A sikerhez először saját magunkkal kell megküzdeni

A Hegyvidéki Olimpia valójában nem egy helyezésekre kihegyezett, manapság már a legkisebbek között is természetesnek vett „vérre menő” verseny, hanem az ókori játékok felidézése: meggyújtják az olimpiai lángot, amit a tógába öltözött résztvevők körbevisznek a pályán, hogy aztán az egykori Hellász városállamait megszemélyesítve versengjenek egymással. Itt mindenki egyenlő, mindenki a közös ügyért és persze önmagáért küzd, hogy aztán a végén vidáman mondhassa: együtt megcsináltuk!
A sportprogram a közösségépítésre is kiváló alkalom. Ráadásul tudást is ad: a gyerekek nemcsak az ókori görög olimpia szellemiségével, hanem a versenyre készülve a korszak társadalmi, politikai és művészeti sokszínűségével is megismerkednek a tanórákon.Mondhatni, hogy az elméletet ültetik át a gyakorlatba egy olyan életkorban, amikor az első nagy lépést teszik meg a felnőtté válás útján, és ebben támaszt jelenthet számukra az olimpia lényegének megtapasztalása. Azaz hogy nem feltétlenül mások legyőzése a fontos, hanem az, hogy a saját gyengeségeiken legyenek úrrá.
Erről beszélt Pokorni Zoltán polgármester az idei megnyitón, és mindenekelőtt köszönetet mondott a gyerekeket elkísérő szülőknek. Nemcsak a buzdításért, hanem azért is, mert a verseny utáni lakomát ezúttal is ők készítették el az osztályoknak.„Több ezer évvel ezelőtt a görög félszigeten a városállamok a vízért, az állatokért, a terményekért vetekedtek egymással, sokszor alakultak ki emiatt fegyveres konfliktusok – elevenítette fel a kezdeteket a polgármester. – Aztán kitaláltak egy másik megoldást, nem az egész sereg ütközött meg, hanem a legerősebbnek gondolt harcosok párbajban döntötték el a vitás kérdéseket. Így a többiek megmenekültek a súlyos sebektől, a pusztulástól. A párbaj kultúrája később finomodott, a görögök felfedeztek valamit, ami a mai napig működik: és ez a sport. Nem tudjuk pontosan, mi volt a fordulópont, amikor már nem a másik kiiktatása volt a cél, hanem a sportteljesítmény; hogy magunkat győzzük le, legyünk úrrá a lustaságunkon, a fáradtságunkon. Ez a szemléletbéli fordulat a görögök nagy találmánya, és erre emlékezünk négyévente az ötkarikás játékok alkalmával, vagy éppen itt, a Hegyvidéki Olimpián.”
Pokorni Zoltán arról is szólt, miért éppen az ötödikeseket hívják sportolni ilyenkor. Mint fogalmazott, nehéz megmondani, mikor lesz a gyerekekből felnőtt férfi és felnőtt nő. Bizonyosan szükséges hozzá az a felismerés, hogy a sikerhez először saját magunkkal kell megküzdeni, és ezt a tudást a kamaszkor kezdetén, nagyjából ötödikes korukban már megértik a diákok, akik éppen ekkor tanulják a görög kultúrát. Másrészt ebben az életkorban, a hormonok kirobbanása előtt még olyan harmonikus állapotban vannak, amit egyébként a görögöknek tulajdonítanak. Harmóniában saját élnek magukkal, a környezetükkel, az egész világgal.A polgármester szerint ez a jövőjük szempontjából rendkívül fontos időpillanat jelölhető meg az ókori olimpia eljátszásával. A tapasztalattal, hogy persze mindenki győzni akar, de a legnagyobb ellenfelünk mindig mi saját magunk vagyunk. Ezt az élményt, a rácsodálkozást adja a Hegyvidéki Olimpia, amire később jó szívvel emlékezhetnek a gyerekek.
A köszöntőt követően görögül és magyarul is elhangzott az olimpiai himnusz és az olimpiai eskü, majd az olimpiai láng meggyújtásával megkezdődött a verseny. Először a 2000 méterre rövidített maratoni futást és a kislabdahajítást teljesítették az olimpikonok, akiket a félidőben – a szülők mellett a programot szervező Hegyvidéki Szabadidősport Kft. jóvoltából is – gyümölcsökben gazdag, ízletes lakoma várt a városállamok sátrainál.A második félidőben a helyből távolugrást, a 100 méteres futást és a mindig nagy sikerű 2 perces birkózást próbálták ki a résztvevők. A játékok végeztével újabb lakoma következett, majd minden érintett megkapta a győztesnek járó érmet.
„Nyolc iskola tizenhat csapatát, közel négyszáz diákot láttunk vendégül, a KLIK-hez tartozó intézmények mellett a Német Iskola is eljött” – emelte ki Móczán Mónika, a Hegyvidéki Szabadidősport Nonprofit Kft. vezetője, aki szerint nagyon fontos, hogy az olimpia összekovácsolja az osztályokat. A fiatalok közösen készítik el a versenyre a zászlóikat és a ruháikat, a szünetekben a más iskolákba járók megismerkedhetnek egymással, miként a szülők között is kialakulhat egy közvetlenebb kapcsolat. A szervezők tizenöt évvel ezelőtt egyebek közt ezeket az elérendő célokat fogalmazták meg, amelyek a sportvezető tapasztalatai szerint maradéktalanul meg is valósulnak.

sm.