„Hegyvidék, én így szeretlek!”

Verőfényes napsütés, harsogóan zöld pázsit, vidám gyerekzsivaj, frissen sült finomságok illata és temérdek programlehetőség. Idilli miliő fogadta azokat, akik szombaton kilátogattak a MOMkult kertjébe.
„Amikor önökre, idősekre, fiatalokra, kisgyerekes családokra nézek, hálát érzek a szívemben. Nemcsak azért, mert minket választottak ezen a szép nyár eleji napon, persze ezért is. De sokkal inkább azért vagyok hálás, hogy az elmúlt évek és a jelen megpróbáltatásai, félelmei ellenére is itt lehetünk, együtt lehetünk. Biztonságban, a MOMkult kertjében és a Sirály sétányon. Hálás vagyok, hogy önfeledt, mosolygó gyerekeket látok. Túlzásnak tűnhet, amit mondok, de úgy gondolom, nem az, amikor néhány száz kilométerre innen valódi fegyverekkel valódi háború zajlik. Mi itt, Magyarországon és a Hegyvidéken szerencsére békében élhetünk” – fogalmazott a kétnapos Hegyvidéki Nyár megnyitóján Fonti Krisztina alpolgármester.Arról is szólt, hogy most először rendezi meg az önkormányzat ezt a programot, amely azonban nem előzmény nélküli. „Hegyvidéki Napok, Hegyvidéki Piknik, Kutya jó nap, Gesztenyenap, Hegyvidéki Ősz, Adventi vásár – csakhogy néhányat említsek az elmúlt évek jelentős kulturális eseményei közül, amelyeken sokan a jelenlevők közül is részt vettek – sorolta az alpolgármester, aki felidézte, hogy az egykor nagyszabású rendezvények mára meghittebb, családiasabb programokká váltak. – Persze ez nem teljesen saját döntés volt, a körülmények is alakították. Először a koronavírus szólt bele drasztikusan az életünkbe, oly módon, hogy sok minden, amit korábban természetesnek vettünk, megváltozott. Két évig – kis túlzással – nem maradt más, csak a család, a biztonságosnak vélt négy fal és a természetjárás. Bezártak az intézmények, elmaradtak a várt és népszerű programok, a közösségi élet a világhálóra költözött. Nem volt könnyű, de alkalmazkodtunk, és átvészeltük ezt az időszakot. Megváltozott szokásokkal tértünk vissza a hétköznapokba. Elfogadtuk és megtapasztaltuk, hogy a meghittség, a kisebb tér, a kevésbé hangos programok ugyanolyan tartalmas szórakozást adhatnak, mint a fesztiváljellegű, grandiózus rendezvények.”
Fonti Krisztina arra is kitért, hogy a járványt követően szinte rögtön kitört a háború a szomszédunkban. „Ismét olyan történések, amik felborították a mindennapi életünket… Megint valami olyan, amiről korábban csak a legidősebb nemzedékeknek volt tapasztalata; nekünk, hála istennek, nem. Tudom, furcsa, hogy ezen a családi rendezvényen nem csak vidám mozzanatokat idézek fel, de fontosnak tartom, hogy a nem várt történésekről is szóljak. Adjunk hálát azért, hogy itt lehetünk békességben és biztonságban! Vigyék hát haza a Hegyvidéki Nyár vidám pillanatait és a legnagyobb értéket, a jövőnk zálogát: a gyermekek mosolyát” – zárta gondolatait az alpolgármester, aki ezután Czeller Gáborral, a Magyar Biokultúra Szövetség elnökével közösen az ökopiacon árusító termelők által felajánlott, a saját termékeikből összeállított biokosarakat adott át a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthonának, Óvodájának és Általános Iskolájának.
„Nézzétek, elrabolták az alpolgármestert!” – kiáltott fel a közönség soraiban egy kislány. A kosarakat éppen átadó Fonti Krisztinát ugyanis hirtelen kézen fogta egy ötévesforma kisfiú, és egyszerűen „elvitte”. Egy közeli asztalkához ültek, ahol beszélgetésbe elegyedtek.„Nagyon szeretem a gyerekeket, nem döbbentem meg. Nem akarta elengedni a kezemet, persze nem is ellenkeztem. Megjött az étvágya a friss zöldségekből és gyümölcsökből álló biokosaraktól. Azt akarta, hogy közösen együk meg a finomságokat, de mondtam neki, hogy másoknak is hagyni kell belőle, így végül abban maradtunk, hogy a közös lakomát későbbre tesszük, mert kezdődik a koncert. Jót beszélgettünk, nagyon aranyos volt” – árulta el lapunknak Fonti Krisztina.
