„…áradjon e környékről a szabadság szelleme”

Kossuth Lajos munkássága és szellemisége kiemelkedő jelentőségű a magyar történelemben. Ahol élt, ahol beszélt, ahol megjelent, ezernyi emlék tanúskodik róla, a hozzá kapcsolódó történetek, hagyományok és legendák az egész országot átjárják. A Hegyvidék sem kivétel.

Kedvenc vendéglői

Kossuth Lajos, csakúgy, mint a legtöbb közéleti szereplő a 19. században, különösen szerette a budai hegyeket és az itt található vendéglátóhelyeket. Sokat időzött a Zugligetben is.
A Fővárosi Lapok című napilap 1874-ben számolt be hasábjain egy 1835-ös mulatozásról, ami a zugligeti Csillaghoz címzett (Zum Stern) kocsmában zajlott. A Béla király út 42. szám alatti majorság már az 1780-as években állhatott, erről kapta nevét a Csillag-völgy is. Kossuth olyanokkal töltötte itt az időt, mint Vörösmarty Mihály, Deák Ferenc, Bajza József és az éppen ünnepelt Toldy Ferenc.

A Csillaghoz címzett kocsma utódja, a Csillagvölgyi borozó 1961-ben

A Fővárosi Lapok azért írt erről, mert bizonyítani akarta, egyes újságok 1874-ben tévesen közölték le, hogy Kossuth Lajos 70 éves lett. A történetből ugyanis kiderül, hogy pontosan mikor is született. „Kossuth Lajosról írták a lapok, hogy e hó 27-dikén éli meg hetvenedik születésnapját. Úgy hallottuk azonban, hogy ez a számítás téves, mivel Kossuth 1802-ben született Monokon. E szerint most 72 éves lesz. Mikor 1835-ben Toldy Ferencet akadémiai titkárnak választák meg, ennek örömét megülni kirándultak a zugligeti »Csillag«-hoz hatan, mind oly férfiak, kiknek nevét a legmélyebb tisztelet hangján szokták kiejteni. Lakoma közben szóba jött, hogy ki mikor született, s kiderült, hogy a jelen voltak századunk első hat esztendejében születtek, még pedig Vörösmarty 1800-ban, gr. Károlyi György 1801-ben, Kossuth Lajos 1802-ben, Deák Ferenc 1803-ban okt. 17-én, Bajza József 1804-ben, Toldy Ferenc pedig (köztük a legifjabb) 1805-ben.” (Fővárosi Lapok, 1874. április 15.)
Bizonyára tetszett a hely Kossuthnak és barátainak, mivel egy évvel később Wesselényi Miklós ezt írta: „1836. május 21-én szombaton Kossuth, Bártfay, Helmeczy, Vörösmarty, Bajza, Schedel, kimentünk a budai hegyek közé a Csillaghoz ebédre. Igen szép és kellemes időnk volt.”A hagyomány úgy tartja, Kossuth többször ebédelt Toldy Ferenccel a Fácánban, ahol előszeretettel fogyasztottak hagymalevest, rántott csirkét és almás pitét. A Janka út 4. alatti, egykori Czillich majorban élők leszármazottjai szerint Kossuth többször megfordult és meg is szállt náluk zugligeti tartózkodásai idején, az 1830-as években. A Disznófő vendéglőben szintén sokszor nyaralt. „A Disznófő valamikor Kossuth Lajos kedvelt nyári tartózkodási helye volt. A szabadságharcot megelőző években a szomszédos Istenszeme-vendégfogadóban nyaralt. Pihenő óráiban bejárta a környéket, élvezte a csendet, a magányt.” (Érdekes Újság, 1958. augusztus 23.) Az említett vendéglátóhelyek alig néhány száz méterre álltak egymástól.
Az Istenszeme volt az a vendéglő, ahol Kossuth bizonyíthatóan is huzamosabb ideig tartózkodott, 1837 tavaszán. Pénztárnaplójában olvasható 1837. április 6-án, hogy „előpénz a zugligeti nyári lakásra 7 f.”, és azt is leírja, hogy előre kifizette a szakácsnét, majd április 23-án azt, hogy: „Ekkor kimentem a hegybe”. Valószínűleg az Istenszeme fogadó egyik lakásába költözött be.

