Klímastratégia – a változtatáshoz mindenkire szükség van!
Villámárvíz, orkánerejű szél, hőségrekordok. Évek óta halljuk, olvassuk a klímával foglalkozó szakemberek figyelmeztetéseit. Napjainkban is a májusi esők okoznak komoly problémákat több helyen a világban, mégis hajlamosak vagyunk bagatellizálni a klímaváltozás tényét. Tavaly perzselő hőség és vízhiány terhelte a nyarunkat, erre a jövőben is egyre gyakrabban számíthatunk. A megelőzéssel és a kedvezőtlen hatások mérséklésének lehetőségével mindannyiunknak és a településeknek egyenként is foglalkozniuk kell. A változás reményéhez szükség van a szakemberek által kidolgozott és a Hegyvidéki Önkormányzat által nemrég elfogadott klímastratégiára, valamint a széles körű együttműködésre is. Mindenkinek tennie kell azért, hogy szűkebb környezetünk továbbra is az a kedvelt, zöld menedék maradhasson, amilyennek megszerettük!
Európában is egyedülálló kezdeményezés részeként immár öt éve folyik egységes módszertani keretek között klímastratégiák létrehozása több száz hazai településen. A KEHOP pénzügyi támogatása mellett éppen a XII. kerületben működő Klímabarát Települések Szövetsége dolgozta ki azt a módszertani hátteret, ami a legkisebb településektől a nagyvárosokig bizonyította használhatóságát – mondta el lapunknak dr. Pálvölgyi Tamás egyetemi docens, a hegyvidéki klímastratégia kidolgozásában kulcsszerepet vállaló szakértő.
Ezek után nem meglepő, hogy a Hegyvidéki Önkormányzat is felismerte, hogy a „főváros tüdejének” fenntartójaként kiemelt felelősséggel bír ezen a téren, és döntést hozott az egyébként önkéntes feladat elvégzéséről. Így készült el a most elfogadott klímastratégia, amely három alapvető tartalmi részből áll.
Az első fejezet az üvegházhatású gázok – közülük is kiemelkedő módon a szén-dioxid – kibocsátásának csökkentésére vonatkozó intézkedési lehetőségeket foglalja össze. Ez a már korábban elkészített állapotfelmérésre épül, amelyet a „Fenntartható energia- és klímaakcióterv” (SECAP) tartalmaz. Az üvegházhatású gázokról készült leltár azonban nem csak az önkormányzati kibocsátásokat veszi sorra, amikre a stratégiának ráhatása lenne.
A klímastratégia sajátossága, hogy az önkormányzat fogadja el azt, de az intézkedések más szereplőket (is) érintenek. Nem meglepő módon a XII. kerületben a legnagyobb kibocsátó a lakossági fűtés, jellemzően földgázhasználattal. Jelentős a nem önkormányzati irodaházak, bevásárlóközpontok, valamint az állami egészségügyi és oktatási intézmények kibocsátása is. A képzeletbeli dobogó harmadik fokán szintén egy lakossági forrás, a közlekedés, azon belül is a gépkocsiforgalom áll.
Mindezekre az önkormányzatnak viszonylag kevés ráhatása van, a saját tulajdonában és kezelésében lévő épületek ambiciózus fejlesztése pedig már zajlik. A megtakarításokat célzó energetikai korszerűsítések mellett az intézmények napelemekkel történő ellátásában is jelentős lépések történtek.
A dokumentum második fejezete a Hegyvidéknek a klímaváltozás hatásaira történő felkészüléséről és az ahhoz történő alkalmazkodásáról szól. Kiemelést érdemel a kerület sűrűn lakott, „belvárosias” része, amely erősen érintett a nyári hőhullámok idején, ráadásul a nagy forgalom miatt gyakran rossz itt a levegőminőség is.
Hasonlóan sürgető probléma a villámárvíz-kockázat, aminek az esetében kettős kihívással kell szembenézni. Egyrészről tavaly megtapasztalhattuk, milyen mértékben szükségünk van minden csepp vízre, másrészről a hirtelen érkező, nagy intenzitású csapadék komoly kárveszéllyel jár, ha pedig sikerül a csatornahálózaton levezetni az esővizet, akkor azt néhány perc alatt el is veszítjük! A kerületben kiépítés alatt álló mikrovíztározók érdekes kísérletet jelentenek az alkalmazkodás terén, ami a kettős probléma kezelésére adhat előremutató választ.
Szintén az alkalmazkodás tárgyköréhez tartozik a „zöld tüdő” megóvása, azon belül is az erdők, kertek, parkok védelme és lehetőség szerinti fejlesztése. A faállomány kapcsán egyszerű lenne kizárólag fásított területekben gondolkodni, de legalább ilyen fontos a zöld felületek összetétele, klímaállékonysága, minősége, növényvédelmi ellenálló képessége is. Többszörös optimalizációs feladat előtt állunk tehát, ha azokat a fajokat és fajtákat keressük, amik eleget tesznek ennek az összetett követelménynek.
Ezeknek az elvárásoknak igyekeznek megfelelni a XII. kerületi beruházások (például a Normafa-rehabilitáció), amikor a fejlesztések a fővárosi rekreációs turizmus és a páratlan természeti értékekre irányuló természetmegőrzés között egyensúlyoznak. Az alkalmazkodással kapcsolatban a klímakutató kitért a hegyvidéki polgárok érintettségére is, hiszen a kerületi kertekben gyakran látható, intenzíven öntözött gyepeknél sokkal jobban tűrik a klimatikus stresszt a természetközelibb kertek, amelyek fenntartása jóval kevesebb erőforrást is igényel.
A klímastratégia harmadik szakasza a szemléletformálás szükségességére hívja fel a figyelmet. Az óvodai, iskolai kampányok (rajzversenyek, fotópályázatok) eredményei nehezen mérhetők, lassú folyamatok, ugyanakkor nem lehet eléggé hangsúlyozni a fontosságukat, mert a klímatudatos gondolkodás és döntés mindig fejben és szívben születik meg. Kiemelkedő helyi példa az évek óta rendszeresen megtartott Klímabarát Esték előadás-sorozat, vagy éppen a pandémia idején életre hívott Hegyvidéki Épületfenntartói Fórum, amely az energetikai fejlesztések, pályázati lehetőségek, jó gyakorlatok, értékes tapasztalatok cseréjének hatékony színtere és sok – mindannyiunk számára hasznos – fejlesztés kiindulópontja lett.
A klímastratégia tehát önmagában nem megoldás, csupán az eszközöket és a lehetőségeket összegző dokumentum. A végrehajtása és a település élhetőségének megtartása, fokozása minden városlakó közös feladata.
(Barta)