Szobrot kapott a kommunista diktatúra négy mártírja

Márton Áron római katolikus püspök, Boldog Jerzy Popiełuszko római katolikus pap, a lengyel ellenzék közismert alakja, Boldog Romzsa Tódor munkácsi görögkatolikus püspök, valamint Esterházy János politikus, a csehszlovák parlament magyar képviselője kapott szobrot szakrális környezetben, a zugligeti templommal szemközti Szent Család parkban. A kommunista diktatúra négy áldozatának emlékművét a Nemzeti Művelődési Intézet ajánlotta fel a Hegyvidéki Önkormányzatnak.

„A kommunista diktatúra krimibe illő módon pusztította el a mártírokat. A diktatúra kiszolgálói hús-vér emberek voltak, ahogyan a mártírok is” – fogalmazott a szoboravató ünnepségen Pokorni Zoltán polgármester, aki személyes emlékeit is felidézte: Gdańskban és Varsóban még látta, milyen nagy szerepe volt Jerzy Popiełuszko prédikációinak, és aztán a halálának, vértanúságának az egész szolidaritási mozgalom, sőt a lengyel rendszerváltás történetében.

„Az emberi gonoszság nem a múlt köde. Nem a történelem távoli zugában van, nem szabadultunk meg tőle mindörökre. Sajnos benne van az emberi lélekben” – figyelmeztetett a polgármester. Minden egyes korosztály feladatának tartja, hogy felépítse magában az ellenállást, a védfalat a gonoszsággal szemben, akár Márton Áron, Esterházy János, Jerzy Popiełuszko vagy a mai Ukrajna területén megölt Romzsa Tódor történetének újramesélésével. „Nem a történelem, hanem a jövőnk érdekes – tette hozzá –, és azért kell ezeknek a szobroknak itt állniuk, hogy a jövőnket féltsük.”

Novák Irén, a Nemzeti Művelődési Intézet ügyvezetője arról beszélt, hogy a négy egyházi vértanú az áldozatával reményt és hitet adott a gyötrelmes elnyomások idején. Példájuk ma is azt hirdeti, hogy az embertelen eszmék, a lélektelen pusztító hatalmak legyőzhetők, az emberi nagyság felülkerekedik az elnyomáson, és erkölcsi győzelmet arat. Meggyőződése, hogy „a hitüket rendületlenül védelmező és a közösségért életüket áldozó vértanúk ma is éppúgy bátorságot és reményt adnak nekünk, mint ahogy tették ezt százezreknek a nehéz időkben”.

A négy egyházi vértanú szobrát Bodor György, a zugligeti Szent Család-templom plébánosa áldotta meg, ezt követően Pokorni Zoltán polgármester és Fonti Krisztina alpolgármester helyezte el az önkormányzat koszorúit. A corten acél posztamensen álló, bronz portrészobrokat a Kossuth-díjas Mihály Gábor szobrászművész készítette Mihály Anna képzőművész és Laczik Csaba szobrászművész közreműködésével.

*

Márton Áron (1896–1980), az erdélyi katolikus egyház püspöke a második világháború idején bátran felemelte szavát a zsidók deportálása ellen, később pedig a magyar kisebbség jogaiért, a vallás- és lelkiismereti szabadságért harcolt. A román kommunista hatalom nem nézte jó szemmel a tevékenységét, ezért 1949-ben letartóztatták. Két évig vizsgálati fogságban volt, majd tíz év szigorított fegyházra és életfogytiglani kényszermunkára ítélték. 1955-ben szabadlábra helyezték, de népszerűsége miatt szabadulása után egy évvel háziőrizetbe került. Tizenegy évig, 1956–1967-ig nem hagyhatta el a gyulafehérvári püspöki palotát.

Boldog Jerzy Popiełuszko (1947–1984) lengyel katolikus pap a varsói Kosztka Szent Szaniszló egyházközség káplánjaként prédikált. A fennálló szocialista rendszerrel szemben megalakuló tömegmozgalom, a Szolidaritás híve volt. Miután az államhatalom úgy ítélte meg, hogy veszélyessé vált, 1984. október 13-án egy megrendezett autóbalesettel tört az életére. Ez meghiúsult, ezért néhány nappal később, október 19-én elrabolták, agyba-főbe verték, megkötözték, végül egy lábára kötött kővel a Visztula folyóba dobták. A gyilkosság egész Lengyelországban felzúdulást váltott ki, személye a rendszer elleni megmozdulások egyik jelképévé vált. 2010-ben avatták boldoggá.

Boldog Romzsa Tódor (1911–1947) munkácsi görögkatolikus püspök 1944-től a szovjet vallás- és egyházüldözéssel szembeni békés ellenállás fontos alakjává vált. Határozottan elutasította a Rómával való egység megtagadását és a Pravoszláv Egyházba való áttérést, kitartásra és egységre szólítva papjait és híveit. Ellenálló tevékenysége miatt 1947-ben – Hruscsov, az akkori Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára kérésére – Sztálin engedélyezte titkos likvidálását. Munkácsi rendőrök két falu között vasdorongokkal a lovaskocsijára támadtak. A főpap súlyosan megsebesült, de nem halt meg, ezért a kórházba szállítását követően, még aznap egy ügynök méreginjekcióval végzett vele. 2001-ben avatták boldoggá.

Esterházy János (1901–1957) a csehszlovák parlament képviselőjeként a magyarság jogfosztottságának megszüntetéséért küzdött. Az első bécsi döntést követően is Szlovákiában maradt, az ott rekedt magyarokkal vállalt sorsközösséget. 1944-ben zsidókat, lengyeleket és más üldözötteket bujtatott, segítette a menekülésüket. A második világháború után a szlovák kormány, koholt vádak alapján, mint „háborús bűnöst” kiadta a Szovjetuniónak. Egy évig a moszkvai Lubjankában tartották fogva, majd egy szibériai munkatáborba hurcolták.

Távollétében, 1947-ben a szlovák bíróság halálra ítélte Esterházyt, de 1949-ben, amikor a szovjetek kiadták a csehszlovák hatóságoknak, büntetését elnöki „kegyelemből” életfogytiglanra változtatták. Csehszlovákia majdnem minden börtönében raboskodott, a fűtetlen zárkákban egyre betegebb lett. Amnesztiakérelmeit azzal az indokkal utasították el, hogy átnevelése egyelőre nem érte el a célját, mivel „még ragaszkodik a régi megrögzött elképzeléseihez, azaz a katolikus valláshoz és az igazság győzelmébe vetett hitéhez”. 1957-ben a morvaországi Mírov börtönében halt meg. A Vatikán 2018 novemberében engedélyezte boldoggá avatási eljárásának megindítását.

z.