Erényt kovácsolni a nehézségekből
Már körvonalazódik a végeredmény, de még mindig napról napra alakul a Hegyvidék első közösségi kertje a Böszörményi úton. A kialakítás koncepciójáról, az egyedi kihívásokról és a kert növényeiről kértünk és kaptunk helyzetképet Szalai Orsolya tájépítésztől, a Böszikert tervezőjétől.
Sok speciális tényező alakította a kert létrejöttének folyamatát, ezek a kihívások azonban előnnyé kovácsolódtak a végső koncepcióban. Így még inkább hangsúlyt kaphatott a környezettudatosság, az újrahasznosított anyagok használata, a városi klímának ellenálló növények alkalmazása, a közösségi kertépítés és a városi tér újfajta funkcióhasználata – beszélt lapunknak a Fonti Krisztina hegyvidéki alpolgármester kezdeményezésére létrehozott Böszörményi úti közösségi kert, azaz a Böszikert kialakításának kezdeti lépéseiről Szalai Orsolya tájépítész, a tervezési pályázaton győztes szakember.
Az irodaházak bontása után kialakuló terület az utca szintjéhez képest egy emelettel mélyebben fekszik, közvetlen környezetében parkoló és forgalmas főút húzódik. A statikai adottságok miatt a kertet támrendszerrel kellett megvédeni, ami erősen csökkentette a kertészeti lehetőségek tárházát.
Fontos sajátossága a közkertnek, hogy egy kényszerhelyzet hívta életre, és várható fennmaradási ideje sem lesz több néhány évnél. Ilyen feltételek mellett a lassú növekedésű fák vagy cserjék ültetése nem rentábilis, mert mire ezek a növények elkezdenének kiteljesedni, addigra a kert helyén már valószínűleg újra épületek állnak majd.
Az oltalmazó lombkoronát nevelő fák hiányából az is következik, hogy semmi sem állja útját a nyári, perzselő napsugaraknak, azaz az épületekkel körülvett, katlanszerű városi parkban minden valószínűség szerint embernek és növénynek is melege lesz. A kedvezőtlen hatások mérséklésére a közkertészek magaságyásait árnyékolóhálók védik a naptól, amelyeket lombjukkal árnyékoló futónövények telepítésével lehet kiegészíteni. A közösségi terekben a játszó- és pihenőrészek felett kifeszített napvitorlák nyújthatnak enyhülést, viszont a kellemes mikroklíma szempontjából nagyon hatékony kerti tavak vagy esőkertek beépítésétől, éppen a statikai nehézségek miatt, el kellett tekinteni.
A fenntarthatóságot és újrahasználatot megvalósító raklapokból épített harmincnégy magaságyás patkó alakban uralja majd a kert közepét. Ezek mellett kapnak helyet a közös eszközök tárolására szolgáló – és a kerttagok keze munkájával készülő – szerszámtároló láda, komposztáló, tűzrakó, a kisebb gyerekek aktív időtöltését szolgáló homokozó és a kellemes beszélgetésekre hívó padok.
Az ágyásokba ültetett pozsgások, dísz- és fűszernövények, valamint a konyhakerti fajok öntözése érdekében négy ponton készül vízvételi lehetőség, ezektől a kertészek rendelkezésére bocsátott tömlők segítségével minden ágyás kényelmesen elérhető lesz. Még a rézsű szegélyeként raklapokból művelésre kialakított nagyobb termőfelület locsolása sem lehet gond, a kertészeknek csak arról kell megegyezniük, hogy miként hasznosítsák, milyen növényekkel ültessék be ezeket a közös területeket.
A Böszikert adottságai között szembetűnő sajátosság a mintegy ötven folyóméter hosszúságú támfal, amelyet beton flórakosarak tesznek esztétikusabbá és zöldebbé. Minden más területen a közösségi ágyások gazdái dönthetik el, hogy milyen összetételű növényanyagot ültetnek és gondoznak. A támfal nagyjából ezer flórakosarába a tervező kifejezetten szárazságtűrő, a benapozottságot jól tűrő, igénytelen, a városi légszennyezést és port is toleráló fajokat válogatott össze, amelyek figyelembevételével végül a kivitelező alakítja ki a flórakosaras támfal kinézetét.
A listán szerepelnek, sok más mellett, a Hegyvidék sziklagyepeiben természetes körülmények között is előforduló kakukkfüvek, a rovarokat mágnesként vonzó illatos levendula, a sziklakertekben gyakori pozsgás varjúhájfajok, a különleges virágfelépítéssel gyönyörködtető egynyári sarkantyúka vagy a szárazságtűrő kerti szamárkóró. De láthatunk még légies, világoskék virágokat bontó lenfajokat, a mediterrán körülményekhez szokott zsályát és olyan hálás, gazdagon virágzó egynyáriakat is, mint amilyen például a körömvirág.
A tájépítész eszköztárából már az első egyeztetések során ki kellett húzni több gyakrabban használt növénycsoportot, például a díszfákat és -cserjéket, így aztán előtérbe kerültek a közparkokban ritkán ültetett egynyári és évelő, kerti és mezei vadvirágfajok, amik különlegessé tehetik a közkert látványát. Már csak egy hónapot kell várni, hogy a Böszörményi út járdájáról – mint egy dombtetőről –, vagy éppen az arra haladó busz ablakából bárki rátekinthessen az egyre színesebb kertre, és meglássa azt, ami ma még csak dinamikusan alakuló tervrajzokon és a tájépítész lelki szemei előtt virít.
(Barta)