Ha a tárgyak mesélhetnének…

A Hegyvidék Galéria adott otthont Turnovszky Éva Diótörő kő című új kötete bemutatójának. Dr. Kollega Tarsoly István, a Tarsoly Kiadó vezető szerkesztője köszöntőjében elmondta, hogy az eredetileg pszichológus szerző írásai mély humánumról és emberszeretetről tanúskodnak; ez a vezérfonal fedezhető fel most már a harmadik könyvében is, amely a kiadónál megjelenik.

A kötet alcíme „Tárgyak – történetek”, nem véletlenül. A beszélgetőtárs, Tamáska Jánosné, a Hegyvidéki Kulturális Szalonban működő Irodalmi Szalon vezetője felvetette, hogy bár a könyvben sokféle tárgy szerepel – például nadrág, kiskés, olló, teáscsésze, kabát, öngyújtó, táska, lámpa, láda, házi áldás, diótörő –, azért ez becsapós, mert az írások valójában mégis inkább az ezekhez tartozó emberekről szólnak.

Történetek, családok elevenednek meg, megismerünk korcsolyázó ifjú hölgyeket, gáláns urakat, fiatalokat, időseket, a történelem, a kommunizmus nehéz viszonyait. Tárgyak mesélnek arról, hogy a szűkös világban mégis lehet szeretetben élni. Szerepel a könyvben egy kislány is, aki vizitbe megy az édesanyjával. Figyeli a körülötte lévő tárgyakat, de azok mögött is főleg az embereket.

Turnovszky Éva arra a kérdésre, hogyan kezdett írni ezekről, elmesélte, hogy a nagy rácsodálkozás a tárgyak bizarr és változatos tömegére egy különleges adományboltban érte, ahol egy alkalommal körülnézett, és a maga számára is váratlanul kimondta hirtelen támadt gondolatát: rengeteg tárgy van, és mindegyiknek kell, hogy legyen története is, mert valamilyen okból idehozták. Akkor arra gondolt, azért vannak ott, mert valahol feleslegessé váltak, és „szegény árvák” most azt várják, hogy valaki örökbe fogadja őket…

E gondolat kapcsán előtörtek emlékek, de néhány történetet jó barátoktól is kapott. Így született meg ez a könyv, amelyből az esten néhány írást meg is hallgathattunk Simon Péter színművész előadásában.

SzD