Zöldül a Böszikert
Eltűntek a munkagépek, a hónapok óta tartó előkészítés után a Böszikert ágyástulajdonosai végre szerszámokat ragadhattak és munkához láthattak. Ennek eredményeként a napokban a helyükre kerültek az első virágpalánták.
A támfalak flórakosaraiban már zöldelltek a kis évelők, de a Böszikert közepén, a raklapokból összeállított magaságyásokban legfeljebb néhány magonc sziklevele bontotta meg a sötét egyhangúságot – egészen a közösségi kert kapujának május reggeli nyikordulásáig. Ekkor egymás után érkeztek a kertészek, akik azonnal bele is vetették magukat a talajmunkába. Az elméleti felkészítés során ugyanis megtanulták, hogy a sikeres gazdálkodás alapja az átforgatott, megtrágyázott és porhanyós termőföld.
A látványos változások csak ezután következtek, a helyükre kerülhettek az otthon előnevelt vagy kertészetekből összeválogatott virág- és haszonnövény-palánták. Persze voltak, akik még nem tervezték meg a teljes magaságyásuk beültetését, ők másoktól gyűjtögették az ötleteket. A paradicsomok, paprikák mellett bársonyvirág és néhány ritkább zöldség is új „lakó” lett. A legegzotikusabb talán a lila leveleket nevelő, ehető gumójú édesburgonya, amely dísznövényként is megállja a helyét.
A Hegyvidék első közkertjében, amely Fonti Krisztina alpolgármester kezdeményezésére jön létre, egy mérleg is helyet kap majd, hogy a betakarított terményeket meg lehessen mérni, és a szezon végén az exportleltárban össze lehessen adni a végeredményt. Ma ez még csak távoli terv, de a tapasztalatok alapján meglepően bőséges mennyiségeket mutatnak a számok.
A környékbeli járókelők és a tömegközlekedési eszközök utasai nagy érdeklődéssel követték az egykori irodaépület helyén folyó munkálatokat, amelyeken megjelent Pokorni Zoltán polgármester és Fonti Krisztina is. Az alpolgármester nemcsak a kertgyűléseken és a kertészeti oktatásokon vett részt korábban az újdonsült kertészekkel együtt, hanem most egy ágyás gyakorlati művelésében is.
Még nincs kész minden, például a szerszámtartó ládát is a tulajdonosok állítják majd össze, és a rézsűk beültetése is csak ezután következik, de az ágyások kizöldülése tagadhatatlan kezdete egy újabb hegyvidéki „zöld” történetnek. Rosta Gábor, aki korábban már több fővárosi közösségi kert létrejöttében segédkezett, a kezdeti lelkesedés láttán optimista. Szerinte az alapfeltételek mellett a környékbeli házak lakóiból verbuválódó közösség hozzáállása is garanciát jelent a sikerre.
A jó hangulatú szezonkezdet során mindenki megtalálta a helyét – a legkisebbek például a frissen elkészült homokozóban. Az iskolás korosztály már besegített a göröngyök aprításába és a tervezgetésbe, a felnőttek közül pedig többen gyakorlott mozdulatokkal egyengették a talajt, míg mások inkább a szakképzett kertész iránymutatását várták. Még mindazok is, akiket netán kevésbé érdekel a kertészkedés, egy új zöld terület jótékony környezeti hatásaival gazdagodtak a Hegyvidék talán legsűrűbben beépített szegletében.
(Barta)