A változás tartja életben a hely szellemét

Régóta foglalkozik a Hegyvidéki Önkormányzat a Normafa komplex, átfogó fejlesztésével. Különösen fontos szempontként kezeli a terület identitását, azaz a „hely szellemét”. Fejlesztés előtt figyelembe veszi a táji-természeti értékek megőrzését, valamint azt is, hogy a lehető legkörültekintőbben járjon el a védett épített örökséggel – mondta el bevezetőjében Tarcsafalvi Eszter XII. kerületi főépítész azon az előadáson, amit a Budapesti Városvédő Egyesület XII. kerületi csoportja és a Hegyvidék Galéria szervezett, és a közelmúltban megvalósuló hegyvidéki épületrekonstrukciókat mutatta be.

A Normafa Park Látogatóközpont – az egykori Förster-villa – terveiről Weichinger Miklós építész beszélt. Mindenekelőtt a helyszínhez kötődő élményeiről szólt, amiket a gyerekkori síelni tanulás, snowboardozás határozott meg, no és a Normafához vezető utak menti századfordulós, klasszikus, fagerendás villák hangulata.

Az 1890 körül készült Förster-villa ránézésre egy romantikus, a Hegyvidék szellemét idéző, késő szecessziós ház. Az 1950-es évek után Rajk-villaként híresült el, az ÁVH vette birtokba, a pincéjében tartották fogva Rajk Lászlót és társait. „Az építészeti átalakítás eszközeivel szabadították fel sötét múltjától” – fogalmazott az előadó.

A földszinten helytörténeti kiállítás nyílt, az emeletre irodák kerültek. A régi értékeket tiszteletben tartva egy „tisztább, feszesebb köntösbe” bújtatták, és megnyitották az új fogadóközpont felé, amely 190 méter hosszú, ferde-meredek síkkal a terepből nő ki, majd lankásan fut bele ismét.

A „gyermeki én” is dolgozott a tervezéskor. „Jó lehet egy háztetőről sível lecsúszni! Megvalósítottuk!” – tette hozzá az építész. A négy évszakos műanyag sípálya csapadékot összegyűjtő tározóval épült, a víz nyáron öntözésre, télen hóágyúzásra használható. A projekt nemrég szakmai díjat nyert az Év Háza pályázaton.

A tavalyi Év Háza-díjazott Bagatelle Gardenhouse-ról, az egykori Semmler-villáról Benczúr László tartott előadást. Mint mondta, a történelemben egy nagy folyamat részei vagyunk, és ettől nem lehet eltekinteni az építészetben sem, hiszen az adott kor szociokulturális és technológiai fejlettségének lenyomata benne van a mindenkori épületekben. Ezek évtizedeken át fennálló, manifesztálódott korlenyomatok, a hely szelleme is változásában marad fenn. Funkció, anyag, forma és technológia – mindezeknek illeszkedniük kell egymáshoz. A Normafa Park Látogatóközpont és a Bagatelle Gardenhouse annyira tartják tiszteletben környezetüket, mint amennyire megváltoztatják, ezzel alakítva azt.

A villa a Semmler posztókereskedő család megbízásából épült 1936-ban, klasszicizáló árkádívekkel és homlokzati szoborfülkével, modernista, aszimmetrikus főhomlokzattal, körablakokkal. Egy korábbi átalakításkor restaurátori precizitással állították helyre.

Jellemző, hogy ahol maradt az eredeti struktúra, méret, anyag, ott a formálás is az eredeti, vagy annak finom átírása. Ahol szerkezet-, méret- vagy anyagváltozás történt, ott viszont „bátrabb átfogalmazás” zajlott. A hotelként szolgáló épület berendezésében, dizájnjában is zavarba ejtően kortárs, mégis kortalan.

A sokak emlékezetében élő „helyi védett ház” nem sokban különbözik a törvényvédett műemléktől – kezdte beszámolóját a Normafa Síház rekonstrukciójáról és bővítéséről Szabó Levente építész. A tervpályázatban megfogalmazott feladat az épület karakterének megőrzése mellett annak rendbetétele és fogyasztótérrel való bővítése volt. Az időtálló, méltóságteljes, jó arányú ház illeszkedik a XII. kerület egyéb helyi védett épületeinek sorába.

Megújult a belső térstruktúra, ennek fő eleme a központi tér, az íves terasz. Bővítésként létrejött egy erdei építmény, nyitott és zárt fogyasztói terekkel, ahová üvegezett folyosó vezet. A kivitelezés műemléki igényességű, „folyamatos párbeszéddel a meglévő épület és a természet között”. A tető – vörösfenyőzsindellyel a koronáján – a megszokott szerkezeteket idézi.

Kívül-belül megújult a Normafa Park Látogatóközpont épülete

Földes László építész az Eötvös út 28. szám alatti, újonnan épült villát mutatta be. Mint mondta, a négylakásos társasház építésére kapott megbízás során beleütköztek abba a régi problémába, hogy mitől lesz egy mai lakóház a korábbiakhoz hasonlóan varázslatosan svábhegyi. A kortárs és a konzervatív stílus mezsgyéjén egyensúlyozva formai elemekkel is próbálták feloldani az ellentmondást, például azzal, hogy mind a négy loggiát középre helyezték, a falpilléreket játékosan elmozgatták, és a két kémény is architektúraelem lett.

Eötvös út 28.: hamisítatlan svábhegyi ház

„A helyet nem szabad összekeverni a térrel. A tér és a hely között az a különbség, hogy a térnek száma, a helynek arca van. A tér mindig geometriai ábra. A hely mindig festmény és rajz, és nincs belőle több, mint ez az egy. A térnek képlete, a helynek géniusza van” – idézett Hamvas Bélától Beöthy Mária építész, a Budapesti Városvédő Egyesület elnökségi tagja, aki „a hely szelleme” jegyében visszatekintett néhány 1980-as, 1990-es és 2000-es években készült munkájára. Szólt a Városkúti úti lakópark újonnan épült házairól, a Németvölgyi úti „Mackós” iskola új épületszárnyáról és a KIMBI Óvoda bővítéséről, amelynek az emeletráépítése Budapest Nívódíjas lett.

Beöthy Mária a Kós Károly iskola melletti Temes lépcsőnél lévő agorájáról is említést tett, amelynek emlékművét Melocco Miklós készítette. Végezetül két számára kedves hegyvidéki pályázatról is beszélt: az Anna-réti miséző- és emlékhely tervéről, valamint a Városmajori Szabadtéri Színpad ötletpályázatáról.

Szepesi Dóra