A türelem zamatos biogyümölcsöt terem

A főleg őshonos tájfajták gyűjtését és szaporítását célul kitűző Csodakertész Barna Faiskola biztosította azt a 150 fát, amit a „Gyümölcsöző Hegyvidék” program keretében vehettek át a XII. kerületben élők november elején. A fákhoz egy-egy akáckarót és „gondos” csomagot is adtak a Hegyvidéki Zöld Irodája munkatársai, ez utóbbiban a növekedést elősegítő trágya, valamint a talaj szerkezetét és termőképességét fokozó gombafajok is voltak. A vállalkozó kedvű kertészek az ingatlanonként igényelhető két fa sikeres ültetéséhez is kaptak útmutatót.
Ezúttal összesen öt gyümölcsfaj egyedei közül lehetett választani. Almából a Húsvéti rozmaring az egyik legkedveltebb régi fajta, amely későn érik, viszont nagyon jól eltartható. Száraz, hűvös pincében az első darabokat karácsonykor lehet elfogyasztani, az utolsók pedig húsvétra kerülhetnek az asztalra – innen kapta nevét a fajta.A véralma, bár a naposabb déli országrészből származik, jól fejlődik a hegyvidék déli domboldalain is. Kissé gyanúsan hangzó elnevezését a magház körüli elszíneződésről kapta. November végén érik, de ne várjunk tőle roppanós gyümölcshúst és édes ízt! Inkább savanyúságnak használhatók jól eltartható termései. Mindkét fajta öntermékeny, azaz egyetlen példány is érlel termést, akkor is, ha nincs a közelben másik fajtárs.
Ugyanez nem mondható el a két körtefajtáról, mert egyikük sem porozza be saját magát. Érdemes ezért párban ültetni őket, vagy olyan termőhelyet választani nekik, ahol más körtefák is vannak. A Kieffer körte elterjedt fajta, a húsa világossárga, a magház körül kövecsesedő. Jól tárolható, de barnul, és hirtelen megérve gyorsan puhul, ugyanakkor a fája ellenálló, tolerálja a szegényebb tápanyag-ellátottságú hegyvidéki talajokat is.
A másik körte a megtévesztő Serres Olivér nevet viseli, mégsem hazai nemesítés. Gyümölcse közepes, zöldessárga, leves, ízletes. Vastag héja megvédi, így akár márciusig tárolható, de ha frissen fogyasztjuk, tanácsos meghámozni. A fája gyenge növekedésű, ám a betegségekkel szemben ellenálló, egyedül a nyári szárazságot viseli nehezen.A Besztercei muskotályos szilvát nem kell külön bemutatni, már a fajtanév hallatán is mindenkinek összefut a nyál a szájában. Lekvárnak és friss fogyasztásra is kiválóan alkalmas, de a szeptemberi napsütésben az aszalásával is kísérletezhetünk – hogy a megkerülhetetlen pálinkafőzést ne is említsük.
A másik választható szilva a népies Bódogasszony szilva becézéséből származó Bódi. Ez a bőtermő fajta Nagyboldogasszony ünnepére, augusztus közepére érik be. Igénytelen, fagytűrő gyümölcsfák, ellenben a két kajszifajtával, amelyek több odafigyelést igényelnek, a kórokozók (gombák, baktériumok, vírusok) miatt. A Ceglédi bíbor kipróbált, magyar tájfajta, korán érik. Érdemes már teljes érés előtt leszedni és befőzni. A Gönci magyar kajszi – bár a neve nem ezt sugallja – ugyanúgy ceglédi fajta, ahogy az előbbi. Ellenállóbb, ezért megbízhatóbban termő, öntermékeny sárgabarack.A „Gyümölcsöző Hegyvidék” program két meggyfajtát is kínál: a Feketicsi a délvidéki származása miatt kevésbé tűnik dombvidéki fajnak, ám a mai példányok már hosszabb ideje barátkoznak a közelebbi termőhelyekkel. Fája közepesen erőteljes növekedésű, gyümölcse kemény húsú, lédús, kiváló ízű. Júniusban szedhető.
A friss fogyasztás mellett befőzésre alkalmasabb a Csengődi meggy, amely erős fáján kisebb gyümölcsöket nevel. Lassan fordul termőre, és ellenáll a leggyakoribb meggybetegségeknek.
A facsemeték átvételekor sokan érdeklődtek, kell-e komposztot, trágyát tenni a gyümölcsfák alá, az ültetőgödörbe. Nos, elsődlegesen a fákkal kapott trágyát érdemes felhasználni, de általánosságban a szakemberek azt ajánlják, hogy érlelt marhatrágyát helyezzünk a gödör aljára. Fontos viszont, hogy az ne érintkezzen a gyökerekkel, ezért lapátoljunk egy réteg földet a trágyára.
A kisebb tápanyagtartalmú komposzt esetében nem áll fenn a gyökerek elégetésének veszélye, az otthon előállított komposztot akár fele-fele arányban keverhetjük a földhöz, mielőtt az ültetésnél visszalapátoljuk a gödörbe. Műtrágyát nem javasolt a csemeték alá tenni.
A karó használata megosztja a kertbarátokat. Sokan nem is tekintik késznek az ültetést, ha nincs kikarózva a fa, mások egyszerűen feleslegesnek tartják, és nem használják. Ahol a csemete autóforgalom, netán labdázó gyerekek miatt veszélyben van, ott érdemes a fizikai védelem és a jobb láthatóság érdekében karózni, ha viszont egy békés kert ritkán látogatott szegletébe kerül, ott valóban elhagyható ez.
Tél végén a Hegyvidéki Zöld Iroda előadást szervez a gyümölcsfák szakszerű metszéséről. Ezen a most elültetett fák nevelésének következő fontos fejezetével kapcsolatban számíthatnak hasznos ismeretekre az érdeklődők.
A „Gyümölcsöző Hegyvidék” program keretében a korábbi években elültetett fák példáját látva elhamarkodott lenne már jövőre termést várni a most átvett növényektől. A hegyvidéki talajokon inkább a második évre tehető, amikor „megmutatja a gyümölcsét” a fa, és további egy-két esztendő, mire valóban mennyiségi termést kezd érlelni. De a türelem ebben az esetben zamatos, saját biogyümölcsöket terem!

(Barta)