Eltűnt és mai budai keresztutak

Húsvét a keresztények legfontosabb ünnepe, számos vallási és néphagyományi szokás kapcsolódik hozzá. Nagypénteken a keresztények évszázadok óta keresztutat járnak, Jézus szenvedéstörténetére, a jeruzsálemi Golgota hegyéig tett útjára emlékezve. Ez az év egyetlen napja, amikor a katolikus templomokban nincs szentmise, csak egy szertartás, amit a népnyelv csonka misének nevez.

A katolikusok által évszázadok óta ezen a napon végzett keresztútjárás szokása Jeruzsálemből ered, ahol a hívek végigmentek a Pilátus házától a Golgotáig tartó úton, amelyet via crucisnak (keresztútnak), vagy via dolorosának (fájdalmas útnak) neveznek. A leghíresebb keresztút a római Colosseumé, amelyet nagypénteken a pápa végez.

*

Budán és Pesten is számos kálvária állt egykor. Ezek közül az egyik legrégibb a Gellért-hegyi, ahová a Hegyvidékről is sokan feljártak. Ma már szinte alig ismert, pedig közel száz évig meghatározta Buda látképét, szinte az összes Budáról készült 18. századi ábrázoláson és metszeten feltűnik.

A Gellért-hegyen először a jezsuiták kérésére, 1715-ben készült kálvária, mégpedig a hegy északkeleti, Pestről jól látható részén, Krisztus keresztjével és két oldalszoborral, Szűz Máriával és Szent János apostollal. A régi, 18. század eleji keresztutakhoz hasonlóan valószínűleg hét stációkápolna tartozott hozzá. A beszámolók szerint a keresztút állapota az 1780-as évekre leromlott, majd az 1810-es évek elején, a helyén később megvalósuló egyetemi Csillagda építésének megkezdése előtt elbontották.

Az új kálvária és keresztút építését 1795-ben Füll Mihály budai polgár kérvényezte. Kezdeményezését sokáig nem támogatták, így valószínűleg csak 1819–1820-ban valósulhatott meg – de nem a régi kálvária helyén, hanem lejjebb, a Gellért-hegy délnyugati részén.

Az 1822-es egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint tizennégy stációkápolna tartozott hozzá, beleértve a kálváriát is. A leírások szerint a stációk a mostani Sánc utca, Szirtes utca vonalán vezettek fel egészen a Csillagdáig. Egyes források szerint a keresztút akár a Kereszt tértől is indulhatott.

Az új, Füll-féle kálvária Golgota-szoborcsoportja három keresztből állt, legalábbis 1847-ben még biztosan, amikor is a kánoni vizsgálat azt írta, hogy Krisztus keresztje mellett a két latoré is megtalálható. Az 1848–49-es forradalom idején a Csillagdát találatok érték, szinte biztos, hogy a kálvária és a közeli stációk is megsérültek.

A kálvária valószínűleg az 1850–1860-as években épülhetett át, és akkor nyerte el az általunk ma ismert képét. Ezt a térképek és a stációkon megtalálható apró feljegyzések is megerősítik. Mivel a kálváriát és a keresztutat Füll Mihály a saját pénzén emeltette, nem tartoztak egyetlen plébániához sem. Nem volt fenntartó alapítványuk, így anyagi háttér sem a gondozásukhoz. Emiatt Füll Mihály halála után különböző családok segítették a fennmaradását. A város növekedésének azonban nem tudtak gátat vetni.

Az első stációkat az 1900-as évek kezdetén bontották el a Sánc utca elejéről, építkezés és csatornázás miatt. Az 1822-es kánoni vizsgálat azt is megemlítette, hogy a stációkápolnákon és a Golgota-szoborcsoporton túl egy töviskoronás Krisztus-szobor is része volt a keresztútnak, amely a kálváriától nem messze, az egyik stáció közelében állt. Ez 1907-ben tűnt el, miután valaki lefestette. Az 1910-es években további stációkápolnák estek áldozatul hol a természet viszontagságainak, hol pedig a környék tereprendezésének, így 1916-ra a keresztútból már csak a Kálvária-kápolna és a hozzá kapcsolódó négy stáció állt.

