„A tanulás legalább annyira fontos, mint a sport”

• Emlékszel az első „vizes” élményedre?
• Őszintén szólva nincs már meg ez az élmény. Sokféle sportágat űztem kisebb koromban, és mindegyik egy lépés volt a sport világába vezető úton. Jól éreztem magam a vízben, és most már az életem fontos része az úszás.
• Hogyan jutottál el idáig?
• Eleinte, mint a legtöbb gyerek, csak lejártam a Testnevelési Egyetem uszodájába, a jó öreg huszonöt méteres medencébe. A cél annyi volt, hogy megtanuljak úszni. Ebben dr. Tóth Ákos tanár úr volt a segítségemre, neki köszönhetem azokat a biztos alapokat, amiknek később nagy hasznát vettem. Ma is hálás vagyok ezért!
• Vele indult a sportkarriered?
• Az biztos, hogy megszerettette velem az úszást, elindított az úton. Sportoló viszont dr. Szájer Péternek köszönhetően lettem, ő volt az, aki azt mondta, sokra vihetem úszóként. Meglátta bennem a lehetőséget, és felajánlotta, hogy fejleszti a tudásomat. Ösztökélt arra, hogy vegyem komolyabban az úszást. 2019 júliusáig készültem a nevelőedzőmmel és a TF-Vasas egyesületében versenyeztem. Azóta az UTE kötelékébe tartozom, Magyarovits Zoltán irányítása alatt abban a csapatban lehetek, ahol Kós Hubert Európa-bajnok úszó is készül.
• Mással is foglalkoztál közben?
• Nagyon változatos volt a „sportnapirendem”, mielőtt Szájer Péterhez kerültem. Mint a legtöbb kisfiú, én is imádtam rúgni a labdát; egy nap foci, aztán másnap úszás. Elég jól korcsolyázom és síelek, atlétikában városi versenyeket is nyertem. A II. kerületi Kaptató futóversenyen háromszor lettem első.
• Az úszás melyik ágát szereted a legjobban, és miért?
• Mivel gyorsúszó vagyok, azt kellene mondanom, hogy a gyorsúszást. Valójában azonban nincs kifejezetten kedvenc úszásnemem.
• Voltak előtted családi példák, ami a versenysportot illeti?
• Apai nagyapám, Nagy Zsigmond kétszeres olimpikon, Universiade-győztes. Az 1964-es olimpián súlylökésben indult, az ötödik helyet szerezte meg. Akár érmes is lehetett volna, a döntő előtti napon ugyanis új egyéni csúcsot dobott az edzésen – ha ez a versenyen jön össze, akkor bronzérmesként tér haza. Büszke vagyok arra, hogy a nagyapám magyar olimpikon. Ráadásul, miután abbahagyta a versenysportot, hosszú évtizedekig atlétaedzőként és testnevelő tanárként dolgozott a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, sikeres szakmai és pedagóguskarrier van mögötte. Az életpályáját, az edzői eredményeit és a pedagógusi munkáját mesteredzői kitüntetéssel ismerték el. Sajnos már tíz éve nincs közöttünk, de én mindig jó szívvel gondolok rá.
• Most kire nézel fel leginkább, kire szeretnél hasonlítani sportolóként?
• Caeleb Dressel úszó a példaképem, aki hétszeres olimpiai bajnok, sokszoros világbajnok. Elkötelezett az edzéseken, alázatos az edzőtársaival és az edzőjével. Igazi sportember, úszóként akár megközelíteni is óriási eredmény lenne.
• Lehet cél túlszárnyalni őt?

• Lehetne, én mégsem gondolkodom ebben. Sokkal inkább önmagamat szeretném túlszárnyalni, a lehető legtöbbet kihozni magamból. Ha ez sikerül, akkor nem leszek elégedetlen, függetlenül az eredményeimtől, hiszen mindent megtettem, sőt, talán annál is többet.
• Mi volt az első olyan eredményed, amire igazán büszke voltál?
• A 2019-es országos bajnokság Győrben, ahol az első országos korosztályos magyar bajnoki címemet nyertem. Azóta számos érmet szereztem a legkülönbözőbb versenyeken, kétszeres „A” kategóriás országos diákolimpiai győztesnek mondhatom magam. Természetesen ezekre kivétel nélkül büszke vagyok.
• Van-e benned versenydrukk, és ha igen, mit teszel ellene?
• Arra figyelek, hogy ne izguljam túl a versenyt. Ha az ember ideges, nem érhet el jó eredményt. Tulajdonképpen ez a „titok”: a lelki nyugalom, ami aztán jobb fizikai teljesítménnyel párosul. Én ebben hiszek. Tudni kell, hogy az úszásnál nagyon kicsi lépésekben lehet haladni, ritka a hirtelen kiugró eredmény. Talán nem is szabad elsietni. Minden egyéni csúcsot meg kell becsülni, akkor is, ha két másodperccel lettem jobb, és akkor is, ha csak egyetlen tizeddel. A medencében sokszor tizedeken, akár századokon múlik, hogy valaki bajnok lesz, vagy utolsó.
• Az iskolád tudja segíteni a sportkarrieredet? Azért is kérdezem, mert az úszók híresen korán kelnek, és ezt nem lehet könnyű a tanulás mellett megoldani.
• Valóban nem egyszerű összeegyeztetni a tanulást és a versenysportot, de azért nem is lehetetlen. Heti tíz úszóedzésem van, három kondiedzés, plusz jóga, amin nyújtunk. Mindennap reggel ötkor kelek, hatkor már a vízben vagyok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy olykor nem érkezem fáradtan a gimnáziumba. A Tamási Áron iskolába járok, szerencsére mindenben támogatnak, a tanáraim megértők, én pedig igyekszem nem visszaélni ezzel. Német tagozatra járok, tavaly 4,8 volt a tanulmányi átlagom, remélem, nem okozok csalódást. Rengeteget köszönhetek az osztályfőnökömnek és az osztálytársaimnak is, akik megértik, érdeklődéssel figyelik a sportolásomat, sőt, kifejezetten segítenek. Örömmel veszek részt az iskolai közösségi munkában és az iskolán kívüli eseményeken is.
• Mi az első nálad: a tanulás vagy a sport?
• A sport idézőjelben a „B-opció”. Mondhatni, egy a millióból, aki meg tud élni versenyzőként az úszásból. Ez nem azt jelenti, hogy nem próbálom meg, viszont a realitásokat sem szabad figyelmen kívül hagyni. Szóval a tanulás legalább annyira fontos, mint a sport.
• Mik a rövidebb távú céljaid, mivel lennél elégedett tíz év múlva?
• Ha a sors úgy hozza, hogy beérek mint úszó, szeretnék Amerikába menni ösztöndíjjal. Azonban akkor sem esem kétségbe, ha ez nem sikerül, mert mindenképpen tovább akarok tanulni, méghozzá az ELTE jogi karán.

sm.