Ének az esőben a Normafánál

Mindenki ismeri a Singing in the Rain, azaz Ének az esőben című örökzöld slágert, amely így kezdődik: „Ének az esőben, ó, nincs is jobb dolog”. Aztán később a folytatása: „Az eső rám csorog, de én boldog vagyok”. Nos, ha eső nem is érte a második alkalommal meghirdetett országos dalos találkozó fellépőit a Normafánál, az biztos, hogy mindannyian boldogan énekeltek. Olyannyira, hogy még az Anna-rétet betakaró köd is oszlani látszott, és arra a néhány percre úgy tűnt, nem is annyira kibírhatatlan az egyébként igencsak komisz időjárás.
A Gennaro Verolino iskola és a Fekete István iskola egy évvel ezelőtt közösen alapított kórusa a mostoha körülmények ellenére ugyanúgy dallal köszöntötte a természetet, ahogy 1863-ban a dalárdák tették a soproni Dalos-hegyen. Ez utóbbi eseményről egy emlékkő is tanúskodik, valamint az a száz esztendő, amíg megünnepelték a hagyományt. Aztán néhány évtized csend következett, hogy a soproni erdészek és az Árnika Erdei Iskola 1998-ban ismét énekhanggal töltse meg a Dalos-hegyet. A madarak és fák napja alkalmából több száz gyerek ünnepelte akkor az erdőt és a tavaszi megújulást.
Budapesten 2014-ben a Hármashatár-hegyen zendült fel az ének az Erdő Ajándéka Erdei Iskola jóvoltából, majd az erdei dalos találkozó 2022-ben a Normafánál folytatódott, és vált egyúttal országos közösségépítő mozgalommá. Tavaly már több mint 28 ezren, főként óvodások és iskolások énekeltek egyszerre a madarak és fák napján délelőtt 10 órakor, és élték ét az erdei dalolás különleges erejét.
Az idén sem történt ez másképpen, az Ének az erdőben elnevezésű programhoz – a múlt évhez hasonlóan – több kerületi iskola csatlakozott. A rossz időjárás miatt azonban végül csak a Gennaro Verolino és a Fekete István iskola közös kórusa jött el, és énekelt az esőben.Az őket köszöntő Fonti Krisztina alpolgármester úgy fogalmazott, hogy az erdő maga a zene. A madarak éneke, a fák zúgása, a szél és a vizek hangja, a vadak nesze mind-mind egy szólama ennek a megismételhetetlen dalnak. Az alpolgármester meggyőződése szerint a madarak és fák napja kiváló alkalom arra, hogy elhozzuk a magunk zenéjét az erdőbe. Ebben segít a dalos találkozó, ami összekapcsolja az embereket a természettel. A kapocs a közös éneklés öröme, ezt az ajándékot nyújtjuk át az erdőnek, hálából mindazokért a csodákért, amiket a természet ad nekünk.
Az előzetes jelentkezések alapján hét ország 430 helyszínén mintegy 33 ezren énekeltek ugyanabban az időpontban. „Nincs ennél ékesebb bizonyíték arra, hogy a zene, a dal határok nélküli, összeköt embereket, nemzeteket, akkor is, ha más nyelveken beszélnek” – mondta Fonti Krisztina, majd felelevenítette, egyben elérendő célként mutatta be Kodály Zoltán gondolatát, amely szerint az erdei éneklés akkor lesz igazi ünnep, ha a dalt a hétköznapok részévé tesszük.
Egy nagy lépés a Hegyvidéken már biztosan történt ebbe az irányba, hiszen a közös kórus mostani erdei fellépése egyfajta debütálás is volt. „A Fekete István iskolával közösen Hegyvidéki Dalolók néven alapítottuk meg a kórust tavaly szeptemberben, mert úgy gondoltuk, együtt szebben tudunk énekelni. Azóta minden héten egyszer külön, valamint havonta egy alkalommal közösen tartunk próbát” – beszélt a kezdetekről Osztián Doris, a Gennaro Verolino iskola igazgatója. Örömmel tette hozzá, hogy senkit sem kellett nógatni, a diákok körében rendkívül népszerű a közös éneklés.
Sokan jelentkeznek a kórusba, és mindenkit szívesen fogadnak. A gyerekek folyamatosan fejlődnek, egyre több művet ismernek meg. A Bodzavirágdalt, a Kis kece lányomat és a Nyit már a gyöngyvirágot elő is adták most a Normafánál, a jelenlévők legnagyobb örömére.

MM.