„Láncfűrészes kezek” károsították a környezetet
Lehangoló látvány fogadja az arra járókat a Béla király út és a Bükkös út találkozásánál: a kihalt Vuk-Gerbeaud-villa kertjében csupán néhány rendetlen farakás emlékeztet a néhány hete még ott zöldellő növényzetre. A lendületes tarvágás nem kímélte a szomszédos, önkormányzati tulajdonú telek fáit sem, így jelenleg is több vonalon folyik a vizsgálat a súlyos környezetkárosítás feltárása érdekében.
Az önkormányzat Hegyvidéki Zöld Irodájának munkatársai először augusztus végén tartottak helyszíni szemlét, amikor lakossági bejelentés alapján végeztek ellenőrzést a laikus szemmel is elszomorító, nagyarányú favágás miatt. A területen akkor már csak néhány fa állt, jellemzően a telekhatárok mentén.
A helyzet tisztázását az sem segítette, hogy a „láncfűrészes kezek” a tönköket is eltávolították, megnehezítve a növények fajának, méretének és korának rekonstruálását. A közvagyont érintő károkozás miatt a XII. kerületi jegyző azonnal közigazgatási hatósági eljárást kezdett közösségellenes magatartás címén, és feljelentést is tett a rendőrségen.
A XII. kerületi rendőrkapitányság szakértők bevonásával járt a helyszínen szeptember elején. Az erdészeti kerület vezetője és egy földmérő tett kísérletet a károkozás mértékének megítélésére, a rendőrség pedig a vizsgálat végéig rögzítette a még a területen lévő nyomokat – azaz farakásokat – is, amelyekről könnyen megállapítható, hogy jellemzően nem beteg fák hasábjait tartalmazzák.
Az egykor szebb napokat látott, historizáló, neoreneszánsz stílusban épített villa (beleértve a kertjét is!) örökségvédelmi oltalom alatt áll, azaz minden tervezett változtatást a Kormányhivatallal szükséges előzetesen engedélyeztetni. Eddig nem derült fény arra, hogy a tulajdonosok – legalább a saját telkükre – rendelkeztek-e a fák kivágására vonatkozó hatósági jóváhagyással, amelynek a megléte gyorsan a helyzet tisztázásához vezetne.
Ehhez képest lapunk megjelenésének idejére körbeért a kerítés, ami kirekeszti a kíváncsi tekinteteket. A környéket és a közeli kormányrezidencia növényzetét ismerve nyilvánvaló, hogy – az online térképszolgáltatók oldalán ma is könnyen ellenőrizhetően – tájidegen vagy inváziós fajok fiatal magoncai mellett a Hegyvidéken honos fafajok koros példányai is növekedtek a területen.
Az akácok és bálványfák irtása bizonyos szempontból akceptálható lenne, de nehezen alkalmazható ugyanez a megközelítés a kétméteres magasságukban mérve legalább 10 centi átmérőjű törzzsel rendelkező őshonos példányokra, amiknek az eltávolítása minden esetben engedélyköteles. Nem enyhíti a szabályszegést az sem, ha végül az egyedeket pótolják a kertben, mivel azok a legjobb esetben is évtizedek múltán rendelkeznek majd olyan lombtömeggel, mint szerencsétlen sorsra jutott társaik.
Úgy gondolunk kerületünkre, mint a lakóövezeteket oltalmazóan ölelő budai erdők folytatására és a főváros kiemelkedően értékes zöldövezetére. Ezért állnak értetlenül a környékbeliek és a jóérzésű polgárok az ilyen esetek előtt. Ha valaki számára nem érték a zöld környezet, akkor miért építkezik (rombol…) a Hegyvidéken? Mivé lenne a közös érték, ha mindenki „csak” a saját felelősségére bízott szegletet pusztítaná ki?
Ezekre a kérdésekre nem remélhetünk választ a hatósági eljárásoktól, de a hasonló esetek elszaporodásának megelőzéséhez mindenképpen. Különben fáink védtelenné válnak az egyéni érdekekkel szemben, és hegyoldalaink faállománya megcsappan. Sajnos láttunk rossz példákat a közelmúltban, amelyek kárán megnyerhetnénk saját hasznunkat, azaz több figyelmet fordítva a hasonló kihágások megelőzésére fenntarthatnánk zöld környezetünket.
(Barta)