Szárazságtűrő fafajokkal a klímaváltozás ellen

A fák több szempontból is hozzájárulhatnak az éghajlati krízis enyhítéséhez. Az egyik legfontosabb képességük, hogy miközben növekednek, megkötik a levegő szén-dioxid-tartalmát, ezzel csökkentik az üvegházhatást.
Ebből a szempontból a leggyorsabban gyarapodó fák az ideálisak. Ha nem találnánk megfelelőt a természetben, akkor a kutatók sietnek a segítségünkre, és géntechnikai megoldásokkal alkotják meg a tökéletes klímavédelmi növényt. Az első ilyen egy módosított nyárfa, amely egyszerűbb biokémiai folyamat során tud megszabadulni a fotoszintéziskor keletkező és amúgy csak jelentős energiabefektetéssel lebontható mellékterméktől, így a nyert erőforrások nagyobb része fordítható növekedésre. A kísérleti fák másfélszer több föld feletti zöldtömeget termeltek, mint természetes fajtársaik.
Persze ha a laborkísérletek mellékhatás nélkül, megnyugtató sikerrel zárulnának is, akkor sem ajánlanánk GMO-s (génmódosított) növényeket a hegyvidéki kertekbe. Inkább a természetes fajok közül válogassunk erőteljes növekedésűeket – például az egyik legmegosztóbb fánkat, a fehér akácot! Az akácmézet mindenki szereti, és a fehér virágok illata is népszerű, de a szúrós, szinte gyom módjára terjedő, kiirthatatlan fa mégsem mindenütt szívesen látott vendég.Amikor hazánkba telepítették, éppen a száraz és tápanyagban szegény homoki talajok megkötése volt a cél. Erre az akác jól be is vált, ugyanis a gyökereivel szimbiózisban élő baktériumok segítségével akkor is hozzájut a szükséges nitrogénhez, ha a talaj egyébként nem tartalmazza ezt a tápelemet. Így aztán nagy karriert futott be, különösen az Alföldön és a bolygatott, rombolt területeken, töltések mentén.
A klímaváltozás ellen pont ugyanazok a tulajdonságok teszik vonzóvá, mint annak idején. A gyors növekedésű akác jól viseli a szárazságot, sok szén-dioxidot megköt – egészen addig, amíg el nem égetik.
A hazai flórából nehéz hasonló fajt találni, de a mezei juhar, a vadkörte, a galagonya, a hárs és a kőrisek alkalmasak lehetnek a kertek fásítására. Ráadásul ezek a XII. kerület természetközeli részein is megélnek, nem gyomosítanak, nem nyomnak el más fajokat, azaz ültetésükkel nem veszélyeztetjük a környék biológiai sokféleségét.Bár a Hegyvidéken nem, az ország egyes pontjain azonban még vadon is megél a tiszafa, amely örökzöld tűleveleivel alkalmas lehet az érzékenyebb fenyőfélék és tuják pótlására. A kertészeti árudák rengeteg változatát kínálják, de ha hosszú távra szeretnénk valóban gondozásmentes növényt a kertbe, akkor az alapfaj a legjobb választás. A ragacsos, piros terméshúst a madarak nagyra értékelik, ám nem egyszerű feladat eltakarítani a járdákról, járművekről, jobb erre már a telepítéskor gondolni.Nehezebb feladat azoknak a fáknak a feltérképezése, amelyek lombja nem borítja teljes sötétségbe a talajt, és a fű vagy más árnyéki talajtakarók meg tudnak élni alattuk. Ilyen fafajt a hazaiak között nehezen találunk, és az idegen honos díszfák között is ritka.
A melegkedvelő, gyors növekedésű selyemakác jó megoldás lehet, hiszen ernyőszerű lombozatával nagy területet beárnyékol, és szép, rózsaszín virágokat nevel. Mindeközben apró levélkékből összetett levelei között foltokban átjut a napfény. Szubtrópusi származású növény, emiatt a kemény fagyokat – különösen fiatalkorában – nem viseli el.Hasonló célokra alkalmas lehet az őshonos (és védett) lisztes berkenye is, amely lassú növekedésű, alacsony fa, széles, szabálytalan koronával. Jól tűri a Hegyvidék meszes talaját és a szárazságot is, így nem állítja sok feladat elé a kertészt. Ősszel érő piros bogyói csinos díszei a fának, és kedvencei a kert madarainak.
A faültetés körültekintést igényel, mivel hosszú időre szóló döntés. Az előző évek tapasztalatai alapján bizonyosnak látszik, hogy vannak olyan kerti növények, amiktől hosszú távra el kell búcsúznunk. A klímaváltozás ma még részben ismeretlen és megjósolhatatlan hatásai miatt nehéz megmondani, melyik fajok lesznek a következő évtizedek túlélői, nyertesei. Ha biztosat nem is tudunk, mindenképpen érdemes törekedni a legellenállóbbak kiválasztására, hogy a legjobb eséllyel indulhassanak növekedésnek.

(Barta)