Híres nők a Hegyvidéken

Számos művész, festő, költő, sportoló fordult meg a Hegyvidéken az elmúlt évszázadokban. Volt, aki csak kirándulni járt errefelé, másokat a munkájuk, a tevékenységük kötött ide, és sokan itt is éltek. A Böszörményi út 18/a-ban lakott 1962-től az 1936-os berlini olimpia magasugróbajnoka, Csák Ibolya, míg a Márvány utca 29.-ben volt Kaffka Margit írónő, a Városmajor utca 49. alatt pedig Komlós Juci színművész otthona.

Habár a fentiekkel ellentétben Gyarmati Fanninak nincs emléktáblája, de tudjuk, hogy az 1910-es évektől a Diana utca 15/b alatti házat, a „Tündérlakot” bérelték Radnóti Miklóssal, aki szintén sokat időzött a Hegyvidéken. Csinszka, azaz Boncza Berta költőnő a Szamóca utca 12. alatt élt férjével, Márffy Ödön festővel. Ők 1920-ban vették meg a telket Móricz Zsigmondtól, és együtt építették fel rajta a saját kis házukat.

Csinszka ezt írta az egyik barátnőjének 1924-ben: „Mi május eleje óta itt vagyunk diósároki otthonunkban, s maradunk a hidegekig, s egyetlen vágyam a sok másmilyen vágy közt, hogy jövőre, ha ki tudjuk építeni a házat, végleg itt maradjunk, mert itt az élet számomra a legjobb. Negyedik éve fejlesztjük a kertet két kezünk munkájával, négy év előtt még kopár legelő volt, s most 400 kis fajgyümölcsfával – pár öreg fával – sok virággal s a kis házzal – egy kis kezdődő paradicsom. A terület bekerített, városhoz, villamoshoz közel eső kétholdas kert, ami pesti teleknek nagy, van rajta 8 nagy diófa – egy rekord diófa közel a házhoz –, fürdőbazin – és víz és villany bevezetés. Az idén olyan szép zöld és buja minden – hogy pár év múlva erős és szép vegetáció lesz itten. Négy fajkomondor vigyáz a Márffy-portára, és sok-sok ember megfordul nálunk. Mi alig járunk valahová, hozzánk jönnek.”

Csinszka és Márffy Ödön háza a Szamóca utcában

*

A 19. század jelentős alakja volt Erzsébet királyné, akit sokan a magyarok legnagyobb barátjának tartottak. Sisi nem keveset tett ezért, mivel egyébként I. Ferenc József osztrák császár és magyar király feleségének lenni nem jelentett egyenes utat a szívekbe, sőt, érthető lett volna a vele szemben érzett esetleges ellenszenv is. Erzsébet azonban jó politikai érzékével, kedves természetével és nagy adakozói, segítői szándékával hamar kivívta a magyarok tiszteletét.

A királyné fontos szerepet játszott az Osztrák–Magyar Monarchia történetében. Szerette hazánkat, a magyar kultúrát, többször is ideutazott hozzánk. Nagy hatással volt az itteni nemesi körökre és az egész társadalom közvéleményére, népszerűsége hozzájárult az osztrák–magyar kapcsolatok javításához. Az 1867-es kiegyezés, ami az Osztrák–Magyar Monarchia létrejöttéhez vezetett, nagyban köszönhető az ő közbenjárásának is. Befolyása révén sikerült a magyaroknak nagyobb autonómiát szerezniük az osztrákokkal szemben.

Nyitott személyiségével és modern gondolkodásával Sisi sokat tett a nők jogaiért is az oktatás és a kultúra területén. Abban a korban meglehetősen hátrányos volt a gyengébb nem képviselőinek társadalmi helyzete, és korlátozottak azok a lehetőségek, amelyek révén javíthattak volna ezen. A királyné támogatta azokat a szervezeteket, amelyek segítséget nyújtottak a nők számára a képzés terén, a társadalmi felzárkózásban, a gazdasági függetlenségük kialakításában, abban, hogy szakmát tanuljanak, hogy saját vállalkozást indíthassanak, vagy munkahelyet találjanak. E szervezetek közé tartozott a többi között a Magyar Vöröskereszt is.

Könyveket lehetne megtölteni arról, hogy Erzsébet királyné mennyire szerette a hegyeket, a sétálást, a lovaglást, egyszóval minden időtöltést, ami a természethez kapcsolódott. Nem véletlen tehát, hogy a Hegyvidék is közel állt a szívéhez, 1882-ben három alkalommal is kirándult a János-hegyre. Az akkor itt álló fakilátóról állítólag ezt mondta: „Csodálom az embereket, miért mennek oly messze vidékre nyaralni, mikor e hegyek s az itteni kilátás kiállja a versenyt a legszebb világrészekkel.”