Reformkori mulatozás (korabeli grafika)

Elfogatása a Zugligetben

Kossuth Lajos a reformkor kiemelkedő közéleti személyisége volt, az 1832–36-os országgyűlés üléseiről írt tudósításaival szerzett magának országos hírnevet. Amikor 1836 tavaszán véget ért a diéta (rendi országgyűlés), Kossuth Lajos nem akarta abbahagyni az első magyar politikai hírlapnak tekinthető „Országgyűlési Tudósítás”-okat. A kormánynak azonban ez nem tetszett, és nyomására a nádor megtiltotta a terjesztést, egyes leveleket pedig lefoglaltatott a postán.
Kossuth öntudatosan és elszántan szembehelyezkedett a gondolat és a sajtó szabadságát eltipró intézkedéssel, nemzetközi közsérelemnek nevezte a nádori tilalmat, és a megyékhez fordult védelemért. A bécsi udvar előtt nyilvánvalóvá vált, hogy az országgyűlés berekesztését követően sem tudnak megszabadulni „felforgató” munkájától, ezért elfogatóparancsot adtak ki ellene.
Kossuth ekkor, éppen a folyamatos támadások és üldöztetések elől elmenekülve, a zugligeti Istenszeme fogadó kerti lakásában pihent. Közben a kormányzat már kiadta az utasítást, hogy el kell némítani őt. A magyar törvények szerint nem esett a hűtlenség vétkébe, ráadásul nemes ember lévén nem volt szabad idézés és ítélkezés előtt elfogni. Ez utóbbi szándék kiszivárgott Bécsben, azonban Kossuth hívei hiába próbálták őt értesíteni, a küldött levelek mind fennakadtak a cenzúra hálójában.
Bécsi kémek már április óta megfigyelték, jelentéseiket az Uj Idők 1937. március 7-i száma közölte. „Kossuth öltözéke széles szalmakalap, vagy természetes színű nemezkalap, mente, valamivel sötétebb nadrág, sárga mellény, gyapjúcipő, a hegye bőrrel borított. Nyaka többnyire szabad. Enni magában szokott szobájában. Az executió nagyon óvatos legyen. Minden háznál van két-három kutya. Ezek éjjel alarmiroznák a környéket. A csapatnak a Svábhegyet megkerülve kell előbbre lopódznia. Itt is van egy nagy kutya. Örökké Kossuth küszöbén fekszik, neve: Torkos. Mindenben vigyázat, hogy a Felség parancsa a Kossuth személyére s a városban irataira nézve pontosan teljesíthető legyen. […] Május 4-ike ünnep. Áldozócsütörtök. Kossuth csendes foglalkozásban tölti a napot. […] Kossuth magára marad az írásaival. Soká dolgozik. Későn fekszik. Éjfél után két óra tájban ugat a Torkos. Fáklyák az ablak alatt. 48 gránátos. Az ajtón puskatussal döngetnek. A törvény nevében Eötvös királyi ügyész, Zedwitz Vilmos kapitány és Strompf György térparancsnokkapitány a késői látogató. Viszik Kossuthot, iratait, pipáit. Gyalog mennek, míg a kocsihoz érnek. Május 5-ére virrad, mire a várbeli kaszárnyához érkeznek (ma: Verbőcziutca 9.)”
Hosszas vizsgálat után Kossuthot hűtlenségért négy évre ítélték, végül 1840. május 10-én szabadult. A börtönben írt leveleiben családjának is megemlítette a Zugligetet, például 1838. április 23-án: „Nem jó volna egypár nyári holnapot kün a Zugligetben tölteniök kedveseimnek?” Az 1840-es években is többször felkereste az általa oly’ kedvelt budai hegyeket, majd az 1848–49-es forradalom és szabadságharc miatt emigrációba kényszerült, végül ott is halt meg 1894 márciusában.

