Érátültetésben is az élen a városmajori klinika

• A Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikája közismerten a szívtranszplantáció fellegvára, bő harminc évvel ezelőtt itt végezték el az első magyarországi szívátültetést. Kevésbé ismert ugyanakkor, hogy az intézmény az érátültetések terén is vezető szerepet tölt be. Mióta foglalkoznak értranszplantációval?
• A huszadik század második felétől kezdve számos próbálkozás történt az értranszplantáció területén, de az igazi áttörést a krioprezerváció, azaz az átültetendő szervek, szövetek (graftok) mélyfagyasztásos konzerválási technikájának alkalmazása hozta meg. Ennek során ugyanis a szervdonorból kivett ereket fagyasztással, valamint különböző anyagokkal történő kezeléssel akár évekig is lehet károsodás nélkül tárolni. Itt, a klinikán 1997 óta működik egy érbank, amely Magyarországon a legnagyobb, és az egyetlen, amely a begyűjtéstől a konzerváláson és a kiválasztáson át a továbbításig mindent el tud végezni. Ilyen érbankból világszinten sincs sok, hiszen nem könnyű az egész folyamatot egyben kezelni.
• Az elmúlt években végzett kutatása során – ahogy arra a Semmelweis Egyetem közleménye is rávilágít – azt vizsgálta, hogy a vénák vagy az artériák beültetése hozza-e a nagyobb sikert az alsó végtagi amputációk megelőzése szempontjából. Miért kezdett el ezzel a témával foglalkozni, és hogyan hasznosítható a kutatás eredménye a mindennapi gyógyítómunka során?
• Magyarországon mi végezzük a legtöbb értranszplantációt – évente összesen körülbelül nyolcvan-száz beültetés történik –, így rendelkezésre áll az a betegszám, amiből már megfelelő tudományos következtetéseket lehet levonni. A transzplantáció kapcsán tudni kell, hogy ha van egy donor, egy elhunyt ember, akiből kioperáljuk az ereket, akkor az artériákat és a vénákat tudjuk kivenni, főleg az alsó végtagból, továbbá néhányat a hasból és a mellkasból. Miután érelzáródás miatt valakinek artériát vagy vénát ültettünk be, azt vizsgáltuk, ezek az erek hogyan viselkednek, milyen hosszan képesek nyitva maradni. Arra az eredményre jutottunk, hogy az artériák a vénákhoz képest tovább maradnak nyitva, jobban működnek a beültetést követően.
• Mennyi ideig kell várnia a pácienseknek az átültetendő erekre?
• A szív- vagy más egyéb szervtranszplantációk esetében vércsoport- és immunológiai egyezés szükséges, ami nagyban korlátozza, ki kaphatja meg az adott szervet. Értranszplantációnál, a konzerválási technikának köszönhetően, a vércsoport- és az immunológiai egyezőséget nem kell vizsgálni, gyakorlatilag bárkibe beültethetjük a donoreret, emiatt a várakozási idő is rövidebb.
• Műerekkel nem helyettesíthetők az emberi erek?
• A műerek bizonyos tekintetben versenytársai a donorereknek, de az előbbiek nagy hátránya a fokozott fertőzésveszély. A végstádiumú érszűkület miatt a betegek lába sokszor sebes, a sebek gyakran el is fertőződnek. Egy műéren a baktériumok könnyen megtapadnak, a fertőzés pedig életveszélyes szövődményekhez vezethet. Ezeknél a betegeknél valamilyen biológiai graft – transzplantációra alkalmas szövet – használható, ami hasonlít a saját szövetekhez, és amin nehezen tudnak megtapadni a baktériumok. Ha saját eret nem tudunk felhasználni, akkor a legjobb megoldás egy másik embertársunkból kivett graft, mivel az ugyanolyan biológiai szövet. Jelenleg is vizsgálat tárgya, hogyan lehetne mesterségesen minél jobb biológiai graftokat előállítani.
• Az állati eredetű erekkel kapcsolatban mik a tapasztalatok?
• Bizonyos állati szöveteket részleges érpótlásnál lehet alkalmazni. Ilyen például a marhaszívburok, ami ellenáll a fertőzéseknek. Léteznek befuttatott állati sejtekkel működő, műanyag, úgynevezett hibrid bioszintetikus graftok is, amik az eddigi műerekhez képest jobban ellenállnak a kórokozóknak. Ezek felhasználása terén azonban még nincsenek kiforrott eredmények.
• Magyarországon évente 4000-4500 amputációra kerül sor alsó végtagi érszűkület miatt. Miért ilyen magas ezeknek a drasztikus beavatkozásoknak a száma?
• Valószínűleg azért, mert a betegek sokszor úgy kerülnek a szakemberhez, hogy a végtag már menthetetlen. Számos esetben pedig el sem jutnak az érsebészetre.
• Mit lehet tenni az alsó végtagi érszűkület kialakulása ellen?
• A legfontosabb rizikótényező a dohányzás, a dohányosok körében hétszer gyakrabban fordul elő ez a betegség. A cigaretta mellőzésén túl rendszeres mozgásra van szükség, továbbá a cukorháztartás és a magas koleszterinszint rendezésére is figyelni kell. Az említett rizikófaktorok csökkentésével nemcsak az alsó végtagi érszűkület, hanem lényegében az összes szív- és érrendszeri betegség megelőzéséhez hozzájárulhatunk.
• Mit tanácsol azoknak, akiknél már kialakult az érszűkület?
• Nem szabad figyelmen kívül hagyni az első tüneteket! Jellemzően ilyen a terhelésre jelentkező „kirakatnéző betegség”, amikor az illetőnek gyakran meg kell állnia, mert fáj a lába. A nem gyógyuló alsó végtagi seb már a végstádiumra, az érszűkület legsúlyosabb fokozatára utalhat.
• Komoly panaszok esetén már csak az értranszplantáció segíthet, vagy vannak más lehetőségek is?
• Egy adott panasz kapcsán az érsebésznek kell eldöntenie, javulást eredményezhet-e az életmódváltás és a gyógyszeres kezelés – elsődlegesen a „vérhígító”, valamint a koleszterinszintet csökkentő szerek alkalmazása –, vagy valamilyen műtétre van szükség. Ez utóbbiak körében szóba jöhet az éren belüli katéteres tágítás, a nyitott műtét és ezek kombinációja.

-sa-