A főváros 1883-ban emlékkövet állíttatott Sisi tiszteletére, és azt a részt, ahonnan letekintett a városra, Erzsébet-oromnak nevezte el. Az emlékkövön ez volt olvasható: „Itt állt s nézett szét Erzsébet drága királynénk, Hol koronát viselő fő soha nem vala még. S míg itt elragadó látványon lelke merengett, Érzé, országunk szive féléje dobog. Hódolatunk e hegyet nevező Erzsébet oromnak, Fogják, míg magyar él, áldani lába nyomát!” Az emlékkő azóta elpusztult, de 2006-ban újra felállították, nem messze az eredeti helyétől, immár az új, 1910-ben megépített János-hegyi Erzsébet-kilátó közelében.

Bizonyára más főméltóságok is kirándultak a budai hegyekben, de ezekről nem szólnak feljegyzések. Arról viszont tudunk, hogy az utolsó magyar király, IV. Károly és felesége, Zita járt a Jánoshegyi vendéglőben, mivel nevük szerepel a vendégkönyvben.

*

Dienes Valéria (1879–1978) írónő, táncpedagógus, filozófus számtalan tudományágban kiemelkedőt alkotott. Matematikatanítói oklevelet szerzett, az 1900-as évek elején a Zeneakadémián tanult zongorázni és zenét szerezni, majd filozófiából, matematikából és esztétikából doktorált a Pázmányon. Ő lett az első magyar női egyetemi doktor. Később, külföldi hatásokra, a mozdulatpszichológiával kezdett el foglalkozni, és létrehozta Budapesten az Orkesztikai Iskolát, amelyet 1915-től 1944-ig vezetett.

Az orkesztika az emberi test természetes mozdulatait és helyzeteit meghatározó törvényszerűségeket kívánja feltárni és rendszerezni, a természetes mozdulatokat igyekszik megtanítani és megvalósítani. A test mozgása térben megy végbe, időben történik, erőt vesz igénybe és jelentése van. Dienes Valéria sokat tanult minderről, ezek alapján kezdte meg munkáját különleges tánciskolájában. Leginkább drámai táncokat, misztériumjátékokat és improvizatív mozdulatokkal kiegészített színpadi produkciókat mutattak be.

Az iskola sokáig a Károlyi-palotában működött, majd átalakítások miatt költözniük kellett. Az 1928–29-es tanévet egy Városmajor utcai, elhagyatott kerti műteremben töltötték. Nem sokkal később a mai Krisztina körút 5. szám alatti házban találtak helyet.

Dienes Valéria így fogalmazott: „Az 1929. év nyarán az orkesztikának a Krisztina körút 59-es számú sarokház földszintjén szép, kétbejáratú otthona lett. Két szobát teremmé egyesítettem, egyet titkári szobának, egyet öltözőnek rendeztem be, s egyetlen lakószobát tartottam meg magamnak és Gedeon fiamnak, aki gyerekkora óta részesült az orkesztikai testképzésben. Ez a Krisztina körúti iskola lett 1929 őszétől az orkesztika otthona, az 1943-ban a városmajori templomra hullott ellenséges bombáig, amelynek rombolásából már nem javítottam meg – szóval itt élt az iskola 1929-től 1943-ig, azaz tizennégy évig.”

*

Bajor Gizi színművész 1933-tól a haláláig, 1951-ig a mai Stromfeld Aurél út 16. szám alatti villájában lakott. Karrierje során több nagy sikerű színdarabban játszott, és fontos filmszerepekben is feltűnt. Azonban nemcsak a színpadon és a mozivásznon alkotott maradandót, embersége miatt is példaképpé vált: számtalan zsidót bújtatott házában Budapest ostroma idején. (Lapunk 2021. március 2-i számában részletesen írtunk az élettörténetéről.)

Arról, hogy mennyire szerették őt, és mit meg nem tettek érte, az alábbi levél is tanúskodik. A BSZKRT, a mai BKV elődjének vezérigazgató-helyettese írta neki 1939. október 27-én: „Kedves Gizike! A 2-es és 3-as autóbuszvonal útirányát sikerült a mellékelt helyszínrajzon feltüntetett módon megváltoztatni. Az új vonalvezetés e hó 29-én, vasárnap lép életbe. Egyidejűleg a tartalék autóbuszt ezentúl nem a Németvölgyi és Pilsudski út sarkán, hanem a Németvölgyi útba nyíló névtelen utcában fogják kiállítani. Ezek szerint a 3-as autóbuszjárat a 2-es járat eddigi útvonalán fog közlekedni, tehát a tolatás és a vele járó zaj megszűnik. Abban a reményben, hogy sikerült a kérdést megelégedésére megoldani, őszinte nagyrabecsüléssel szívélyesen üdvözli kézcsókoló tisztelője: Márkus Jenő”.

Az 1930-as években szinte mindenki megtisztelve érezte magát, ha a bűbájos Bajor Gizi kedvében járhatott, így ne csodálkozzunk azon, hogy akár autóbuszvonalakat is „át tudott rajzolni”. A színház és a film által sok emberhez eljutott az üzenete, és széles körben elterjedtek az általa megtestesített értékek.

Földváry Gergely

Híres nők a Hegyvidéken – előadás a Hegyvidéki Kulturális Szalonban (XII., Törpe utca 2.). Időpontja: március 8. 14.00 óra.