Egy békés harcművészet

• Ha szóba kerül a dzsiudzsicu, akkor a legtöbben rögtön Steven Seagal nevét említik. Igazuk van?
• Annyiban mindenképpen, hogy Steven Seagal valóban magas szinten műveli a dzsiudzsicut. A filmjeiben viszont ezt az aikidóval keveri, egyfajta cross traininget mutat be, ami több küzdősport keverékét jelenti. Egyébként amit a moziban látunk tőle, az teljesen valódi, még akkor is, ha persze a szórakoztatás a lényeg.
• Mit kell tudni erről a harcművészetről?
• A dzsiudzsicu az ellenfél energiáit használja. Vagy visszafordítja, vagy eltéríti, emiatt alapvetően védekező mentalitású, nem a támadásra épít. Alapvetően békés harcművészet tehát, kerüli az összetűzést, de ha muszáj, akkor igen hatékony tud lenni. Nagyon összetett mozgásforma. A mi stílusunk az O’Sensei Steven Joel Roensch 10 danos mester által alapított Shintoyoshin-Kai Combat Jiu-jitsu, ami a fűzfa szívét jelenti. Arra utal, hogy míg a hatalmas japán tölgyfák ágai a nagy telekben letörhetnek a hó súlya alatt, a fűzfa hajlékony, rugalmas, adaptálódik a helyzethez. Ezeket a tulajdonságokat egyszerűsítettük le a mozgásainkban, miközben megőriztük a japán tradíciót, s persze igyekszünk haladni a korral, és válaszokat adni a jelen kihívásaira. Mindig a realitásokat vesszük alapul, és elsősorban arra törekszünk, hogy ha lehet, küzdelem nélkül oldjuk meg a problémát. Ne legyen verekedés. Ha ez nem megy, akkor viszont meg kell tudni védeni magunkat, és ebben óriási előny a dzsiudzsicu ismerete.
• Kiket oktatnak?
• Valójában mindenkit: a biztonsági szakemberektől a fegyveres erők tagjain át egészen a diákokig. Óriási dolognak tartom, hogy Magyarországon beviszik a sportágakat az iskolákba, megmutatják a gyerekeknek, milyen lehetőségeik vannak a rendszeres mozgásra. Ez az USA-ban nincs így, érdemes lenne átvenni. Nemcsak harcművészetet tanítunk, hanem viselkedést is, hogy elkerüljük az áldozattá válást. Mert ha baj van, csak az számít, ki lesz az áldozat, és ki a győztes – és itt nem a másik legyőzésére kell elsősorban gondolni, hanem arra, hogy ne essen bántódásunk.
• Mi kell ez utóbbihoz?
• Egészen hétköznapi dolgok. Például nem mindegy a testtartás, a beszéd tónusa, vagy az sem, hogyan sétálunk az utcán. Legyünk mindig felkészültek! Erről beszéltem néhány nappal ezelőtt a Győri úti Shuhari dojóban megtartott előadásaimban. Mindegyik csoportban először azt kérdeztem: mi az oka az áldozattá válásnak? Általában azt a választ kaptam, hogy ez a rossz emberek miatt van, ami nem teljesen igaz. A rossz emberek figyelik a többieket, és mint az állatvilágban, a leggyengébbet választják ki. Nagyszerű emberismerők, szinte mindig biztosra mennek. Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy folyamatosan kapcsolatban kell lenni a környezetünkkel, figyelni, mi történik körülöttünk, és alkalmazkodni a helyzethez.
• Mit jelent ez a gyakorlatban?
• Mint említettem, úgy kell viselkedni, hogy ne én legyek az, akit a bűnözők kiválasztanak a tömegből. A magabiztos viselkedés alapkövetelmény, mint ahogy az is, hogy ne tegyük közszemlére az értékeinket, a pénzünket. Amennyiben mégis ránk találnak, mindig próbáljuk meg elkerülni a nagyobb bajt. Azt szoktam javasolni, hogy legyen a zsebünkben, a táskánkban egy kisebb összeg, amit pontosan tudunk, hogy mennyi. Ezt ajánljuk fel a bűnözőnek, mert így könnyebben elhiszi, hogy tényleg nincs több nálunk. Az első fokozat tehát az, hogy próbáljuk ne magunkra vonni a figyelmet. A második az erőszak elkerülése szép szóval, esetleg valamilyen kisebb veszteség árán. De ez nem mindig elég, ilyenkor jön képbe a küzdősport.
• Mennyi időre van szükség ahhoz, hogy az átlagember megszerezze azt a tudást, amivel egy erőszakos helyzetben nem érzi magát azonnal vesztesnek?
• Akár egyetlen foglalkozás is elég lehet a megelőzéshez, valamint arra, hogy egy kicsit másképpen lássa a jelentkező az őt körülvevő világot. Létezik a négysarok-dobás, ami majdnem minden helyzetben működhet egy kézzel történő fenyegetés esetén. Még akkor is, ha a támadónál valamilyen fegyver van. Ezt a technikát egy óra alatt el lehet sajátítani. Nem mindegy viszont, hogyan csináljuk, a jó gyakorlás a lényeg, és mi ezt tanítjuk meg a dojóban. Emellett eljátsszuk a lehetséges szituációkat, és megoldjuk ezeket.
• Az iskolákban áldozattá váló gyerekek rendszerint fizikailag is gyengébbek. Mennyire lényeges az alkat a megfelelő fogások megtanulásához?
• Semennyire! Nem számít a méret. Egy ducibb vagy vékonyabb gyereknél, a testalkatukból adódóan eleve gyengébb lányoknál ugyanúgy működnek a technikák. A legerősebb embert is ki lehet mozdítani az egyensúlyából, földre vinni, fölébe kerülni egyszerűen azzal, hogy a támadóenergiáját ellene fordítjuk.
• Most a Győri úti Shuhari dojóban tartott szeminárium után beszélgetünk, de más módon is kapcsolódik a Hegyvidékhez.
• Valóban így van. Tagja és az Egyesült Államokban képviselője vagyok a Popper György professzor által alapított International Bodyguard and Security Services Associationnek, az IBSSA-nek, azaz a Nemzetközi Testőr és Biztonsági Szolgálatok Szövetségének, amelynek a Hegyvidéken található a központja. Mára a világ több mint százhúsz országában van jelen ez a nonprofit szervezet, és számos helyen folytat biztonságiszakember-képzést. Ennek sporttagozata az IBSSA–ISF (International Sport Federation), aminek az elnökhelyettesi pozícióját is betöltöm.
• Végezetül mit üzen azoknak, akik bizonytalanok magukban, vagy úgy érzik, hogy könnyen áldozattá válhatnak?
• Elsősorban azt, hogy ne hagyják elhatalmasodni ezt az érzést. Menjenek le egy harcművészetet oktató dojóba, akár a Győri útiba, és szerezzék vissza az önbizalmukat. Higgyék el, mindenkinek sikerülhet!

sm.