„Ilyenkor az ember rájön arra, hogy az élet másról szól”

Tizenharmadik alkalommal indultak útnak a zarándokok a Magyar Zarándokúton. Az elmúlt években kialakult szokásoknak megfelelően ezúttal is gyalogosan teszik meg az Esztergom és Baja közötti távolságot.
„Úgy gondolom, a Magyar Zarándokút legnagyobb értéke nemcsak az, hogy hazánk természeti kincsekben gazdag tájain vezet végig, hanem azok a találkozások és élmények is, amiket maga az út ad. S bár – az elmondottak alapján – az első napok fizikálisan nem könnyűek, a lelki, szellemi és testi feltöltődés megtapasztalása felbecsülhetetlen. Éppen ezért önkormányzati szinten és magánemberként, Pokorni Zoltán polgármesterrel is támogatjuk a Magyar Zarándokutat, ami az El Camino mintájára jött létre. Mi is többször végigmentünk már az első szakaszon, most is fontosnak éreztük, hogy találkozzunk a zarándokokkal” – fogalmazott Fonti Krisztina alpolgármester, aki Pokorni Zoltán polgármesterrel közösen fogadta az útnak indulókat a Hegyvidéki Kulturális Szalonban, és egy bőséges reggeli mellett beszélgettek.„Amikor az ember elkezdi megismerni önmagát és a világot, akkor rájön arra, hogy tényleg szükség van a megújulásra, feltöltődésre. Húsvét időszakában nekünk is lehetőségünk van arra, hogy testileg, szellemileg és lelkileg is újjászülessünk. Ez az érzés általában kitart az év végéig, ami sokat segít abban, hogy az ember átvészelje a hétköznapok megpróbáltatásait” – mondta Rumi Imre.
A Magyar Zarándokút Egyesület elnöke és alapítója a lelki megtisztulás egyik „mellékhatásáról” is beszélt nekünk: „2008-ban jártam meg először a spanyolországi El Caminót, ezt követően hatszor mentem vissza. A spanyol és a magyar útvonal nagyon hasonló: az El Camino is hegyvidéki terepről indul, majd hosszú síkság következik, és hegyvidéki környezetben ér véget. Mi a Pilisből indulunk és a Mecsekben érünk célba. Nemcsak én, hanem sokan mások is azt mondják, hogy a zarándokút nagyon veszélyes a munkahelyekre. A visszatérés nem egyszerű, hiszen ilyenkor az ember rájön arra, hogy az élet másról szól…”
Indulás előtt az idei „zászlós” zarándokkal, Kardosné Gyurkó Katalinnal, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) elnökével is váltottunk néhány szót.

– Fizikálisan nem lehet könnyű nyolc napig zarándokolni. Milyen volt az eddigi út? – kérdeztük tőle.

– Az első napon Esztergomtól Pilisszántóig mentünk, ma Pilisszántótól a Hegyvidékig. Már most rájöttem arra, hogy a változás az, ami állandó. Hiába van az embernek elképzelése és terve, a külső körülmények bármikor felülírhatják azt. Ezért fontos rugalmasnak lenni.

– Ilyen lehet a nagycsaládosok élete is…

– Ötgyermekes családként otthon szinte mindig dinamikus újratervezéssel indítjuk a napot. Megtanultuk, hogy nem kell kétségbeesni, ha már reggel kiderül, hogy mindent újra kell szervezni.

– Fél füllel hallottam, hogy a zarándokút előtt az Országos Kéktúrát is teljesítette – 1168 kilométert!

– Nagy álmom vált valóra azzal, hogy a két idősebb gyermekemmel sikerült teljesítenem. Tudtam, hogy a zarándokút is tempós lesz, valóban komoly fizikai kihívás. Öt gyermek édesanyjaként és a NOE elnökeként nagyon lüktető az életem, olykor szükségem van arra, hogy lelassuljak, és megtapasztaljam a saját korlátaimat, ezt pedig legtöbbször zarándoklat vagy túra során érezhetem igazán. Nem a cél a legfontosabb, hanem az, hogy az oda vezető utat kikkel járjuk végig.

– „A zarándok hátizsákjában ott van a család, a gyermekek, ahogy a zarándokútra induló hiányát hordozzák ők is távollétében. Néha bizony kell, hogy hiányozzanak, néha kell, hogy hiányozzunk...” – ezeket a sorokat ön írta. Mit mondtak a gyermekei, amikor elbúcsúzott tőlük?

– „Anya, várunk haza!” Bevallom, a legnagyobb kihívás mégiscsak az, hogy nyolc napot a családom nélkül kell töltenem, de ma láthatom őket. Ez erőt ad az utam folytatásához.

B. M.

Részletes program és aktuális hírek: magyarzarandokut.hu