Hasonlóan kedves, mi több, varázslatos pillanatokból később sem volt hiány. A színpadon Balogh Melinda és Bősze Tamás Jean-Pierre teremtett zenei világot Tündér Ilona és Árgyélus széphistóriájához. Moldvai, gyimesi, gyergyói és kalotaszegi dallamok szárnyán repülhettünk a mesék világába, ahol egy nagyon fontos dolgot is megtanultunk.
„Tündérek léteznek, nézzetek csak körül, itt is sokan vagytok! És persze Árgyélusok is léteznek, ők is itt vannak. Ne feledjétek: az igazi szerelemhez nem kell más, csak egy szép almafa. Kívánom nektek, hogy legyetek olyan szerencsések, mint Árgyélus és Tündér Ilona!” – mondta a lakodalmi menet végén Balogh Melinda, vagy ahogy a kicsik megismerték, Tündér Ilona.
A mesébe illő kalandok a koncert után sem értek véget. Az ArcPiktor Műhelyben a gyerekekből virágtündéreket, pillangókat, mesebeli állatokat, királyfit, igazi rajzfilmhősöket varázsoltak, míg a Tündérhaj szobrászműhelyben virágfrizurák, virágdíszes, koszorús hajköltemények, hajfonatok készültek. A nap végén pedig a Sirály sétány várta a görkorizás szerelmeseit.„Szinte minden kerületi rendezvényre ellátogatunk, korábban a Hegyvidéki Napokat is végigbuliztuk – mondta mosolyogva Horváth Emese, aki a kisfiával és a férjével érkezett. – Most is fantasztikusan érezzük magunkat, igazi családias program a mai. Nagyjából tizenöt évvel ezelőtt volt korcsolya a lábamon, ahhoz képest egész jól megy. Azért vicces hallani olyan dalokat, amik anno toplistás slágerek voltak, ma viszont retrónak számítanak. Jó érzés anyaként, a fiammal együtt újra átélni a régi szép időket! Ezért imádok itt élni. Hegyvidék, én így szeretlek!”

*
Hogyan lehet vasárnap is megtölteni a MOMkult kertjét? Nos, játékkal, zenével és megannyi csodával, amik nemcsak ámulatba ejtenek, hanem a fantáziát is megmozgatják – a gyerekekét és a nagyobbakét is.
Kedvcsinálónak mindjárt ott volt az önállóan és társaságban egyaránt jó mulatságnak ígérkező Plüssmacivarró workshop. A Maciművek jóvoltából bárki elkészíthette a saját plüssmackóját.„Kettőt is csináltam, egyet magamnak, egyet pedig a kishúgomnak. De ez titok!” – mondta Lilla, hogy aztán gyorsan átüljön a szomszédba, ahol egyedi pecsétet lehetett készíteni. „Kell a pecsét a macimnak, hogy ő is kapjon valamit” – jelentette ki komolyan, majd gyorsan hozzátette, hogy egyébként sincs ideje, még szeretne társasozni a játszóházban, aztán körhintázni, mert az már tavaly is nagyon tetszett neki. „A körhinta arra való, hogy egy kicsit megszédítse a gyerekeket és az anyukákat” – mondta nevetve a faalkalmatosságot forgató Porkoláb Antal.
Lillától tehát elköszöntünk, a fenntartható játékoktól viszont korántsem. A Kezes-lábas játszóházat kitaláló Bíró Szabolcs egyetemi tanár, gépészmérnök ugyanis megint elhozta egyedi roncsbringáit a Hegyvidékre. Kerékpározni ugyan nem lehet velük, tekerni viszont annál inkább, így lehet működtetni a markolót, a kazettás magnót vagy az ötletes ügyességi játékokat. „A környezettudatosságra igyekszünk nevelni a gyerekeket, és arra, hogy nem kell minden játékhoz elektromosság” – magyarázta Várhegyi Roland.A roncsbiciklik sok mindenre jók, zenélni azonban nem tudnak. Ez nem is baj, mert erre ezúttal a Zenebatyu, pontosabban Sőnfeld Mátyás pszichopedagógus, zeneterapeuta vállalkozott saját készítésű ökohangszereivel.
