Ifjúsági Európa-bajnok lett a hegyvidéki tájfutó

• A tájfutás volt az első, vagy mást is sportoltál korábban?
• Mindig is szerettem a futást és a természetet, de ez nem jelentette egyből azt, hogy tájfutó leszek. A családomban rajtam kívül senki sem űzi ezt a sportágat, így sokáig nem is hallottam róla. Előtte egy ideig teniszeztem, aztán eluntam, mert nem volt cél, ami motivált.
• Mi volt az első tájfutóélményed?
• A Zugligeti Általános Iskolába jártam, ahová rendszeresen jöttek népszerűsíteni a sportágat a MOM Hegyvidék tájfutói. Tetszett, jól is ment, de nem éreztem különösebb késztetést arra, hogy én is elkezdjem. A testnevelő tanárom mindig mondta, hogy nagyon jól illene hozzám, így egy kis unszolás után mégis elmentem egy szeptemberi edzésre a MOM Hegyvidékbe, és ott is ragadtam.
• Számodra mi a tájfutás sava-borsa?
• Lényegében minden. A tájékozódás és a futás összhangja, az, hogy gondolkodni is kell, nem csak rohanni. Az önállóság az erdőben, a természetközeliség... Minden erdő, minden terep más és más, nincs két ugyanolyan verseny, mindig új a kihívás és a feladat. Soha nem lehet megunni. Ráadásul így az ország-világ számos erdejébe eljutok, ahová valószínűleg másképp nem jutnék.
• Hogyan tudnád bemutatni röviden a tájékozódási futást egy laikus számára?
• A sportág hagyományos terepe az erdő. Egy tájoló és egy kifejezetten tájfutásra készült térkép segítségével kell minél gyorsabban teljesíteni az ezen feltüntetett ellenőrzőpontokból álló pályát. A rajt pillanatában megkapjuk a térképet, és az óra elindul. Mindenki külön startol, önállóan kell teljesíteni a pályát. Két ellenőrzőpont között, a térképet olvasva, nekünk kell kitalálni a legoptimálisabb útvonalat. Érdemes kipróbálni annak, aki szereti a természetet és a kalandokat, kortól, nemtől függetlenül.
• Mi kell ahhoz, hogy sikeres legyél?
• Egy jó edző, egy jó egyesület és sok edzés. A tapasztalatszerzés is fontos, amit csak rengeteg térképes edzéssel, versennyel lehet megszerezni, tehát nem lehet lazsálni. Elszántság és akaraterő is szükséges. Ha már jól megy a tájékozódás, akkor egy idő után a futásra és a futóedzésekre kell nagy hangsúlyt helyezni. De ez mind semmit sem ér, ha valaki nem szereti, nem élvezi a tájfutást.
• Neked mi az erősséged?
• Ezt én sem tudom igazán. Nem tartom magam nagyon jó futónak, vagy különleges tájékozódási képességekkel megáldott valakinek. Szeretek tréningezni, és olyasmiket gyakorolni, amiktől gyorsabban futok, vagy ügyesebben, okosabban tájékozódom. Szerintem leginkább emiatt tudtam elérni szép eredményeket.
• Csapat vagy egyéni?
• Mindkettőt szeretem, mindkettőnek megvan a maga szépsége. Az egyénit azért kedvelem, mert minden az én felelősségem, minden rajtam múlik, akár rosszul, akár jól sikerül az adott verseny. Váltóban is ugyanúgy mindenki egyedül teljesíti a saját feladatát, mint egyéniben, mégis teljesen más műfaj. Nagyon jó érzés, amikor mindenki küzd, és beleteszi a maga részét, ami végül egy közös sikert eredményez.
• Az idén nyáron ifjúsági Európa-bajnok lettél, ez az eddigi legkedvesebb eredményed?
• A legjobb, de nem feltétlenül a legkedvesebb – annak inkább valamelyik váltógyőzelmet mondanám. Az idei Eb különleges volt számunkra, ugyanis Magyarországon, Salgótarjánban rendezték, a járvány miatt kétévnyi halasztás után, így már én is részt tudtam venni rajta. Izgatottan vártam, mert a nyár elejére viszonylag jó formába kerültem, jól sikerültek a válogatóversenyek is. Reménykedtem egy éremben, de azt nem gondoltam, hogy minden versenyszámban a dobogóra tudok állni, sőt még egy Európa-bajnoki címet is szerzek! Nagyon örülök, hogy megtérült a befektetett munka. Köszönet jár érte az edzőmnek, Kisvölcsey Ákosnak, a szüleimnek és mindenkinek, aki támogatott.
• Mennyi ez az említett befektetett munka?
• Általában heti öt edzés van délutánonként, plusz versenyszezonban minden hétvégén versenyekre járunk. Eddig nem okozott különösebb gondot az összehangolás az iskolával, figyelek rá, hogy az edzés ne menjen a tanulás rovására. Valószínűleg nem a tájfutásból élek meg majd a jövőben, úgyhogy számomra mindig fontos lesz az iskola. A sok edzőtábor és egy-egy többnapos verseny miatt előfordul, hogy hiányzok a tanórákról, de szerencsére az iskolám és az osztályfőnököm is teljes mértékben támogat.
• Hogyan tovább, mi a következő célod a sportolásban és a tanulásban?
• A tájfutásban leginkább a jövő évi, Bulgáriában sorra kerülő Európa-bajnokságon lesz a hangsúly. Jelenleg a Városmajori Gimnázium biológia tagozatán tanulok, a tizedik évfolyamon. Leginkább a biológia érdekel, azon belül is az állatorvoslás. Ezzel szeretnék foglalkozni a jövőben, persze a tájfutás mellett.

sm.