Test és lélek egysége

„Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket!” (Jn 13,34) – ez az idei, tizenhatodik Ars Sacra Fesztivál mottója. Pálos Anna képzőművész a Galéria 12 új kiállításának megnyitóján elmondta, hogy az idézetet kicsit kitágítva lett a tárlat címe Kapcsolódások, hiszen a szeretet ebben a nehéz időben, amiben most is élünk, leginkább a különböző szintű emberi kapcsolatokon keresztül tud megnyilatkozni. A kiállításon meg is jelenik a kapcsolódások három szintje: felfelé, a transzcendenshez, befelé, önmagunkhoz és egymáshoz.

Ebben a hármasságban teljes az emberi kapcsolatok rendszere – csatlakozott a gondolathoz szakmai megnyitójában dr. Prokopp Mária művészettörténész. Nagy dolog ez a fesztivál, és az is, ahogyan megérinti az egyesület művészeit – mondta. Mi, emberek, nem vagyunk egyformák, ennek ellenére egymás segítése nagyon is jellemző ránk. Mindenki egyéniség, és mindannyiunknak nagy örömet okoz, hogy együtt lehetünk, és a művészeten keresztül érezhetjük, hogy a test és a lélek szétválaszthatatlan.

A felfelé törekvést minden résztvevő másképp fogalmazta meg. Széchy Bea Szüleim emlékére című munkája egy esküvői kép, ami azt jelzi, hogy a házasság, bár manapság nem divat, mennyire kitüntetett szerepet játszik az életben. A ma embere azt gondolja, neki mindent lehet, mindent szabad – fűzte tovább gondolatait Prokopp Mária –, mégis rájövünk, hogy mint a KRESZ-ben, az életben is vannak szabályok, amelyek alapján elkerülhetők a balesetek. Hála Istennek, olyan művészekkel találkozunk, akik a felfelé törekvést a legcsodálatosabb módon tudják kifejezni. Itt van például Makai Márta Rózsaablaka, vagy Maczkó Erzsébet Fehér galamb – Szentlélek című alkotása, amik a transzcendens természetére világítanak rá – tette hozzá a művészettörténész.

Az Ars Sacra Fesztivál a mindenkiben meglévő szeretetet tűzte zászlajára, és ezt nem lehet másképpen megélni, mint hogy felfelé törekszünk. Ezt jelképezi Rainer Péter Égigérő lajtorja, kapocs Ég és Föld között című műve is. A szépre, jóra, igazra törekvés az ember feladata: ennek egy másik jelképe a kizöldülő fa, amelyet Orient Enikő textilművész selyemzászlójában alkotott meg.

Így van velünk is, „kizöldülünk”, kibontakozunk, ha megérint minket a szellem, a lélek. Ebben a folyamatban sokat köszönhetünk a művészeknek. Petőfi úgy fogalmazta meg, hogy a költő feladata utat mutatni Kánaán felé. Prokopp Mária a művészet oktatásának fontosságát is hangsúlyozta: meg kell találni a kulcsot minden korosztályhoz. Aki betér a kávézóba, és körülnéz, láthatja, hogy mennyi gondolatot lehet átadni színnel, vonallal, fénnyel.

Fedezzük fel, és merjük a képzőművészet eszközeivel kifejezni az örömet, a szépséget, de a nehézségeket is! – hívta fel a figyelmet a művészettörténész. Pató Károly grafikus kereszt alakban elhelyezett képei a szenvedést jelenítik meg, Angyal Júlia angyalai szárnyalnak, lebegnek, Láng-Miticzky Katalin Sola Scriptura című művének Biblia-kötetei sugárzanak, és Holló Katalin Búzaszentelés című képe is sok gondolatot szül – sorolta.

Szenvedés nélkül nincs élet, ám minden művésznek kötelessége hitet, erőt adni, hogy senki se legyen reményvesztett ebben az országban, hogy a művészek által a magyarság – egyéniségével, történelmével – irányt tudjon mutatni Európának. Mert a művészetből lendület, mosolygás, öröm árad – zárta szavait Prokopp Mária a megnyitón, amelynek hangulatát Szikora Borbála fuvolajátéka emelte.

A kiállító művészek: Aknay Tamás, Angyal Júlia, Borza Teréz, Donáth Lajos, Hayde Tibor, Holló Katalin, Kádár Katalin, Károlyi András, Láng-Miticzky Katalin, Maczkó Erzsébet, Magyar Gábor, Makkai Márta, Orient Enikő, Pató Károly, Pálos Anna, Rainer Péter, Szamos Iván, Széchy Bea, Véghseő Klára, Vida Zsuzsa, Vizy László, Vörös Valéria.

Szepesi Dóra

A tárlat megtekinthető: vasárnap kivételével mindennap 16.00–21.00 óráig. Cím: Galéria 12 Kiállítóhely, Kávézó és Borbár, XII., Hajnóczy József utca 21.