Madárbarát kertekkel védelmezhetjük a szárnyasokat

A madarakat valójában saját magunktól, a civilizált élet természetre gyakorolt káros mellékhatásaitól kell megvédeni. Ha ugyanezek az állatok természetes környezetükben élhetnének, nem szorulnának segítségre. Így az intézkedések egy része is inkább a megelőzés kategóriájába sorolható, azaz ha elkerüljük a szemetelést, az élőhelyek rombolását, akkor a védelem is sokkal kevesebb erőfeszítést jelent.
Az egyik leghatékonyabb eszköz a madárbarát kert, amely élelmet és búvóhelyet biztosít a szárnyasoknak. Azért, hogy minél többen találják vonzónak a kertet, érdemes mozaikos növényállományt kialakítani. A sokszínűségbe belefér a nyírt gyep is, ahol például a fekete rigók keresik csigákból, gilisztákból álló táplálékukat, de legyenek bokros búvóhelyek és lehetőleg néhány örökzöld is, amely a téli időszakban kínál menedéket.
Minderről dr. Benedek Veronika beszélt a madarakról szóló előadásában. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársa a futónövények közül kiemelte a borostyánt, amely sötétzöld leveleivel egész évben rejtekhelyet biztosít a szárnyasoknak, emellett pedig télen érleli bogyóit, és ezek az ínséges időszakban sok kerti énekesmadár túlélését biztosítják.
A növények összeválogatásánál törekedjünk a hazai, őshonos fajták beszerzésére, amik – a messziről érkező nemesített változatokkal szemben – nem „hígítják” a környék genetikai állományát. Az is fontos, hogy növényeink lehetőleg maradjanak a kerítés belső oldalán, mert ami ott kívánatos, az a környező erdők alján gyakran csak gyom, rosszabb esetben veszélyesen terjedő inváziós faj.Persze nem kell nagy kertet művelni ahhoz, hogy a madarak kedvébe járhassunk. Már egy ablakpárkányon is elférnek a legfontosabb eszközök és néhány cserepes növény. Az itatás egész évben lényeges feladat, amit a gyakran visszatérő tollasok látogatásai is jeleznek.
Az elmúlt időben terjedni kezdett néhány madárparazita hazánkban, ezért az itató vizét ajánlott naponta cserélni. Azért is, mert a szárnyasok nemcsak isznak a vízből, hanem fürdenek is benne, és belemossák tollaikról a városi port.
Az etetés már sokkal nehezebb kérdés: van, aki elengedhetetlenül fontosnak tartja, és van, aki szerint felesleges, sőt akár káros is lehet. A madártani egyesület álláspontja szerint a fagyok beköszöntétől a felmelegedés kezdetéig hasznos lehet, de még fontosabb, hogy ha már elkezdtük, akkor abban a szezonban ne is hagyjuk abba.
Az etetőbe kerülhet magasabb olajtartalmú, fekete héjú napraforgó vagy más kisebb mag. A cinkegolyók és társaik csak a legzordabb időben vonzzák a madarakat, enyhébb teleken érintetlenek maradnak. A kenyér és társaik viszont kifejezetten nem valók az etetőbe, különösen nem a vízimadarak (kacsák, hattyúk) csőrébe. A kenyérrel történő etetésnek súlyos egészségkárosító hatásai is vannak.
A madárvédelem részét képezi a fészkelőhelyek biztosítása. A természetes faüregeket helyettesítő hagyományos madárodúkba leggyakrabban a cinkék költöznek be. Fontos, hogy a fadobozok teteje nyitható legyen, és évente egyszer – ősszel – ki lehessen takarítani belőlük a fészekmaradékokat. Emellett azt is meg kell oldani, hogy az éhes mókusok és varjak ne tudják felnyitni az odút és felfalni a fészekaljat.Bár kerületünkben ritka vendégek a fecskék, jó tudni, hogy az eresz alatt sorakozó fészkeik eltávolításához hatósági engedélyt kell kérni, amit a hivatal meg szokott adni, de azonos számú műfészek visszatelepítését írja elő. Az egyesület környezeti nevelési ügyekben jártas munkatársa szerint azonban nem mindig a műfészek a legjobb megoldás, megfontolást érdemel a sárgyűjtő hely biztosítása is, ahonnan a fecskék építőanyagot szedhetnek, és feltapaszthatják fészküket. Egyébként a szemetelés miatt néha bosszantó fecskefészek egyre nagyobb kiváltsága egy ingatlannak, mert a Dél-Afrikáig ingázó vándormadarakat mind jobban veszélyezteti a klímaváltozás, így számuk folyamatosan csökken.
A szerencsésebb fekete rigók a leggyakoribb kerti madaraink, csak a szaporodó varjúkolóniák miatt szorulnak ki a városokból, a kertekben általában a sűrű bokrokban fészkelnek. Őket fészektálcákkal segíthetjük, de fontos, hogy elég magas, a tollas és szőrös ragadozóktól védett helyet keressünk az egyszerű fatálcáknak.
Az előadást követően, a Hegyvidéki Kulturális Szalonban megjelenő népes hallgatóság soraiból érkező kérdésekre válaszolva, a szakember kitért a városi környezetben egyre nagyobb számban megjelenő varjakra is. A nagy testű, fekete madarak rengeteg kidobott szerves anyagot találnak, sokszor még a kukákat sem kell széttúrniuk. Ezért aztán a sokkal táplálékszegényebb szántóföldekről beköltöznek a kényelmes városokba, azaz végső soron mi tehetünk a megjelenésükről és dinamikus szaporodásukról is.
A galambok esetében ugyanez a helyzet: az ember háziasította a szirti galambot, majd a kézhez szokott állatok visszavadultak, és elárasztották a városokat. Jelenlétük egyetlen előnye, hogy felcsipegetik az ételmaradékot, ezzel eleszik a táplálékot a rágcsálók elől (a galambok nem terjesztenek emberre veszélyes betegséget, míg a patkányok igen). A sokszor köztisztasági problémát okozó helyzet kezelése érdekében a fővárosi kertészet munkatársai már kísérleteznek olyan szeméttárolókkal, amikből az intelligens és erős varjak sem tudják kicsenni a szemetet.A madárvédelemről sok részletes információ található az egyesület honlapján (mme.hu), sőt a webshopban minden szükséges felszerelés meg is vásárolható. Az előadó mégis minden résztvevőt arra biztatott, hogy a leírások alapján nyugodtan álljon neki otthon egy kis barkácsolásnak. Egy madáretető vagy odú elkészítése nem igényel különösebb szakértelmet, viszont a házilag fabrikált eszközök több örömet jelentenek, mint a boltban vásároltak.

(Barta)

Az előadás a Hegyvidéki Zöld Iroda szervezésében, a Széchenyi 2020 KEHOP 1.2.1. pályázati program keretében valósult meg.