A Lívia-villa története
Újra megnyílt a klasszicista stílusú Lívia-villa a Svábhegyen. A Budapest 100 építészeti-kulturális fesztivál keretében meg is lehetett tekinteni az épületet, ez alkalomból különleges helytörténeti séta és előadás várta a látogatókat. A villa történetét Szádvári Lídia és Schneider-Bánfalvi Tamás anyaggyűjtésére, a Budapest Főváros Levéltára adataira és különböző kutatásokra támaszkodva elevenítjük fel.
A Lívia-villát igazából Kraits-villának kellene hívni. A villák ugyanis régen általában az építtetőről kapták a nevüket, ezt pedig Kraits János tabáni mészáros mester készíttette 1845–46-ban. (A stílusa alapján sokan Hild Józsefnek tulajdonítják a tervezési munkát, de ennek sem az építészeti terveken, sem a műemlékvédelmi dokumentációban nincs nyoma, így valószínűleg csak feltételezés.)
Az építés pontos évszámát nem tudjuk, de mivel Jancsó József 1846-ból származó térképén már jól látható, valószínűleg 1845-ben készült el. Akkor azonban még nem úgy nézett ki, mint jelenleg, csak a mai négy dór oszlop és portikusza szélességében állt, a két szélső nagyszoba később épült hozzá.
Az épület kertjében lévő hatalmas, öreg szőlőprés a környék szőlészetének egyik ékes bizonyítéka. Ezen olvasható a „J1873K” felirat, amiből a JK feltehetően az első tulajdonos, Johann Kraits, azaz Kraits János monogramja lehet. Ugyanakkor 1873-ban már nem az ő birtokában állt a villa.
Kraits üzlete tönkremehetett, mivel 1853-ban a házat elárverezték. Burger Frigyes Dávid szerezte meg, tőle később a felesége örökölte, aki az 1870-es évek elején Rózsaági Antal írónak adta el. 
A levéltári adatok szerint Rózsaági 1873-ban tervet készíttetett a bővítésére, ami a következő években meg is történt. Ekkor nyerte el a most ismert formáját, a klasszicista oszlopokkal és a kétoldali szobákkal. A két oldalsó bejárat későbbi bővítmény.
A térképeken több épület is látható, így egy istálló, gazdasági épület és présház is. A villa előtt szép kert terült el, amelyhez tökéletesen illett a főbejárat. Rózsaági Antalnak bizonyára komoly tervei lehettek, mert több építkezésbe is belevágott. Mivel azonban 1876-ban Kassára, majd 1878-ban Aradra ment tanítani, az „elárvult” házat végül eladta Milassin Vilmosnak és feleségének, Pósa Hortense-nek.
1878-tól 1912-ig a Milassin családé volt a villa, amelyet ők neveztek el 1875. április 21-én született Milassin Lívia Leopoldina Alvine lányuk után Lívia-villának. Azt nem tudni, hogy ez pontosan mikor történt, annyi bizonyos, hogy az 1880-as években a lapok már így említették. (A névadó hosszú életet élt, 1968-ban hunyt el.)
Milassin Vilmos ügyvéd volt, emellett több újság szerkesztője és tulajdonosa, köztük a Hölgyek lapjáé is. Családja csak kezdetben élhetett nyaranta a Lívia-villában, mivel később szinte minden évben szerepelt a lapok apróhirdetései között, hogy kiadók az épület lakásai. Az építészeti tervek tanúsága szerint 1883-ban készült egy apró toldalék a villa hátuljához, amely konyhaként funkcionált. A Milassin család emeltette a fűrészelt fatornácos Mária-villát is, amely a Lívia-villa közelében épült fel 1883-ban, Szabó Lajos tervei szerint.
Szinte biztos, hogy Mikszáth Kálmán is a Lívia-villában szállt meg 1896-ban, amikor meglátogatta a környék híres lakóját, Jókai Mórt. Mikszáth sokszor vendégeskedett Jókai otthonában, jelen volt szinte az összes fontos társasági eseményen. Azért, hogy ne kelljen állandóan kiutaznia a Svábhegyre, nyaranta üdülőt bérelt a – Jókaiéhoz közeli – villában.
Az épületet több helyen is hirdette a Milassin család 1896-ban: „Svábhegyen Lívia-villában bútorozott szép lakás konyha, veranda, kerttel 250 forintért kiadó. Bővebbet ugyanott vagy Üllöi-út 23. Milassin Vilmosnál.” (Budapesti Hírlap, 1896. július 5.). Később, kisebb módosításokkal, egészen 1912-ig, például így: „Svábhegyen városkúti megállónál, Lívia-villában, nagy külön villa, öt szoba, konyha, egy veranda fürdőszoba, két, esetleg három-szobás lakás, veranda, külön kertrésszel, teljesen felszerelve kiadó.” (Budapesti Hírlap, 1909. május 22.)
