Képesség, kreativitás, elkötelezettség
Születésnapi kiállítás nyílt a Galéria 12 Kávézó és Borbárban. A 80 esztendős Tahin Gyula fotóművész felvételein főként a természeti és az épített környezet jelenik meg.
A nyolcvanadik születésnapját ünneplő Tahin Gyula a Lőrinczy György nevével fémjelzett generációval lépett színre, és a debreceni Műhely ’67 kiállítással tekintette át a fotóművészet megújulásának lehetőségeit. A kiváló műtárgyfotós sokat megjelenít a progresszív fotográfia tanulságaiból féltucatnyi városalbumának képeiben is, amelyek közül a Szentendre 1981-ben elnyerte a Magyar Fotóművészek Szövetsége különdíját és a „Szép Magyar Könyv díjat. Lenyűgöző precizitással megalkotott kompozíciói eredeti, mérnöki szakmájára utalnak. Monumentális hatást keltő, gondosan felépített struktúrájú képei gazdag tónusúak, leggyakrabban a természeti és az épített környezet jelenik meg rajtuk.
A Galéria 12 Egyesület jeles tagját új kiállítása megnyitóján Maczkó Erzsébet fotóművész köszöntötte, majd Tímár Péter fotográfus beszédében a tárlatmegnyitók ellentmondásosságát taglalta, mondván: a betűkből összeállítható szavak azt a téveszmét keltik az emberben, hogy minden megközelíthető. Holott a kép nem konkrét, mindig benne van a „vagy-vagy”, az „is-is” lehetősége.
A fogalmak kontúrjai sokkal lazábbak a keleti nyelvekben – ezzel kapcsolatban egy néhány évvel ezelőtti, dél-koreai fotókiállításon átélt élményéről mesélt. Felvezetésként ki volt írva egy fogalom neve, amit a jelen lévő művészek és a kurátor is más-más szempontból közelítettek meg. Egyik sem fedte teljesen a másikat, és mindegyik igaz volt. Akkor fogalmazódott meg benne, mennyire másképpen gondolkodnak a keletiek. Az európai azt hiszi, le tudja írni, amit lát, a japán, a kínai, a koreai nem is akarják tisztázni, a nevükön nevezni a dolgokat.
Mit csinál egy művész, és miért? A kérdést megvilágítandó Tímár Péter felidézte a Renzulli-féle tehetségmodellt, az egymást metsző három kört: az egyik az átlagon felüli képességet, a másik a kreativitást, a harmadik pedig a feladat iránti elkötelezettséget jelöli. Azok nevezhetők tehetségesnek, akikben mind a három tulajdonság felfedezhető. „Tahin Gyula azért fényképez, mert benne ez a három megvan, és azért csinál ilyeneket, mert ez a mániája” – jelentette ki Tímár Péter.
A kiállított művekre rátérve arról beszélt, hogy nála az lenne a lehetséges irány, ha valaminek a fényképezéséből eljutna a semmi fényképezéséig: a letisztultságban egy vonal is elkezd egészen nagy világokat jelenteni. A születésnapos fotóművésznél a falevél is egy csoda, és ő a falevéltől igen messzi tájakig jutott.
Borza Teréz, a Galéria 12 Egyesület elnöke kérésére Tahin Gyula a megnyitón mesélt is a Grand Canyonban, Namíbiában és Izlandon tett utazásairól. Pályája elején a fotószövetség könyvtárában járt, és azokat a folyóiratokat nézegette, amikhez különben nem lehetett hozzájutni, ott látott felvételeket az említett helyekről. Vágyott rá, hogy egyszer ezeket élőben is megnézze, belevágott, és szerencséje volt: egy jó csapattal a Grand Canyon környékét is bebarangolhatta. A pécsi egyetem szervezett utat a hallgatóinak 2010 körül, tíz nap alatt tizenkét nemzeti parkot látogattak meg együtt. Az ott készült fotókból is megtekinthetünk néhányat a mostani kiállításon.
Szepesi Dóra
A „Tahin Gyula 1942” című kiállítás december 4-ig látható, szerda és vasárnap kivételével naponta 16.00–22.00 óráig. Cím: Galéria 12 Kávézó és Borbár, Hajnóczy József utca 21.