Lélek nélkül nem lehet verset mondani

• „Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik, szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye” – így ír József Attila. Számodra mit jelent a vers?
• Számomra a vers nem csak rímelő sorokat jelent. Vélemény, gondolatok és érzelmek kifejezése olyan különleges formában, amit magamtól nem tudnék megfogalmazni. Sokszor egy mű válaszul szolgál minden kérdésemre egy adott témával kapcsolatban.
• Hány éves voltál, amikor elkezdett érdekelni?
• Nem is olyan régen, talán nyolcadikos koromtól foglalkoztatnak jobban a versek, amikor felfigyeltem a tananyagban előforduló művekre. Élveztem értelmezni őket, majd az iskolától függetlenül külön is elkezdtem olvasni költeményeket.
• Volt ebben családi biztatás?
• Tavaly a felvételi kapcsán is szükségem volt versmondásra az egyik szóbelimnél, talán ez volt az első tapasztalatom, amikor más emberek előtt, mondhatni, stresszhelyzetben kellett szavalnom. Anyukám végig támogatott ebben, és a magyartanáromtól profi felkészítést kaptam, sokat tanultam tőle.
• Hogyan tanulsz verset, van valamilyen technikád?
• Régebben a magolást alkalmaztam én is, de mára már elég, ha elolvasom egymás után többször hangosan, és így meglepően hamar megtanulom a szöveget. A mimikát pedig a tükör előtt szoktam gyakorolni.
• A profi versmondók azt mondják, a verset nem elég megtanulni, jól hangsúlyozni, átvenni a ritmusát, mert mindez nem ér semmit, ha nem értik meg a szöveget. Mi erről a véleményed?
• Teljesen egyetértek! A versmondásnál, vagy akár egy dal eléneklésénél is hallatszik, ha az előadó lelke nincs benne a produkcióban. Fontos megtanulni jól hangsúlyozni, de éppen olyan fontos megérteni, miről is szól az adott mű, hogy közvetíteni lehessen annak gondolatait. Ha valaki lélek nélkül akarja elmondani, szerintem lényegét veszti a versmondás fogalma.
• Ez egyben azt is jelenti, hogy a versmondónak azonosulnia kell a verssel?
• Nem feltétlenül. Az a fontos, hogy megértse, amit előad, és a versen keresztül ízlelgesse, boncolgassa az adott témát. Viszont nem szükséges a hiteles előadáshoz, hogy például már korábban megtapasztalja a műben megjelenő élethelyzetet. Az is igaz, hogy amikor valaki nem ért egyet a vers mondanivalójával, az érződik, és bármennyire is megtanulta jól elmondani, szerintem mesterkéltté válik az előadása.
• Mióta indulsz versenyeken?
• Az idén kezdtem el, a magyartanárom ajánlására. Az első egy iskolai verseny volt, amire egy hozzám közel álló verssel indultam. Ennek eleve tudtam a szövegét, szóval nem volt nehéz dolgom. Miután megnyertem, lehetőséget kaptam megpróbálni bekerülni az országos versenyre, ami sikerült is.
• Melyik volt az eddigi legizgalmasabb megméretésed?
• Ez a legutóbbi, mivel egy nagyszabású esemény volt. Már az is nagy dolog, hogy a döntőig jutottam.
• Mit kell tudni erről a versenyről? Hogyan készültél rá, milyen versekkel és miért éppen azokkal?
• „Az én Pannoniám” elnevezésű országos versenyt minden évben megrendezik Szekszárdon, és Magyarországról, valamint a határon túlról érkeznek a résztvevők. A versválasztással kapcsolatban voltak kritériumok. Egy szabadon választott, egy Petőfi Sándor-verssel és egy Tolna megyei költő művével kellett készülni. Az első fordulóban be kellett küldeni egy videót magunkról, amin az egyik költeményt mondjuk. Ez alapján szűrték ki a versenyzőket. Én Nemes Nagy Ágnes Istenről című művét szavaltam el, aminek a gondolataival könnyen azonosulni tudtam. A felkészítő tanárom találta nekem Petőfi Sándortól a Panyó Pannit, ami azért is tetszett meg, mert egy nehéz női sorsról szól, és rengeteg érzelem jelenik meg benne. Végül pedig én választottam Illyés Gyula A szív szava című versét, ami egy társadalmi problémát szemléltet, és már az első olvasás után megmagyarázhatatlan hatással volt rám.
• Milyen volt a verseny, hogyan érezted magad?
• A szekszárdi Magyarországi Német Színházban rendezték, önmagában már azt nagy dolognak éreztem, hogy színpadon kell előadni a műveket. Mintha egy darabot néztem volna, amiben közben én is játszok. Nagyon tehetségesek voltak a többiek, rendkívül színvonalas előadásokat hallottunk. Örülök, hogy én is részese lehettem ennek az eseménynek.
• Milyen eredményt értél el?
• Ezüst minősítést kaptam, amivel elégedett vagyok, főleg a mezőny erősségét tekintve. Az eredménytől függetlenül is a verseny minden pillanatáért megérte ott lenni. –
• Van távlati célod a versmondással? Ha jól tudom, a színjátszás is foglalkoztat.
• Ezt most még nem tudom megmondani. Az biztos, hogy szeretek verset mondani, és a színjátszás is felszabadító elfoglaltság számomra. Úgy érzem, mindkettőre szükségem van, hogy jelen legyenek a későbbi életemben.
• Végül egy talán kötelező kérdés: aki mondja, írja is?
• Sajnos nem. Valahogy soha nem voltak olyan ötleteim, amiket versbe vagy novellába tudtam volna foglalni. Én inkább játszani szeretek.

sm.