amikor együtt énekeltünk a kollégákkal, pedig aztán énekelni nem nagyon tudok; előadtuk advent idején a Suszter manóit; az örökmozgó Lacika lenyomott húsz fekvőtámaszt az irodában; március 15-én az egyik kislány katonának öltözhetett; fagyit osztottam a Süni-ébresztőn – sorolhatnám napestig. A lényeg, hogy millió szép emlékem van az óvodából.
• Maradt egy „kötelező” kérdés, amire talán nincs is jó válasz: mit tervez nyugdíjasként?
• Sok pihenést. Ugyanakkor az is fontos, hogy legyen dolgom, feladatom, mert az mindig volt. Szívesen állok az óvodák rendelkezésére, jó lenne a tudásomat, a tapasztalataimat kamatoztatni akár szakértőként, tanácsadóként. Akkor sem esem kétségbe, ha ez nem jön össze. Korábban már nyilatkoztam erről, hogy milyen jó lesz angolt tanulni, vagy a Dunakanyarban kertészkedni, és a két cicámmal a napon sütkérezni.

sm.

BÚCSÚZÁS A SÜNITŐL

A Süni Óvodák nevelőtestülete, dolgozói és a szülői közösség képviselői a gyerekekkel együtt műsoros rendezvény keretében köszönték meg Kovács Zsuzsa, az óvoda nyugdíjba vonuló vezetője majd’ fél évszázados munkáját. Az eseményen Pokorni Zoltán polgármester is részt vett, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy az ünnepelt 47 évet töltött el egy munkahelyen, ami kimondva sok, de bizony gyorsan el tud telni. Mint fogalmazott, Kovács Zsuzsa nagyszerű óvodával gazdagította a kerületet, ezért mindannyian hálásak lehetünk neki. A polgármester szerint a közösség is megérdemli a köszönetet, mivel ritka, hogy ilyen összefogással, tisztelettel és megbecsüléssel búcsúznak el egy óvodapedagógustól.

Bán Margit, a szülők képviselője személyes élményeiről beszélt, megannyi emlékezetes és megható óvodai pillanatot elevenített fel, míg az óvodapedagógus, tanácsadó, kerületi munkaközösségi vezető szakmai életútját Szép Alexandra méltatta. „Ahogyan lehajolt a gyerekekhez, törődés volt minden mozdulata, oktató volt minden szava. Lelke mélyéről, egész lényével a jövőjüket tartotta szem előtt. A Süni Óvodák történetében követendő értéket alkotott pedagógiai munkásságával, vezetői gyakorlatával” – mondta az óvoda jelenlegi vezetője.

Kovács Zsuzsa számos kitüntetésben részesült. Megkapta az Arany Katedra-, az Eötvös József-, a Budapestért-, a Németh László- és a Bárczy István-díjat, két évvel ezelőtt pedig életműdíjjal ismerték el pedagógusi munkáját.