Gyógyhatású avokádó
Vannak, akik rajonganak az avokádó krémes, zöld gyümölcshúsáért és a visszafogott, dióra emlékeztető zamatáért, mások egyszerűen nem értik, minek olyasmit enni, aminek szinte nincs íze. Bár nem tudhatjuk, a dél-amerikai indiánok szerették-e, abban biztosak lehetünk, hogy évezredek óta fogyasztották a gyümölcsöt. Az aztékok el is nevezték, amit a gyarmatosítók – a latin nyelvek szabályai szerint kissé kimondhatóbb formába alakítva – át is vettek. A világ azóta ezen a néven emlegeti a hatalmas magot tartalmazó zöld „körtéket”.
Az avokádófa a babérfélék családjába tartozó, termetes növény. A trópusi égöv alatt gyorsan fejlődik, lándzsás levelekből álló, hatalmas lombkoronát nevel, és rengeteg gyümölcsöt érlel, amit azonban a helyiek nem tartanak túl nagy becsben. A mi szemünkben lenyűgöző, szinte focilabdányi óriásokat az afrikai bennszülöttek nem fogyasztják, gazdasági értékük kicsi, ha kapni lehet, akkor is a töredéke az ára az európaiénak. A guacamole mellett alig van olyan étel, amibe avokádót használnának, a gyümölcsből frissen készített turmixot is leginkább a turisták fogyasztják.
Pedig az avokádó nemcsak értékes, telítetlen növényi zsírokat nagy mennyiségben tartalmazó, tápláló gyümölcs, hanem gyógynövény is, amelynek haszna régóta ismert. Rendszeres fogyasztása jótékonyan segíti a szív- és érrendszeri problémák megelőzését, bőrregeneráló hatású, valamint magas ásványianyag- és vitamintartalmának köszönhetően kitűnő antioxidáns. Egyes vidékeken afrodiziákumként is ismert. A gyümölcs az A-, többféle B-, C- és E-vitamin mellett kalciumot, káliumot, nátriumot, foszfort, vasat és magnéziumot is tartalmaz. Magjából értékes olajat préselnek.
Ha csak a konyhában használjuk, a diónyi mag általában a komposztban landol, ami nem feltétlenül jelenti az elherdálását. Meleg nyarakon a tápdús talajban ugyanis spontán kicsírázhat, és gyors növekedésnek indulhat.
Ha mindezt tudatosan szeretnénk elérni, akkor kicsit nehezebb dolgunk van. Kapható kifejezetten avokádómag-csíráztató berendezés, amely a mag alsó felét mindig vízben tartja, de ha oldalról három gyufaszálat dugunk a magba a képzeletbeli egyenlítője mentén, akkor ezeken támaszkodva megáll egy hagyományos befőttesüveg peremén is. Már csak arra kell figyelni, hogy a víz ne párologjon el alóla, és a mag alja mindig beleérjen.
Ha a gyümölcsünk nem esett át hűtésen, akkor néhány hét után a mag kettéreped, és ekkortól felgyorsulnak az események. A csírázás a gyökérkezdemény fejlődésével indul meg, ezt követi az első erőteljes hajtás megjelenése. A magban koncentrált tápanyagok felhasználásával a növény hetek alatt óriás levelek sokaságát neveli. Ilyenkor érdemes egy nagy cserépbe átültetni. Nyáron a szabadban is jól érzi magát, kedveli a közvetlen napsütést, de rendszeres öntözést igényel. Télen levelei hullhatnak, ám a fácska tavasszal újra kizöldül.
Különösen gyerekek számára lehet érdekes kísérlet a szokatlan magok csíráztatása és a trópusi ritkaság nevelése. Szobanövényként hosszú életű, nem különösebben izgalmas megjelenésű faj, amely jelentéktelen virágokat hoz, de nálunk nem terem.
BI.