„Mindenkinél jobb akarok lenni!”

• A fiúk kisebb korukban általában focisták akarnak lenni. Téged nem érdekelt a labdarúgás?
• De, igen! Kisebb koromban én is fociztam, és persze mi más, mint labdarúgó akartam lenni. Sokat kosaraztam is a bátyámmal, tulajdonképpen a labdajátékokat mindig szerettem, de kiskorom óta a vizet is imádom, így nem csoda, hogy a végén a vízilabdánál kötöttem ki.
• Ahhoz, hogy pólós legyél, először meg kellett tanulnod úszni. Hol pallérozódtál?
• Az Érdi úti általános iskola uszodájában kezdtem, Szőcs Robi bácsinál. Alig négyéves voltam akkor, ideális korban az úszáshoz, de már ott is mindig labdázni akartam az edzések után. Szerettem úszni, a korombéliek nem nagyon tudtak megelőzni, szóval bőven akadt sikerélményem. Az első érmet is itt, egy házi versenyen szereztem.
• Hogyan, mikor és miért váltottál a vízilabdára?
• Valójában a véletlen kellett ahhoz, hogy vízilabdás legyek. Harmadikos koromban megláttam az iskolában egy plakátot, amin gyerekeket toboroztak a SOTE vízilabdacsapatába. Hazavittem, megmutattam a szüleimnek, hogy szeretném magam kipróbálni. Szerencsére a családom örömmel támogatott, már csak azért is, mert nálunk nagy hagyománya van ennek a sportágnak: apukám is vízilabdázott, miatta játszom a négyes sapkában. Nagyapám, nagybátyám, szintén pólósok voltak, de a legeredményesebb családtagunk Török Béla, aki 2017-ben a budapesti világbajnokságon ezüstérmet nyert a válogatott tagjaként. Közben még a focit sem hagytam abba, egy évig párhuzamosan jártam az edzésekre.
• Mi motivált, hogy az uszodában ragadtál?
• Elsősorban az edzőm, Bencze András miatt maradtam kizárólag a vízilabdánál. Nagyon sok videót nézek a legjobb magyar játékosokról, és megpróbálom utánozni őket. Mindenkinél jobb akarok lenni, és ez sokat segít ebben!
• Nehéz a sportolás az iskola mellett?
• Az biztos, hogy nem egyszerű, de nehéznek nem mondanám. Mivel hetedikes vagyok, már elég jól be kell osztanom az időmet ahhoz, hogy az iskolában és az edzéseken is jól teljesítsek. Iskola után hazamegyek ebédelni, és tanulok, utána következik a kétórás edzés, este pedig ismét a tanulás. Egyelőre nincs semmi gond, azt viszont már most tudom, hogy később nehezebb lesz megtalálni az egyensúlyt.
• Ha jól tudom, szinte ontod a gólokat a medencében…
• Azt mondják, jól látok a pályán, és olvasom a játékot. Mindent megteszek annak érdekében, hogy minél több gólt szerezzek, de a vízilabda csapatjáték, mindenkire szükség van a győzelemhez.
• És mire van szükség ahhoz, hogy valaki gólerős legyen?
• Szerintem a legfontosabb az önbizalom, hogy az adott pillanatban elvállaljuk a lövést. Persze szükség van a fizikai erőre és a megfelelő technikára is, no, meg egy jó passzra a csapattárstól. Ezt mind csak rengeteg gyakorlással lehet megalapozni.
• A vízilabda nem gyerekjáték, elég durva tud lenni a víz alatti csata. Igaz, hogy sokan „ütnek, rúgnak, harapnak”?
• Igen, már a mi korosztályunkban is kemény a játék. Vannak nagyobb és erősebb játékosok, akik a fizikumuk miatt előnybe kerülnek a meccseken. Az egyik példaképem, Benedek Tibor azt mondta, annyira keményen kell játszani a víz felett, hogy az ellenfélnek eszébe se jusson a verekedésre koncentrálni.
• Úgy tudom, csapatod, az YBL Waterpolo Club filozófiája nem a provokatív, agresszív játék. Miben vagytok erősek?
• Igen, ez valóban így van. A bajnokságunkban a legerősebb csapatokkal játszunk egy csoportban, és leginkább a taktikai repertoárunkkal próbálunk föléjük kerekedni. Igyekszünk minél több begyakorolt figurát lejátszani, ez sokszor sikerre is vezet. Edzések előtt gyakran videózunk, a korábbi meccseket elemezzük ki.
• Ez mire elég, hogy álltok a tabellán, és mi az eddigi legjobb eredményetek?
• A Budapest-bajnokságban, ahol játszunk, harminckét csapat közül, a legerősebb nyolcas csoportban jelenleg a hatodik helyen állunk. Erre büszkék lehetünk. Számomra mégis az olaszországi HaBaWaBa, azaz „Happy Baby Water Ball” viadalon a csoportunkban elért harmadik helyezés a legkedvesebb emlék. Ez a világ egyik legjelentősebb utánpótlás-vízilabdatornája, amin évről évre száznál is több csapat indul el.
• Hogyan tovább, mi a terved a vízilabdával?
• A távolabbi jövőre még nem gondolok, egyelőre a bajnokságban szeretnék minél jobban helytállni. Nagy álmom, hogy az idei olaszországi tornán mi lépjünk fel a dobogó legfelső fokára. A győzelmet pedig az edzőnknek ajánlanánk.

-os