Új zöld tető a Testnevelési Egyetem garázsbejáratán

A végéhez közeledik a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem Dr. Koltai Jenő Sportközpontjának nagyszabású fejlesztése. Erről tanúskodnak a pálya gyepén forgolódó fűnyírók és a virágba boruló zöld tető is, amely a kerületi építési előírásokat követve kapott helyet a Hegyalja útról nyíló mélygarázs lejáratának rézsűs tetején.
Az elültetett pozsgások láthatóan jól érzik magukat a keleti kitettségű helyen, mert gyorsan összefüggő borítást értek el, és virágzásba kezdtek. A leggyakoribb fajok az őshonos varjúhájak és kövirózsák, amelyek kifejezetten kedvelik a sekély termőrétegű élőhelyeket, ahol a domborzati viszonyok miatt az esővíz is könnyen elfolyik. Ugyanezek a körülmények a legtöbb gyomnak nem optimálisak, ezért nem is látunk sok kéretlen jövevényt a húsos levelek között.A taposást viszont nem viselik jól az extenzív tetőkert növényei, emiatt az illetéktelen – és tudatlan – vendégektől korlát védi a kertet. Minden adottság rendelkezésre áll tehát, hogy a belvárosból hazafelé tartó gépkocsik és buszok utasai sokáig legeltethessék a szemüket az új tető szokatlan, sárgászöld tónusú látványán.
A pozsgások – idegen szóval szukkulensek – sajátos módon alkalmazkodtak a szárazsághoz. Testükben olyan sejteket nevelnek, amikben híg oldat formájában tárolódik a nedvesség. A fizika oldatokra vonatkozó törvényei miatt ez a módszer arra nem jó, hogy a növény gyökerei az utolsó vízmolekulákat is felszívják a szinte száraz talajból, de a pozsgásoknak erre nincs is szükségük. Ők okosan gazdálkodnak az esőzések idején feltöltött raktárkészletekkel, és nem engedik távozni a vizet a fotoszintézishez kapcsolódó párologtatás során. Nappalra ugyanis becsukják a gázcserenyílásaikat, rafinált biokémiai módszerrel csapdába ejtik a napfényt, és a légcserét (szén-dioxid-felvételt és oxigénleadást) éjszakára halasztják, amikor hűvösebb és nedvesebb a levegő, kevésbé szárad ki a növény. Legismertebb képviselőik a Amerikában honos kaktuszok.Az Óvilágban, azaz nálunk őshonos pozsgások nem a törzsükben, hanem húsos leveleikben tárolják a csapadékvizet, de kinézetüktől eltekintve pontosan úgy működnek, mint a vadnyugati rokonok, és sikeresen átvészelik a forró, száraz periódusokat. Ez a tulajdonságuk valószínűleg egyre nagyobb versenyelőnnyé válik, ahogy az éghajlat változása következtében hosszabbodnak majd a meleg, száraz nyarak.
A sportpálya teteje így évtizedeken keresztül élhet és virulhat rendszeres kertészeti beavatkozás nélkül is. Nemcsak látványosság, hanem oxigént termelő, port megkötő és vizet visszatartó zöld felület, amely az épületet is óvja a fokozott hőingástól és más kedvezőtlen környezeti hatásoktól.

B.