Budapest első Kossuth-szobra

Kossuth egyik nagy tisztelője volt bátori ’Sigray Pál, az 1892-ben megalakuló Zugligeti Egyesület első elnöke. Többször felkereste őt emigrációjában, és segített neki kiadatni leveleit, naplóit idehaza. Nem véletlen, hogy ’Sigray közreműködésével született meg a főváros első Kossuth-szobra.
Kossuth halála után a főváros azonnal nekilátott megszervezni egy nagy szobor felállítását, ám ez az adakozás lassúsága, a szoborpályázatra beérkező gyenge művek, majd az első világháború miatt csak 1927-ben valósult meg. A tehetetlenséget látva a Zugligeti Egyesület külön gyűjtésbe kezdett.

Szoboravató a Zugligetben 1913-ban

„A budapest-zugligeti egylet tegnap tartotta meg évi közgyűlését Sigray Pál elnöklése mellett. […] Nagy lelkesedéssel fogadták Eperjessy Istvánnak amaz indítványát, hogy Kossuth Lajosnak a Zugligetben emlékszobrot emeljenek, mert a Zugligetben, a mai Hagenmacher-féle nyaraló helyén történt, hogy Kossuthot éjjeli 2 órakor a helytartóság zsandárai elfogták. E szobor költségeire már legközelebb tánczvigalom lesz a Zugligetben.” (Fővárosi Lapok, 1895. július 2.)
Azonban ez a gyűjtés is igen lassan haladt. Csak 1911-re lett meg a szoborterv, Tóth István munkája. Mivel a főváros áldását és engedélyét adta rá, 1912-ben elkészülhetett a műalkotás. A másfélszeres életnagyságú bronzszobor egy három és fél méteres kőtalapzatra került. A homlokzati részén kapott helyet egy bronz relieftábla, ami az 1837-es letartóztatást elevenítette fel.
Különböző politikai nehézségek miatt a szoboravatásra csak 1913-ban került sor. ’Sigray Pál mondta a fő beszédet az ünnepségen, amin sok főméltóság mellett jelen volt Kossuth Lajos egyik fia, Kossuth Ferenc is. A főváros képviseletében Bárczy István polgármester vette át a szobrot, aki így fogalmazott: „Miként a székesfőváros a maga jó levegőjét a hegyekből kapja, akként áradjon e környékről a szabadság szelleme e szoborról a mi népünkre.”

Hatalmas ünnepség kísérte a főváros első Kossuth-szobrának átadását

A szobor „elsőségét” azóta többször többen kétségbe vonták, mivel a Szabadság tér 15. számú épület homlokzatán már 1901-ben elkészült egy Kossuth Lajos-ábrázolás. Prohászka László kutatásaiból azonban kiderül, hogy az épületdíszekhez nem kell engedély, és azok hivatalosan nem minősülnek köztéri szobroknak.
Egy másik érdekes tény, hogy ha a mostani főváros határait tekintjük, akkor három mű is régebbi a zugligetinél: Rákospalotán 1908-ban, Pesterzsébeten 1909-ben, Kispesten pedig 1911-ben állítottak Kossuth-szobrot. Ezek azonban akkor még külön települések voltak, csak később csatlakoztak Budapesthez. Bizton kimondhatjuk tehát, hogy az első hivatalos Kossuth Lajos-szobor a Zugligetben áll, a mai Mátyás király út és Tündérhegyi út találkozásánál, közel az egykori Istenszeme fogadóhoz.

A Kossuth-szobor napjainkban

Sajnálatos módon a második világháború idején valaki ellopta a szobor elején lévő bronztáblát. A helyére egy márványtábla került, rövid leírással. Az Istenszeme fogadóból később Kossuth Lajos Nevelőotthon lett, ahol a névadó tiszteletére egy kis házimúzeum jött létre az 1950-es évek közepén. Bár ez megszűnt, de a Zugligeti Egyesületnek és a XII. kerületi Önkormányzatnak sikerült elérnie, hogy az 1848–49-es szabadságharc 150. évfordulóján, 1999. október 6-án átadják a Kossuth-szobor bronzreliefjének másolatát. Az Istenszeme fogadó falán is ekkor avatták fel az új márványtáblát.

Az egykori Istenszeme fogadó falán 1999-ben felavatott új emléktábla

Az emlékmű rövid sétára van a Normafától, így aki szeretné megnézni a főváros első Kossuth-szobrát, az könnyen megtalálhatja, a zöld turistajelzésen elindulva, az Anna-réttől 15 percre. Érdemes felkeresni, amíg még jó az idő.

F. G.