Az 1920-as években felmerült a lehetősége annak, hogy megújul a keresztút, így a megmaradt stációkat a Kálvária-kápolnával együtt renoválták az 1921-es Gellért-ünnepségre. Úgy tervezték, hogy a megmaradt stációkat alapul véve 1926-ban felépül egy hatalmas Magyar Kálvária, amely a trianoni elcsatolt területeket szimbolizálná, de végül ez nem valósult meg. Ezzel megpecsételődött a Gellért-hegyi keresztút sorsa.

Az 1920-as években néhányan még látogatták, ám 1936-ban felszenteltek egy új keresztutat a Gellért rakpart és a Sziklatemplom között, így megszűnt a régi, nagypénteki keresztút, amelyet az 1700-as évek elejétől jártak. Az utolsó stációk az 1945-ös ostromban tovább rongálódtak, majd 1950 tavaszán a kálváriát és a legutolsó stációt is elbontották. Az egykori Füll-féle Kálvária-kápolna helyén, nem meglepő módon, ma a Gellérthegy park emlékköve áll, amelyet 1965-ben adtak át, Budapest „felszabadulásának” 20. évfordulójára.

 

*

Egy másik érdekes keresztút, amely feledésbe merült, az egykori Isteni Szeretet Leányainak Széchenyi-hegyi kertjében épült. Sajnos a források szűkösek, így nincsenek pontos adataink a művészről, akinek a kálváriát és a keresztutat köszönhetjük. Annyi bizonyos, hogy 1927-ben adták át, amikor elkészült az új, Farkasvölgyi út 12–14. szám alatti, hatalmas zárda épülete.

Varga Gizella M. Flávia nővér szerint: „Az építkezés olyan gyorsan haladt, hogy a házszentelési ünnepségre nem csak az épület, hanem a park és a kert is a legnagyobb rendben várta a látogatókat. A ház körül zöldellt a fű, a frissen telepített kis ezüstfenyők illatoztak, és a ház előtt virultak a rózsák. Szobrok, lourdes-i barlang – körülötte kis oázis – hívogatott pihenőre, ahonnan keresztút vezetett fel egy kis emelkedőre, amelyen csodálatosan szép környezetben trónolt a Megfeszített.”

Az Isteni Szeretet Leányai Szent Margit nevelőintézet Patrona Hungariae Leánygimnázium Iskolai Értesítője erről írt 1935–1936-ban: „A kertnek útjait a boldogságos Szűz és a szentek szobra és képei díszítik, de mind e képek és szobrok felett áll az Úr Jézus keresztútja, s ennek befejezésénél a megfeszített Megváltó keresztje, a haldokló Istenembernek csodálatosan megható arckifejezésével.”

Az említett kereszten ez volt olvasható: „Imádunk téged Krisztus és áldunk téged mert a te szent kereszted által megváltottad a világot”. Ez a kereszt állt tehát a 14 stációs keresztút végén. A leírásokból azt is tudjuk, hogy az épületben található kápolnában is volt egy keresztút. Erről Varga Gizella M. Flávia nővér így fogalmazott a „Gyümölcstermő élet tengeren innen tengeren túl” című munkájában: „…a keresztúti stációk Münchenből származtak. Egyébként ugyanezek a stációs domborművek vártak ránk a parkban lévő keresztúti sétányon is.”

