„Legyen cél, amiért érdemes küzdeni”

Sokan és sokszor hivatkoznak a szeretet minden nehézséget legyőző erejére. Egészen más ezt olyasvalakitől hallani, aki megélte az elmúlt évszázad összes világégését, és minden gond, baj ellenére sosem veszítette el a hitét. Ilyen ember a 105. születésnapját április 8-án ünneplő Göbölyös Lászlóné Jakabfalvay Klára, akit hegyvidéki otthonában köszöntött fel Pokorni Zoltán polgármester, Fonti Krisztina alpolgármester, Péchy László önkormányzati képviselő és Varga Kovács Emese, a hegyvidéki polgármesteri hivatal népjóléti irodájának a vezetője.
Nem udvariasság azt mondani, hogy Klári nénin nem fog az idő, és akár évtizedeket is bátran letagadhatna a korából. Persze távol áll tőle, hogy ilyet tegyen, viszont készséggel megválaszolta az ilyenkor kötelező kérdést: minek köszönheti fizikai és szellemi frissességét?
„A titok a szeretet és egy felsőbb erő közreműködése. Ez kell ahhoz is, hogy átlendüljünk a mélypontokon, hiszen a rossz után mindig jön valami jó” – mondta Klári néni, aki elmesélte, hogy élete során számtalan olyan helyzetbe került, amin kizárólag szerettei és az Úristen segedelmével tudott túljutni.
Ikertestvérei tizenkét évvel idősebbek voltak nála, karon ülő gyermekként a nagyok mindig megvárták, hogy ő jóllakjon, és nekik sokszor csak a maradék jutott. Nem bánták, mert nagy szeretetben élt a családjuk. Aztán a testvérek eljutottak Hollandiába, ahonnan megerősödve tértek vissza. Ezek a háborús emlékek nem éppen rózsákkal vannak kibélelve – fogalmazott Klári néni –, viszont igazolják, hogy a nehéz helyzetekben is mindig érkezik segítség valahonnan.
Magyar–német szakos tanárként végzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ám a forradalom után református lelkész férjét Soltvadkertre helyezték, neki pedig csak a 65 kilométerre lévő kunszentmiklósi gimnáziumban adtak munkát. Nem volt könnyű mindennap 130 kilométert vonatozni, sokszor útközben javította ki a dolgozatokat. Erről annak idején egy újságcikk is készült, ami csak utólag jutott a tudomására. Meghatotta, hogy valaki felfigyelt a munkájára.Küzdelmes évtizedek voltak ezek, de a diákjai sok mindenért kárpótolták. Vannak olyan tanítványai, akik a mai napig hírt adnak magukról, időt szánnak arra, hogy örömet okozzanak egykori pedagógusuknak.
„Mindenkinek azt mondom, legyen célja, amiért érdemes küzdeni. Nem a pénzért, hanem valami másért, ami előre és felfelé visz, mert erről szól az élet. A feladatnak, amit elvállalunk, legyen értelme, legyen sodró lendülete, tegyen valóban boldoggá. Ez nem valamilyen nagymamás bölcselkedés, hanem élettapasztalat” – adott útravalót Klári néni, aki csak azt sajnálja, hogy megromlott a látása, ezért már nem tud hódolni nagy szenvedélyének, az olvasásnak.
Ugyanakkor azt vallja, hogy amikor az ember valamit elveszít, valahogy mindig érkezik a kárpótlás. Nála ez most a rádió, hiszen a hallása rendben van. Néha arra gondol, hogy lehetne még rosszabb a szeme, úgyhogy nem elégedetlen, ráadásul önmagában az is ajándék, hogy süt a nap, az élet szép. És a szeretet az egyetlen, ami számít.

M.