Játszókert a Németvölgyi úton

„Arra szolgál, hogy jól érezzük magunkat benne” – fogalmazta meg a Németvölgyi úti kert lényegét egy hangsúlytalannak tűnő félmondatban a társasház egyik lakója. Közben pedig tovább labdázott a gyerekeivel.
A harmincas évek elején épülő bérvilla akkori ízlés szerint beültetett kertjéből – a régi megőrzése mellett – két éve lett valami új. A XII. kerületben szokásos elvadult növényállomány helyén a járványhelyzet nyomására fejlesztés kezdődött. A játszóterek bezártak, de ettől még a gyerekek mozgásigénye nem szűnt meg egyik napról a másikra. Ezért hamar megszületett a felismerés, hogy a kert parlagon hever. Igaz: fává nőtt orgonák, magról cseperedett cseresznyék, elvadult tulipánligetek és a mindenre felfutó borostyánszövedék átláthatatlan dzsungele jelentette a parlagot.A társasház kisgyerekes családjainak összefogásával indult a tervezés, de szakember segítségét is kérték. A cél egy szép, ám főleg jól használható hely kialakítása volt, amire a forgalmas utcasarok mögötti terület mutatkozott a legalkalmasabbnak. Itt a sűrű, magas sövény jól véd a zaj, a por és a belátás ellen.
A kissé lejtős részből hamarosan rönkfa lépcsőkkel átívelt teraszok lettek, és egy íves ágyás is készült. Nem is kellett sok növényt átültetni, csak néhány bokor vándorolt a füvesített terület peremére. A nyári melegben jótékony árnyékról két hársfa gondoskodik, mellettük az ősöreg almafa a termését ajándékozza a kertészkedőknek. Tavaly olyan rengeteg gyümölcs érett rajta, hogy minden lakónak bőven jutott a helyben termő csemegéből.
Hasonló történetet őriz a szomszédos „borostyánfa” is. No, nem az örökzöld futónövény bogyói, hanem az egykori cseresznyefa miatt, amely ugyan mára elpusztult, de törzsének torzója még támasztékot biztosít a formás koronát nevelő borostyánnak. Egykor a cseresznye szüreteléséhez még a szomszédból is hívtak gyerekeket, annyi termett.
A kert közösségépítő erejét már a fentiekből is meg lehet tapasztalni, de a folyamat nem ért véget. Tervben van egy kerti grillezésre alkalmas hely kialakítása is, hogy az újabb kellemes szabadtéri időtöltésre csábítson kicsiket és nagyokat.A kerítés mellett, kissé feljebb, a kert bokrai alatt komposztálók rejtőznek. A gyorsabb érlelés érdekében konyhai zöldhulladékot kevernek a fűnyesedék közé, így már tápanyagban gazdag komposztot is lehetett „szüretelni” és szétteríteni a növények töve körül. Mellette, egy kerítésfonatból készült tárolóban gyűlnek a levágott ágak, amik a hegyvidéki ágaprítási akció keretében alakulnak jól hasznosuló mulccsá a kertben.
A rangidős, göcsörtös, öreg cseresznyefa alatt, egy méretes cserépalátétben mindig van víz a madaraknak. Télen néha össze kell törni a jeget az itató felszínén, de megéri, mert a színpompás vendégsereg az ablakból is jól megfigyelhető. Az italért cserébe a szárnyasok ajándék tiszafamagot hoztak – lassan derékig ér a formás bokor –, és az illatos alkörmösnek is segítettek meghódítani a kertet. A kertészeti szempontból nehezen kihasználható, árnyas rézsűkön vadszőlő és borostyán fut, és szépen betakarja a talajt a mahónia és társai körül.
Van füge is, és bár a szomszédban gyökeredzik, szürke ágai átnyújtóznak a kerítés felett, fittyet hányva (még inkább fügét mutatva) a birtokviszonyoknak. A termés ajándék az édesszájúaknak, de figyelni kell, mert ha a lehullott, ragacsos gyümölcs a cipőtalpakon a lakásba jut, akkor sok bosszúságot okoz.A kert természetessége talán nemcsak a lakók lábbelijére, de lelkére is ráragadt, ezért tudja mindenki megtalálni benne azt, amitől jól érzi magát itt. Az is, aki a gyerekeivel naponta hintázik és labdázik; aki a nosztalgikus málnabokrok termésére vár; aki a madarakat és a mókust figyeli a monitor felett; és az is, aki csak keresztülmegy rajta, napi dolgait intézve. Bár a „Kertemben a természet” pályázati kiírásában nem jelent meg szempontként ez a fajta természetesség, mégis jó szembesülni vele – akkor is, ha csak vendégként kukucskálunk be ide.

(Barta)