A Nemzeti Ujság 1935 őszén beszámolt Ferenczy György kiérdemelt esperes plébános gyémántmiséjéről, megemlítve, hogy az ő nevéhez köthető a kálvária építése: „Ferenczy György esperes […] Lelkipásztori működését a szeretet, a szelídség és alázatosság jellemzik. Alkotásai közül kiválóak az Isteni Szeretet Leányainak letelepítése, impozáns zárdája, a művészi kálvária, a templom restaurálása, a községi szegényház, a temető művészi és áhítatos kiépítése, de talán mindegyiket felülmúlja az, hogy késő öregségében is oszlopa és világító fáklyája a magyarságnak és legendás fiatalos tevékenységével mindenhol ott van, ahol segíteni és bátorítani kell.” (Nemzeti Ujság, 1935. szeptember 1.)

Sajnos ez a keresztút nem sokáig állt, a beszámolók szerint az ÁVÓ rombolta le, miután a zárdát államosították az 1950-es években. Szerencsére azonban több szép kép is fennmaradt erről a kis hegyvidéki ékszerről.

 

*

A főváros egyik legrégibb megmaradt kálváriája Óbudán található. A Margit kórháznál, a Kiscelli utcában indul felfelé egy kőkorlátos, lépcsős út, amely az egykori Trinitárius-kolostorhoz, a mai Kiscelli Múzeumhoz vezet. Itt van a 14 stációból álló keresztút első állomása, és a Doberdó út folytatásaként vezető ösvényen át, a kék kereszt jelzésen halad feljebb a kálvária három keresztjéhez és a Szent Vér-kápolnához.

A Trinitárius-kolostor 1745 és 1758 között épült. Az oda vezető úton az 1770–80-as években már állt egy Fájdalmas Krisztus-szobor, annak a helyére került 1812–14 között a mai Szent Vér-kápolna. Az akkori kolostor és a kápolna között alakították ki kétszáz évvel ezelőtt, 1821–22-ben a kálváriát és a 14 stációt Óbuda német nyelvű lakossága számára. A szép keresztút 2013-ban és 2014-ben teljes körű rekonstrukción esett át, a szobrok mellett a stációk is megújultak, és visszakapták az eredeti színeiket.

Jelenleg természetesen az összes templomban van keresztút, ezek mellett azonban néhány szabadtéri keresztút is található a XII. kerületben. Az egyik ilyen a Kútvölgyi kápolnáé, amit 1991-ben adtak át, Mindszenty József keresztútja címmel. A felállítás időpontja nem véletlen, mivel a kommunista időszakban a hatalom szinte minden kültéri keresztutat elbontott és tiltott.

Regőczi István katolikus pap, a Hegyvidék díszpolgára így fogalmazott: „Már tíz éve, hogy megkértem Fayköd Mária Zsuzsát, a Franciaországban élő magyar művésznőt, hogy carrarai márványból faragja meg a keresztút tizennégy állomását, melyet Mindszenty bíboros emlékének szentelek. Az anyagi fedezetet belga jótevőim biztosították. Mikorra a kútvölgyi engesztelő Mária-kápolna felújítása elkészült, a keresztút is megérkezett Franciaországból. A kápolna mögött, a Mária-kút körül helyeztük el a tizennégy márvány domborművet. Márványtábla jelzi: »Devictus Vincit«, Mindszenty József, Magyarország bíboros hercegprímásának keresztútja.” (Új Ember, 1991. április 28.)

Új szabadtéri keresztút a Svábhegy tetején, a Szent László-templom előtt lévő, amelyet 2020 nagypéntekén áldott meg Kocsis István plébános. Ez az egyházközség saját erejéből épült, és B. Kopp Judit szobrászművész bronzalkotásaiból áll, amelyek régóta várták, hogy méltó helyre kerüljenek. A Molnár-C. Pál-díjas művésznő 52 éves korában, 1995. április 7-én hunyt el, ez a kivételes keresztút szép tisztelgés a munkássága előtt.

A mű érdekessége, hogy 15 stációból áll. Manapság ugyanis szokássá vált, hogy az utolsó „hivatalos” stáció után még egy, a feltámadásé is odakerül, ezzel is rámutatva arra, hogy a keresztút végül a feltámadásban nyer értelmet.

Földváry Gergely