Milassin Vilmos 1906-os halála után a feleségéé és családjáé lett a villa, majd 1912-ben Nagy Zsigmond vette meg azt. A Pesti Hírlap írt arról, hogy Milassin Vilmosné eladta „Költő-u. 1/a. és Költő-u. 1. számú házait 36,000 koronáért Nagy Zsigmondnak”. Az új tulajdonos 1913-ban még egy házat építtetett a telken – az emeletes Ibolya-villát –, így már három épület állt egymás mellett. A levéltári adatokból nem derül ki, hogy Nagy Zsigmond vagy az utána következő tulajdonos idején épült-e a két oldalsó, ma is használatban lévő bejárat, de az biztos, hogy 1912 után. Aztán 1923-ban a Városkúti Üdülőtelep Rt. vette birtokba a villát és környezetét.
Ekkor több átépítés és korszerűsítés is történt, 1927-ben elkészült a támfal a Költő utca felől, valamint a két puttószerű, bálványos kis lépcsőfeljáró, amelyek az oldalsó megközelítést segítették. Ezzel elveszett az eredeti főhomlokzati bejárat funkciója. Egy 1937-es térképen már a két oldalsó, új bejárati portikusz is látható. Ezeket 1941-ben a főhomlokzati oszlopsorral együtt beüvegezték, aminek köszönhetően több lakást is létre lehetett hozni a házban.
Ebben az időben épült fel a telken a Pista- és a Magda-villa is, így kialakult a ma ismert épületegyüttes. A villák valószínűleg a Lívia mintájára kapták a Mária, Magda, Ibolya és Pista neveket, feltételezhetően ugyanúgy családtagokról vagy hozzátartozókról.
A Lívia-villát a második világháború után államosították, az 1990-es évekig lakóház volt. A tervekből kiderül, hogy eleinte két, majd négy lakássá alakították át a belső részeket, ennek érdekében még a főhomlokzati, beüvegezett verandát is elválasztották középen.
Az épület rossz állapotba került, ezért 1959 és 1962 között felújításon esett át: elbontották a hátsó toldalékot, a beüvegezett részeket viszont meghagyták, mivel továbbra is a lakások fenntartása volt a cél. A rendszerváltás után, az 1990-es évek elején, egy újabb felújítást követően nyerte vissza az eredeti állapotát, a nyitott főhomlokzattal. Végül 2011-ben került a Hegyvidéki Önkormányzat tulajdonába.
A Lívia-villa az elmúlt években a Jókai Klub és a Virányosi Közösségi Ház által szervezett kulturális programoknak adott helyet. A koronavírus-járvány miatt egy ideig zárva tartott, egészen mostanáig: miként 1. oldalas cikkünkben is olvashatnak róla, Balázs Márta táncpedagógus tánciskolája költözött ide. „Fontosnak tartjuk családias környezetben biztosítani minden korosztálynak az összetartozás élményét, közös célok megvalósításának örömét. A kreatív és támogató közeg az önkifejezés és az önismeret fejlesztésével nagyban hozzájárul a gyerekek önbizalmának megerősítéséhez, ezzel segítve őket az élet minden területén” – áll a tánciskolát működtető alapítvány beszámolójában.
A tervek szerint a Lívia-villa a továbbiakban kulturális és közösségi rendezvényeknek is helyet ad majd, ahogy az történt néhány nappal a megnyitó után is. A Budapest100 sorozat több mint tíz éve kezdődött, ennek keretében minden évben számos épület nyitja meg kapuit, hogy az érdeklődők megismerkedhessenek a múltjukkal és a jelenükkel.
Az idén – a főváros létrejöttének 150. évfordulója alkalmából – az 1870-es években készült házakon volt a sor. Több száz pesti hely mellett Budán összesen hármat lehetett felkeresni, ezek közül a Lívia-villa volt az egyik. Valószínűleg az 1870-es évekbeli, jelentős bővítés miatt került be az ez évi programsorozatba.
Aki kíváncsi a Hegyvidéknek erre a kis ékszerdobozára, az ne várjon a következő hasonló eseményig. Akár egy nagyobb kirándulás alkalmával, akár csak egy kis kellemes séta során mindenképpen érdemes arrafelé kanyarodni, és megnézni a romantikus környezetben, fák között megbújó, szemrevaló épületet.
Földváry Gergely