Kiderült, hogy akár három szívószálból és egy gumikesztyűből is készülhet skót duda, egy rossz gáztartály tetejéből pedig kiváló ütőhangszer fabrikálható. Ráadásul nemcsak néhány hangot lehet rajtuk megszólaltatni; egy fakanál és egyetlen kifeszített gumi segítségével rockgitárhangon a Smoke on the Water is felcsendült a bemutatón.
„Minden rezeg, mindenből tudunk hangot csiholni, és játszani rajta. Ezért az a Zenebatyu jelszava, hogy minden hangszer! Legutoljára egy ajtóhárfát csináltam, amivel akár a szellemeket is elijeszthetjük” – avatott be minket Sőnfeld Mátyás.Az ökohangszerek kapcsán nem hittünk a fülünknek, Rolando műsorát nézve pedig néha a szemünknek sem. A bűvész ismét kitett magáért, és látványos mutatványokkal szórakoztatta hálás közönségét. Közben a tréfálkozás sem maradt el, amit a varázslásba bevont gyerekek nagy nevetésekkel honoráltak. „Valójában nincs semmi megmagyarázhatatlan – mondta Rolando –, trükkök vannak, és figyelemelterelés. Mindig azt mondom, hogy a varázslat maga az előadás hangulata és az élmény. Ezek valóban elvarázsolnak.”
Rolandónál a többi között kiderült, hogyan lehet lenyelni egy kétméteres lufikígyót, vagy eltüntetni nyom nélkül a vizet a másik fején egyensúlyozott pohárból. Innen már csak egy lépés volt – szó szerint is, a MOMkult kertjében – saját magunk eltüntetése. Erre adott lehetőséget néhány perc erejéig a szabadulószoba, amiben azért szerencsére a végén mindenki megtalálta a kijáratot.Az, hogy ez mennyi idő alatt sikerült, valamelyest az intelligenciától is függött, aminek a mértékét akár azonnal meg is ismerhették az érdeklődők a Mensa HungarIQa interaktív foglalkozásain. A szervezet célja, hogy összefogja a magas intelligenciájú embereket, tekintet nélkül a korukra, nemükre, származásukra vagy társadalmi helyzetükre. Képviselői ezúttal ördöglakatokat hoztak a Hegyvidékre – ezek kinyitása már utalhat arra, kinek mekkora az intelligenciaszintje.
Míg a kertben inkább az aktív szórakozáson volt a hangsúly, a Sirály sétányon pihentetőbb programok várták a vendégeket. Elsőként Katona Csaba sörkóstolással egybekötött sörtörténeti előadását hallgathattuk meg, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa egyfajta társadalom- és kultúrtörténeti stand-uppal szórakoztatta a közönséget.Elmondta, hogy Magyarországon az alulról erjesztett pils és lager típusú sörök a legnépszerűbbek – előbbiben több a komló –, míg az angolszász területeken a felső erjesztésű sörök (IPA, EPA, APA) divatosak. Pécsen 1848-ban Hirschfeld Sámuel bonyhádi kereskedő nyitotta meg a ma is működő sörfőzdét, de amúgy Közép-Európában a legtöbb sörgyárat német emberek alapították, és ez igaz Magyarországra is. Például az egyébként Schwechatból származó Dreher család 1854-ben épített pesti sörgyára elődjének létrehozása Peter Schmidt nevéhez fűződik. A világhírű Pilsner Urquell cseh sört pedig valójában Josef Groll bajor sörmester indította el hódító útjára. Katona Csaba lerántotta a leplet a közismert „borra sör meggyötör, sörre bor mindenkor” magyar mondásról is: valójában a bor savas, a sör viszont lúgos, ezért ittak az emberek borozás után egy kis sört is.A Falfirka-felolvasáson Megyeri Annamária a legújabb mesekönyvéből olvasott fel tangóharmonika kíséretében. Elhangzott, hogyan születik mese a kertről, és hogyan kertészkedjünk a legkisebbekkel. Nagy sikert aratott a QuizNight – Szabadtéri kocsmakvíz is, amin mások mellett megtudtuk, egyszerű oka van, hogy A dzsungel könyvében Balunak hívják a medvét: a medve hindi nyelven balu.
A nap második felében a zene játszotta a főszerepet. Fellépett a Duckshell és a Parno Graszt, míg a Sirály sétányon késő estig szólt a Labek & Chrobak DJ setje, a táncoslábúak legnagyobb örömére.

BM–MM